Volt pár különös részlet a mondandójában.
A magyar külpolitika a nemzeti érdekeken alapszik Orbán Viktor szerint. A miniszterelnök a minap a Magyar Külügyi Intézet (MKI) alapításának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédet egy Budapesten rendezett konferencián.
Mint közölte, a nagyhatalmi státusszal rendelkező országok, amelyeknek megvan a kellő katonai, gazdasági erejük, anélkül is ki tudják vívni a tiszteletet, hogy arra külön figyelmeztetni kellene partnereiket.
Elmondása szerint az önálló külpolitika Magyarországot is megilleti még akkor is, ha hazánk nem gyarapítja a nagyhatalmak sorát. Úgy véli, az országnak nem maradt más választása, minthogy – fogalmazott – a „tartására, a markáns és karakán kiállására hagyatkozzon”.
Javaslata szerint nem szabad engedni azoknak a „szirénhangoknak”, amelyek „a jólnevelt külpolitikai viselkedésre próbálják leckéztetni Magyarországot”.
Szót ejtett arról is, hogy amikor hazánk történelme során képes volt szuverén és önálló külpolitikát folytatni, az
mindig miniszterelnök-központú külpolitika volt.
Azoknak az országoknak, amelyeket a történelem arra ítél, hogy maguk elé ambíciózusabb célt tűzzenek ki, mint amely méretükből vagy gazdasági erejükből következne, szorosan kell fogniuk a „külpolitika gyeplőjét”. Ez a magyar alkotmányos rendszerben azt jelenti,
„jó, hogy ha a miniszterelnök fogja”
– magyarázta a kormányfő.
Emellett szerinte, ha egy relatív előnyökkel nem rendelkező ország önálló külpolitikát akar folytatni, akkor
radikális álláspontot kell képviselnie.
Példaként a migráció témakörét említette, szerinte a magyarok a technikai kérdések helyett azon vitáznak, hogy ez jó dolog-e vagy sem.
Továbbá beszélt arról is, hogy a híresztelések ellenére a magyar külpolitikai gyakorlat „emeli hazánk presztízsét”, a kormány lényegre törően fogalmazza meg álláspontját. Megjegyezte, szerinte ez nem elszigeteltséghez vezet, bár a tapasztalat mást mutat. Saját bevallása szerint ő a kiterjedt, minden irányban nyitott kapcsolatrendszerben, valamint a „soft power” eszközök arzenáljában hisz.
Szakértők azonban már korábban rámutattak, hogy az ukrajnai háború kitörése óta a magyar kormány
egyre jobban elszigetelődik külpolitikailag,
ugyanakkor mégis kitart a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország mellett, valamint rendre Nyugat-ellenes szólamokat hangoztat.
Mindeközben az Európai Unióban és a NATO-ban is perifériára szorultunk, köszönhetően például annak, hogy a kormány folyamatosan keresztbe tesz a svédek NATO-csatlakozásának, vagy éppen az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások megkezdésének.
Bár a miniszterelnök „soft power” eszközöket emleget, nemrég még
vétóval fenyegetőzött Charles Michelnek,
az Európai Tanács elnökének. És bár Ukrajna az értesülések szerint keményen dolgozik azon, hogy tagja legyen a közösségnek, Orbán a minap is azon tevékenykedett, hogy a szomszédos ország EU-s csatlakozásáról szóló diskurzus terítékre se kerüljön.
Mindeközben a magyar kormány sehogy sem képes teljesíteni a közösség elvárásait, hogy végre megnyíljanak a brüsszeli pénzcsapok. Bár felröppent a hír, hogy némi előlegre számíthatunk 2024 elején – erre még az uniós pénzügyminisztereknek is rá kell bólintaniuk –, az Európai Bizottság többször leszögezte: csak akkor indulhatnak az utalások, ha Magyarország teljesítette az elé támasztott szupermérföldköveket. Az uniós intézmény az értesülések szerint azonban
még mindig várja Orbánék válaszát
az igazságügyi reformokkal kapcsolatos kérdésekre.
És bár jó lehet, ha a „miniszterelnök fogja a gyeplőt” – ahogy Orbán megfogalmazta –, de a jelek szerint ez nem igazán akar összejönni.
(MTI/Nyugati Fény)
Kapcsolódó cikk:
Videóval: Orbán Viktor váratlanul megszólalt, és rögtön befürdette saját magát
