Vélemény.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács március 31-i ülésén vajon mire gondolhatott, amikor azt mondta: „A magyar munkaerőpiacon 500 ezer emberre van szükség, akiket lehetőleg Magyarországon kell megtalálni, utána jöhetnek csak a vendégmunkások.”
Igaz, mondandójában a „lehetőleg” megfogalmazást használta. Vagyis fogalma sincs róla, hogyan szeretné megtalálni itthon azt a félmillió munkavállalót, akikre nagy szükség lenne. Bevallom, az elhangzottak alapján túl sok érdemi következtetésre én sem jutottam.
Ami megütötte a fülemet: „a beruházásokért folytatott küzdelemben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a minél nagyobb hozzáadott értéket képviselő projektek élvezzenek elsőbbséget”.
Némi ellentmondást érzek abban, hogyan találhat meg itthon 500 ezer dolgozót Nagy Márton, ha Magyarország továbbra is egy nagy összeszerelő üzem marad. Valóban az a cél, hogy az ország a világon negyedik legnagyobb akkumulátorgyártó legyen?
Az akkumulátorgyárak térnyerése keletről hozza magával az olcsó és alacsonyan képzett munkaerőt is. Biztos, hogy a szakképzett dolgozó megtartása a cél? Azért küzdünk, hogy mi gyárthassuk a legtöbb akkumulátort a világon?
Már jelenleg is 70 ezer feletti a külföldről érkezők munkavállalók száma és havonta további 500-1000 fő érkezik külhonból.
Egy felmérés szerint a munkavállalók több mint fele munkahelyet szeretne váltani és legalább egy harmaduk külföldre távozna.
Eddig is köztudott volt, hogy elsősorban a szakképzett dolgozó keres jobb feltételeket, de a hazai vállalkozások is elsősorban a szakképzett és felsőfokú végzettségű munkavállalókat keresik, és komoly energiákat fektetnek be, hogy megtartsák a szakmailag fontos munkaerőt. Ha egyes vállalkozásoknál leépítésekre kerül sor, akkor leginkább a betanított dolgozó van veszélyben.
Összefoglalva tehát nemhogy 500 ezer, hanem sok esetben
néhány száz szakképzett dolgozó megszerzése is komoly akadályokat gördít a vállalkozások elé.
A fenti gondolatmenet alapján nem látni a gazdaságfejlesztési miniszter által elképzelt vízió megalapozottságát.
A munkaerőpiacon a szakképzett munkaerő korlátozottan szabad, tehát elsősorban a betanított munkások kerülhetnek fókuszba, ez a szakképzés fontosságára is felhívja a figyelmet. De az már egy másik történet.
A kormány munkahelyteremtés címén milliárdokkal kívánja támogatni azokat a külföldi befektetőket, akik nagy valószínűséggel a Távol-Keletről biztosítja a munkaerőt.
Nagy Márton szerint tehát „lehetőleg” itthon kell megtalálni a szükséges munkaerőt, de valószínűleg ennek stratégiai megoldására ennek a kormánynak nincs megoldása.
Nyugaton több százezer magyar munkavállaló dolgozik, akiknek a hazahozatalára érdemes lenne egy programot kidolgozni, de nem hiszem, hogy a külföldi magyarok elképzelései között ott motoszkálna, hogy itthon egy akkumulátorgyárban dolgozzanak.
Nemes Gábor
A DK szakszervezeti és foglalkoztatáspolitikai szakpolitikusa
