Vélemény.
„Andrzej Duda az X-en hangsúlyozta: a lengyel-amerikai szövetségnek erősnek kell lennie, »függetlenül attól, ki van jelenleg hatalmon Lengyelországban és az Egyesült Államokban«. Hozzátette: ő maga »mindig is ebben a szellemben cselekedett és fog cselekedni, tiszteletben tartva minden amerikai partnert«.
Duda szerint nem szolgálja sem Lengyelország gazdasági érdekeit, sem az ország biztonságát, ha „megsértik az amerikai politikai színtér egyik felét”. Az elnök felidézte azt is, hogy a tavaly novemberig nyolc éven át hivatalban lévő PiS-kormány idején a GDP 4 százalékára növelték Lengyelország védelmi kiadásait.” (MTI – Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök)
Nem igazán szimpatizálok a közvetlenül választott lengyel köztársasági elnökkel, de mostani nyilatkozata praktikus, kulturált, és egyértelműen országa érdekeit szolgálja.
Az EU ötödik legnagyobb területű és ötödik legnépesebb államának első számú vezetője körültekintő megfogalmazásban mindenkinek tudtára adta, hogy Lengyelország – függetlenül az USA elnökének személyétől – hosszú távon a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának megbízható szövetségese kíván maradni.
Nem nevezi demens vénembernek a jelenlegi amerikai elnököt, de nem „nyal be” a vélhetően hozzá (és pártjához) közelebb álló republikánus elnökjelöltnek sem (Trump). A jobboldali Duda nem mond olyanokat, mint legutóbb Orbán Viktor:
„Személyes meggyőződésem továbbra is az, hogyha 2022 februárjában Donald Trumpnak hívják az amerikai elnököt, nem lett volna háború Európában. Ma nem látok rajta kívül senkit sem Európában, sem Amerikában, aki elég erős vezető lenne ahhoz, hogy megállítsa a háborút. A békének van neve: Donald Trump”.
Az orbáni megállapítás nem csak káros, hanem vitatható is.
A magyar miniszterelnökkel ellentétben a lengyel államfő „hátralép”, és érdeklődve szemléli az amerikai elnökválasztás eseményeit. Tartózkodik egyik vagy másik oldalhoz való elköteleződéstől. Nem egyéni politikai ízlése és szimpátiája vezérli megnyilatkozásakor, hanem országának érdeke: Lengyelország gazdasági és katonai biztonságának megőrzése.
Nem titok, hogy Duda elnökhöz melyik jelölt áll közelebb, de ő inkább bölcsen hallgat, és megvárja, hogy miként dönt az amerikai nép. Lojalitását – ügyesen – azzal fejezi ki, hogy a NATO által elvárt 2 százalékos (GDP arányos) védelmi kiadási hányadot Lengyelország 4 (!) százalékra teljesítette, amely nyilván az USA-ban is elismerésre talál, függetlenül attól, hogy ki nyeri az amerikai elnökválasztást. (Csak emlékeztetőül: a világ nemzeteinek rangsorolása szerint a jelenleg rendelkezésre álló tűzerő alapján Lengyelország a 21.) Duda elnök jól tudja, hogy országa háborús zónával határos; a lengyel nép biztonsága minden egyéni ambíciót, pártérdeket és politikai szimpátiát felülír.
Félreértés ne essék! Egyáltalán nem vagyok „elájulva” Duda elnök eddigi tevékenységétől, de mostani megnyilvánulásából tanulhatna a szintén jobboldali magyar politika vezetés, élén a kormányfővel. Nem kell udvarolni, nem kell legyeskedni, elég, ha egy Közép-Kelet európai állam vezetője biztos szövetségesnek mutatja országát.
Míg Lengyelország távolságtartóan kivár, addig Magyarország ott kerül konfliktusba az USA-val (és jelenlegi vezetésével), ahol csak tud. Távirati stílusban: kettős adóztatásról szóló egyezmény megszűnése, amerikai beutazási vízum kiadásának korlátozása, Biden elnök és Pressman nagykövet folyamatos sértegetése. Folytassam?
És még valami. Magyarországon – a végrehajtó hatalom visszataszító és tűrhetetlen politizálása következtében – éppen „elnöki válság” tombol, sejtelmünk sincs, hogy kiket és milyen intézményeket sodor el még a hirtelen kirobbant közéleti cunami.
A „kegyelmes asszonyokat” megalázó módon lerángatták a színpadról,
Orbán Viktor pedig éppen most fogalmazza a kolostorban az államelnöki munkakör betöltésére vonatkozó pályázatot.
Ha Orbánék kezében marad az elnök kijelölésének joga, akkor szinte teljesen mindegy, hogy Schmitt, Áder és Novák után ki költözik be a Sándor-palotába. Akár Andi vagy Lőrinc is bekerülhet az esélyes jelöltek közé, hiszen mindketten megbízható személyek és nagyon szeretik a luxus körülményeket.
És miközben zajlik ez a Fidesz által rendezett nívótlan cirkuszi előadás, Svédország NATO-csatlakozása tovább késlekedik. A magyar kormány hibájából…..
