Megrendült az egész ország – Sorra búcsúznak Bogdán Lászlótól a közélet szereplői

Politikusok, művészek, barátok méltatják a tragikusan elhunyt polgármestert.

Beszámoltunk róla, hogy kedden reggel holtan találták falujában Bogdán Lászlót, Cserdi polgármesterét, köztiszteletben álló roma közéleti szereplőt, aki a „cserdi csodaként” ismertté vált programjával a településen lényegében megszüntette a bűnözést és fejlődő pályára állította a községet.

Bogdán László halálhírétől túlzás nélkül megrendült az ország: közösségi oldalaikon ismerősök, barátok, politikusok, művészek búcsúznak tőle.

Alföldi Róbert:

„Ha a világ bármikor is jobbá és emberibbé tud válni, az csak az olyan különös embereknek köszönhető, mint amilyen Bogdán Laci volt.

Az olyan embereknek, akik sem istent, sem embert nem ismerve – és ugyanakkor Istent és embert is sokkal jobban ismerve, mint talán bármelyikünk –, csak mennek előre, tűzön és vízen át, erővel, – szinte már fájó erővel, de mennek, mert tudják, hogy hova kell eljutni ahhoz, hogy a világ jobb és emberibb legyen.”

.

Karácsony Gergely:

„Amikor legutóbb Cserdiben jártam, Lacitól kaptam egy gyönyörű fotót. A fotón Cserdi legidősebb polgára, egy gyönyörű, idős cigányasszony látható.

Azt mondta, azért adja nekem ezt a fotót, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy a cigányok csak nagyon ritkán élnek meg ilyen szép kort, és a rövidebb életük alatt is rengeteg terhet cipelnek.

Bogdán László, Cserdi polgármestere is cipelte ezeket, de nem csak ezeket. A sajátjaiét, a falujáét, sőt mindannyiunk közös terheit: a szegénységet, a kirekesztést, a jövőtlenséget, a dogmákat.

Olyan terheket, amikről már rég meg kellett volna szabadítanunk magunkat, de mi az elcseszett évtizedek alatt csak pakoltuk vissza ezeket – mások vállára. „

.

Mérő László:

„Bogdán László halálhírét hallva a fájdalom és a düh mellett döbbenten észleltem, hogy részvét, az nincs bennem.

Ennek feldolgozásában Ottlik Géza szavai segítettek: >>Téves, hamis és fölösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hiszen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk megmondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e, vagy éppen fordítva, alaposan kicsellózott ilyen módon a sorssal.<<

Ottliknak ez a mondata több mint ötven éve mélyen belém égett, és az ezután következő mondata is: >>Nem ismertük a játékszabályait, csak azt tudtuk, hogy egy ponton túl, mint mindnyájan, már egyedül vívja ő is nagy mérkőzését, és senki emberfia nem jöhet a segítségére.<<„

.

Gyurcsány Ferenc:

„Bogdán Laci barátom volt. Gyászolom és nem értem. Nem értem, hogyan jutott erre az iszonyatos döntésre. Hajnalban hívtak, hogy mi történt. Ó édes Istenem! Őszintén nem értem.

Csinált egy élhető falut. Mondjuk ki: egy cigányfalut, ahol tisztességben éltek az emberek. Dolgoztak, tanultak, vigyáztak egymásra. Minta lett. Példa. Sokaknak.

Küzdött sokakkal. Saját cigány közösségével, az őt meg nem értőkkel, a legújabb beruházással szemben ügyeskedőkkel. De jól bírta. Ha baj volt, segítséget kért. És legtöbbször tudtunk segíteni. Most mégis elfogyott. (…)

Mit lehet mondani ilyenkor? Meghasad a szívem érted. Párodért. Cserdiért. A magyar cigányokért.
Bocsásson meg nekünk az Úr!”
.

.

Bálint NatáLia:

„ Iszonyatosan nagy űrt hagyott maga után.

Bevallom, volt egy álmom. Álmodtam egy kormányt, amelyben kompetens emberek dolgoznak együtt Magyarország érdekeiért. És mivel a hazai cigányság ügye hatalmas feladat, őt álmodtam titkon ennek az ügynek a miniszterének, mert a cigányság felzárkóztatásának és a cigány-magyar együttélésnek bizony miniszteri szintű képviselet járna.

Bárcsak lenne hasonló karakterű, hasonló emberséggel és tudással rendelkező vezetőnk! Aki úgy karizmatikus, hogy nem vezér, hanem vezető. Köszönöm, ha megértitek, amiket írtam.

Nyugodjon békében Bogdán László! Őszinte részvétem a családjának, barátainak, és azoknak, akik nélküle most elveszettnek érzik magukat! Mélyen együttérzek velük.”

.

(címlapkép: nyugat.hu)