Vélemény.
Csurka István sorai
„Kétségtelen, hogy egyidejűleg megkezdődött a város, Budapest átalakítása. A plázaépítések, a bevásárlóközpont-telepítések és a lakóparképítés, a banküvegpaloták köré új városközpontok szervezése és a lakásvásárlások új városszerkezet, tehát új, más kultúra megteremtését célozzák.
Az új csak úgy léphet a régi helyébe, ha a régit eltörlik. Budapest sok régi szerkezeti eleméért, elkorhadt részéért, eldzsumbujosodott negyedéért természetesen nem kár, ha lenne egy saját magyar terv arra, hogy ezeket mi váltsa fel.
(…) A város nemzetközi, a vezetői zsldók, a tulajdonosok, akik az őrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fő örömünk egy félnapos ténfergés a plázában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelőtt?”
(Csurka István – Zsidó betelepítés Magyarországra – 2011. június 28.)
Tévedett a látnok
Már a Csurka-dolgozat címe is elgondolkodtató, a fenti rövid idézet pedig önmagáért beszél. És hogy miért hoztam ezt ide? Mert a mai Magyar Nemzetben (február 5.) folytatódik Csurka István mosdatása, sőt Pilhál György igyekszik a szélsőjobboldali író–politikust földöntúli tulajdonsággal is felruházni. Jegyzetének első mondata: „Tizenkét éve halt meg Csurka István író, politikus és látnok.”
Azt természetesen nem tudom, hogy a húsz évvel ezelőtti és a mai város- és országvezetők milyen származásúak és milyen vallásúak, azt viszont merem mondani, hogy a Budapest–Belgrád vasútvonalat nem izraeli befektetők kezdeményezték, és abban is majdnem biztos vagyok, hogy a Rákosdubaj városközpontra vonatkozó szerződést sem jeruzsálemi üzletemberek látták el kézjegyükkel.
Csurka „látnok” azt is megjövendöli ugyanebben az írásában, hogy „aztán meg fogják venni a Fradi és az MTK után az Újpestet is, Angyalföldre pedig behívják a Makkabit és a Makkabi–Vasas–Angyalföld fog magyar bajnokként kikapni Bukarestben. De akkor már a szurkolóknak fognak fizetni, hogy menjenek ki a meccsre, és az államilag fizetett, sima modorú vezérszurkolók utasításai szerint ne a másság kicsúfolásával űzzék el unalmukat a szögesdróttal bekerített lelátón. Az abszurd drámák megelevenedésének a kora köszönt az országra. És Európára.”
Az őrült mondatokra csak annyiban reflektálok, hogy a Fradit Kubatov Gábor vélhetően nem akarja átjátszani egyetlen izraeli milliárdosnak sem, Európa nagy klubjait viszont arab olajsejkek vásárolták meg. A többi stimmel.
A látnoki szerepvállalás kudarcos volt, ugyanez mondható el politikai karrierjéről is.
Hamar a perifériára szorult, de sajnos szomorú örökséget hagyott ránk, amelyet ma a Mi Hazánk Mozgalom testesít meg. A mennyországban Csurka erre akár büszke is lehet, de azt nem gondoltam, hogy Pilhál György is ugyanígy érez a Földön.
Kövér 30 évvel ezelőtti mondatai
A baloldali elhajlással nehezen vádolható Kövér László régebbi mondatai talán Pilhál urat is kijózanítják:
„Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (…) [C]surka úr számára, aki ennek az eddig vezér nélküli szélsőjobboldalnak önként jelentkező prófétája, nagyon is természetes az átjárás az erő és az erőszak között.”
(1992. augusztus 31.)
Úgy hiszem, hogy ennek a minősítésnek is helyet kellett volna szorítani Pilhál úr jegyzetében!
Pilhál György nem tesz említést jegyzetében arról, hogy Csurka István milyen remek író volt. A „Házmestersirató”, a „Moór és Paál” olyan kiemelkedő irodalmi alkotások, amelyeket nem lehet elfelejteni. De
Csurka kártékony politikai megnyilvánulásai e kiváló színművekkel sem tehetők jóvá:
gyalázatos közéleti szerepvállalására és antiszemitizmusára nincs bocsánat! A sosem volt látnoki képességeire meg nem érdemes több szót vesztegetni.
