Juhász Péter Pál története világosan megmutatja, hogy ha valaki erős kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, akkor a legundorítóbb bűncselekményeket is megúszhatja.
Juhász Péter Pál életpályája nem csupán egy szakember története a gyermekvédelemben – hanem
a hatalom, a politika és az intézményi felelőtlenség összefonódásának iskolapéldája
– derült ki a valaszonline.hu pénteki cikkéből.
Az egykori óvodapedagógusból lett javítóintézeti igazgató karrierje során rendre felmerültek súlyos visszaélések gyanúi, de minden alkalommal mintha láthatatlan kezek nyúltak volna utána, hogy kimentsék a következmények elől.
Nem kis részben játszott ebben szerepet az a szoros és jól dokumentált kapcsolat, amelyet
a Fidesz egyes politikusaival, valamint a rendőrség és az ügyészség bizonyos köreivel ápolt.
A történet rávilágít arra, hogy miként lehetséges egy ilyen, sok esetben gyerekeket sújtó rendszerhibát évtizedeken át fenntartani.
A politikai hátország védelme
A Juhász Péter Pál körül kialakult botrányok és fegyelmi ügyek egymás után buktak ki, de a legsúlyosabb kérdés talán nem is az, hogy mi történt a javítóintézetek falai között, hanem az, hogy miért nem történt semmi annak ellenére, hogy
számos jelzés, tanúvallomás és feljelentés is napvilágra került.
2009-ben például az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottságnál fegyelmi eljárást indítottak ellene, miután ismét határátlépés történt kiskorúakkal szemben. Az eljárás végén Juhászt elbocsátották, de
a Fidesz-kormány hatalomra kerülését követően rehabilitálták.
Visszakerült a gyermekvédelembe, méghozzá vezető pozícióba – olyan helyre, ahol ismét kiskorúakkal dolgozhatott. Egykori felettese, Boronyák Enikő nyilvánosan is beszélt arról, hogy a hatalomváltás után
őt távolították el, míg Juhászt újra kinevezték.
Ez a döntés szerinte nem szakmai, hanem politikai alapokon született.
A karrierjét tovább segítette Dudás Zoltán, Németh Szilárd korábbi titkára, aki 2011-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumán (EMMI) keresztül segítette Juhászt a Szőlő utcai javítóintézet élére.
Dudás később a Fidesz színeiben indult a csepeli polgármesteri székért. Juhász és Dudás korábban együtt dolgoztak, közös gyerekprogramokat vezettek – a barátság tehát régóta tartott. A kinevezés hátterében nem pusztán személyes lojalitás állhatott, hanem az is, hogy a Fidesz számára fontos volt egy megbízható, „saját ember” a javítóintézet élén.
Juhász számos alkalommal jelent meg fideszes politikusokkal közös fotókon,
többek között Csizi Péter helyettes államtitkárral, Cseresnyés Péter országgyűlési képviselővel és Balogh Lászlóval, Nagykanizsa korábbi, fideszes polgármesterével. Mindeközben a közmédia portréműsorai hősként állították be: jószolgálati díjat kapott, mentor szerepben tetszelgett, és olyan személyes történeteket építettek köré, amelyek célja egyértelműen a nyilvános elfogadás megerősítése volt.
Kapcsolódó: Botrány! Kiderült, hova és kiknek közvetítette a lányokat a Budapesti Javítóintézet igazgatója (+videó)
Az első jelek: a csend, ami mindent elárul
A 2000-es évek elején már világos volt, hogy valami nincs rendben Juhász körül. Egyik beosztottja, Reviczky Krisztina azt jelezte, hogy Juhász éjszaka kivitt egy 13 éves lányt az intézményből, aki hajnalban zaklatott állapotban tért vissza. A nevelő tanúságtétele szerint a lány testén sérülések voltak, és később a férfi felé irányuló, súlyos sz•xuális vádakat is megfogalmazott.
Mi történt ezután? A nevelőt elhelyezték máshová. Majd újra. A harmadik áthelyezés után sem hallgatott, jelentette az ügyet az akkori igazgatónak, Molnár Lászlónak, aki végül feljelentést tett. Csakhogy a rendőrségi és ügyészségi eljárás eredménytelenül zárult – ha egyáltalán ténylegesen kivizsgálták az ügyet. A tanúk szerint a nyomozás eltűnt a hatóságok útvesztőjében.
Több névtelen levél is érkezett a városvezetéshez, rendőrséghez, ügyészséghez. Ezek nyomán belső vizsgálat indult, ám semmi nem történt: Juhász és a kislány mindent tagadtak. Végül 2005-ben, egy újabb gyanús eset után csendben megváltak tőle, hivatalos felelősségre vonás nélkül.
A szociális munkás mítosza
Juhász saját narratívája szerint a gyerekek segítése mindig is a szívügye volt. Ezt erősítették a portréműsorok, a díjak, a közösségi oldalakra feltöltött fényképek, ahol nevelt gyermekeinek vagy éppen „élettársnak” bemutatott fiatal lányokkal szerepelt. Az egyik ilyen fiatal nőt – akit korábban nevelt lányának mondott – később élettársaként emlegették az intézetben. A lány intézményi dolgozó lett, majd rendkívül gyors előmenetellel a biztonsági szolgálat vezetőhelyettese.
Ez a viszony nem csak etikailag, hanem jogilag is több ponton aggályos. Mégis, sem a belső ellenőrzések, sem az EMMI nem vizsgálta ki az ügyet alaposan. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy a Fideszhez kötődő struktúrákhoz lojális emberhez nem nyúlnak.
A hatóságok hallgatása
Amikor a rendőrséghez vagy az ügyészséghez feljelentés érkezett, az ügy rendszerint elhalt. Az érintett gyermekotthonok dolgozói arról számoltak be, hogy számos alkalommal tettek tanúvallomást, de ezek nem vezettek érdemi következményhez. A hatóságok vagy nem találtak bűncselekményt – vagy nem is akartak találni. A kollégák emiatt anonim módon próbáltak segítséget kérni, de ez sem vezetett eredményre.
Itt nem csupán arról van szó, hogy „valaki ügyesebben csinálta” a határátlépéseit, hanem arról, hogy a rendszer nem akarta, hogy lebukjon. A bűncselekmények utáni visszatérés, az előléptetések, a díjak, az interjúk – mind azt mutatják, hogy a hatalmi struktúrák egyik védett figurája lehetett, akinek botrányai politikailag nem voltak kívánatosak.
A javítóintézeti korszak: siker és árnyék
Juhász igazgatói időszaka alatt a Szőlő utcai javítóintézetben valóban történtek pozitív változások: kevesebb lett a növendékek közötti erőszak, új programokat indítottak. Ezek azonban nem homályosíthatják el azt a tényt, hogy a vezető személye körül eközben is sokasodtak a kényes ügyek.
Egyes dolgozók féltek, mások rajongtak érte. Voltak, akik szakmai tudását és programjait dicsérték, míg mások inkább hatalmi arroganciáját, manipulatív működését, és a visszaélések lehetőségét emelték ki. Az intézményen belüli félelemkultúra, a megfigyeléses történetek, a gyors előmenetelek és a védettség érzete egy zárt, ellenőrizhetetlen hatalmi struktúrát eredményezett.
Juhász Péter Pál története nem csak egy ember sötét kettős életéről szól. Sokkal inkább arról, hogy hogyan segítik elő a politikai kapcsolatok, a rendőrség és ügyészség passzivitása, valamint a közmédiában épített imázs egy olyan rendszer működését, amely kiszolgáltatott gyerekeket sodorhat veszélybe.
A felelősség nem kizárólag Juhászé. Felelős az, aki tudott, de hallgatott. Aki előléptette. Aki díjat adott neki. Aki eltusolt egy ügyet. És felelős az a politikai rendszer, amelynek érdeke volt egy „megbízható ember” megtartása még akkor is, ha közben súlyos ártalom érte a rábízott gyermekeket.
Májusban számoltunk be róla, hogy a Demokratikus Koalíció arra hívta fel a figyelmet, hogy sajtóhírek szerint emberkereskedelem és más bűncselekmények gyanújával letartóztatták a Budapesti Javítóintézet igazgatóját, Juhász Péter Pált és egy munkatársát.
(Kiemelt képünkön Juhász Péter Pál látható)
