Vélemény.
Hétvégi hír, hogy a kormány a Budapesttől csaknem 200 kilométerre lévő Sopronbánfalván tartja többnapos ülését. A helyszín azért nem meglepő, mivel már több alkalommal üléseztek az ottani kolostorban. Tavaly februárban és júliusban is ezt a helyszínt választották az aktuális témák megvitatására. Állítólag kétnaposra tervezik a programot, de az is lehet, hogy már vasárnap megkezdik a közös együttlétet.
Problémát okozhat, hogy vasárnap fél hatkor Paksi FC–Puskás Akadémia FC „örökrangadót” közvetít a televízió. Mellékesen jegyzem meg, hogy ugyanebben az időpontban kezdődik a teljesen „érdektelen” Arsenal–Liverpool meccs is, amelyen fellép a magyar labdarúgás csiszolt gyémántja, Szoboszlai Dominik is.
Több lehetőség van a két közvetítés együttes megtekintésére, de ennek részleteit most nem taglalnám: a szállodaként is működő sopronbánfalvi kolostor személyzete és a TEK ezt a nehézséget áthidalja. Szóval honi viszonylatban messzire mentek kormányunk tagjai, az ódon falak között bizonyára felelősen fognak gondolkodni a nemzetünket feszítő problémákról. Nem Tóth Gabi és Bayer Zsolt vesszőfutása lesz a téma (legalábbis remélem), bár visszataszító viselkedésük és hamis éneklésük sokak érdeklődését felkeltette.
1. Nyilvánvaló, hogy értékelni kell a miniszterelnök múlt heti brüsszeli fellépését. Orbán kiszaladt a belga fővárosba, a közös miniszterelnöki/államelnöki vacsora helyett az utcán konzultált a tüntető gazdákkal:
„Tehát én rögtön beléjük botlottam. Nem volt ellenemre, ugye,
én falusi gyerek vagyok, én értem, hogy a gazdák miről beszélnek.
Egyáltalán, ezt a traktoros világot is sokra tartom, meg becsülöm, csináltam eleget gyerekkoromban. Szóval érdekes volt látni… Én spanyolokkal találkoztam leginkább. Voltak belgák is, de spanyol gazdák is voltak.” (O.V.)
Milyen érdekes, hogy a „falusi gyerek” magyar miniszterelnök idehaza még soha nem botlott bele tüntető pedagógusokba, sztrájkoló buszsofőrökbe vagy elkeseredett kórházi szakápolókba. Brüsszelben azonban azonnal szóba elegyedett a spanyol és belga gazdákkal, csakúgy spontán módon.
2. A gazdákkal való utcai diskurzus után tárgyalóterembe kényszerült a magyar kormányfő, ahol aztán rövid időn belül „eligazították” a nagyok: Németország, Olaszország és Franciaország vezetői megtanították az „evőeszközök” helyes használatára. A harsány magyar vezető észbe kapott, és rögtön a többség akaratával egyező álláspontra jutott: Ukrajna megkaphatja az 50 milliárd eurós támogatást. Orbán ismét reflektorfénybe került (ezt akarta),
a kérdés az, hogy milyen megvilágításban!?
3. Aztán az is eszembe jutott, hogy ezzel a sopronbánfalvi kirándulással azt (is) lehet majd magyarázni, hogy miért nem jöttek el az ellenzék által összehívott – hétfői – rendkívüli parlamenti ülésre, amelyen a svéd NATO-tagság kérdését véglegesen rendezhetnénk. Orbán, Szijjártó, Lázár, Varga M. Gulyás G. és Nagy István valamennyien parlamenti képviselők, de két helyen egyszerre nem lehetnek.
Ők inkább a vidéki kolostort választották, nem a Parlamentet.
Még egy dologra várok kormányzati választ. A miniszterelnök – Ukrajnával összefüggésben – a pénteki (február 2-i) rádióbeszédében a következőket mondta:
„Mi egy szuverén ország vagyunk. Nem tartunk igényt az ukránok kóserpecsétjére, hogy így fogalmazzak, hogy ők mondják meg, hogy mi mik vagyunk. Hát jól nézünk ki!
Egy ezeréves magyar államról nem mondják meg nekem itt a szomszéd szlávok, hogy mi kik vagyunk.
Majd azt mi eldöntjük.” (O.V.)
Majdnem mindent értettem (világnemzet, szuverének és ezerévesek vagyunk, a szlávok pedig érdektelen szomszédok stb.), de valaki magyarázza már meg nekem, hogy milyen megfontolásból került szóba az „ukránok kóserpecsétje”? Mire gondolhatott, mire célozhatott és kiknek szánta ezt a kifejezést Orbán Viktor, a „falusi gyerek”?
