Ő ott volt tüntetni a fiatalok jövőjéért.
Több ízben beszámoltunk a péntek esti tüntetésről, amelyet immáron sokadik alkalommal szerveztek a jövő generációja és a pedagógusok védelme érdekében. A demonstráció a beszédes „Gyerekeket bántasz!” címet kapta.
A tiltakozáson jelen volt a pedagógustüntetések ismert szónoka, a közoktatási státuszáról idén lemondott Simkó Edit. A pénteki eseményről szóló friss gondolatait alább változtatás nélkül idézzük:
„Az adott szóról…
(Gondolat a pénteki diáktüntetésről)
A könnygáz nagyon kellemetlen utóhatásokkal bír. Anyák napján fehérben a várban megfogadtam, hogy olyan nem lesz, hogy a gyerekeket bántják, és én nem állok a rendőrök elé a diákokat védendő.
05.19. a felháborodott tömegek napja volt. Az előző tüntetés agresszív, túlkapásokra is képes, vidékről felcipelt rendőrei miatt sokan összegyűltünk. (
Ezt a rendőrtranszport taktika a kádári időket idézi.
Ha a szomszédját vagy a saját gyerekét látja a rendőr, lehet, nem olyan elánnal üt…)
A hivatalos program végén mentem a diákok után a tömeggel. A Lendvay utcát lezárták. A feszültség óriási volt. Egy nagyobb csoport átment az utca másik végére. (Végül ott volt nagyobb összecsapás a rendőrökkel, én ezt csak felvételekről és ottani kollégáktól tudom.)
Az Andrássy sarkán gyülekezett egy nagyobb rendőri csoport. A tüntetőknek elkezdtem kiabálni, hogy menjenek ki, mert ebből nem sülhet ki jó. (Igen, féltem, hogy megint a gyerekek kapják az ütést miattunk, akik hagytuk, hogy ez a diktatúra kialakuljon!)
Nem talált figyelmeztetésem kedvező visszhangra. Egy hátul, biztonságban álló magas ffi még rám is szólt, hogy nem kell vészmadárkodni. Hamar megláttam, hogy hol a helyem. Ha a veszélyt elterelni nem tudom, akkor legalább nehezítenem kell az agresszor munkáját. Előre fúrtam magam. Mikor megérkeztem a rendőrök elé, már épp megindították a kinyomulást, a tömeg osztását.
Nagyon rossz a húsdarálóban lenni. Néha tényleg nem tudsz levegőt venni.
Ami lenyűgözött, hogy mindenki igyekszik figyelni a másikra. A leggyakoribb mondat, ami ott elhangzik: »Jól vagy?« A legmorbidabb dolog az, hogy a rendőr, miközben passzíroz, ő is megkérdezi ezt.
(A mindig humorra járó agyamnak is jutott bónusz:
bántanak, de közben az agresszorok a hogylétemről érdeklődnek… 😄😂😄)
Maradtam ott. A rendőrök előtt. Természetesen próbáltam megérteni őket is… megértem őket, de nem fogadom el, amit csinálnak. Rengeteg mentséget halmoztak föl. De arra nincs válasz,
mi lesz a saját gyerekeik álmaival, az ország jövőjével.
Csak a komor árnyalatok futkosnak az arcokon.
Mikor a helyzet szelídebbre váltott, nevetgéltek. Én megkérdeztem, nem érzik-e eszméik között a zűrt. Erre valamelyik megjegyezte, a tüntetők között is nevetgélnek. Nem értette, hogy mekkora a különbség egy fegyvertelen fiatal és egy talpig beöltözött, tonfával, könnygázzal felszerelt ember nevetése között…
Ott voltam, ameddig alapos megfogyatkozás után minden elcsendesedett. Békés beszélgetéseket hagytam a helyszínen.
Felnőttek, szülők, kollégák, állampolgárok! Ti hol voltatok? Már megint hol voltatok?!?
(Simkó Edit/Facebook)
