Eltűnnek a gyógyszerek a piacról.
Valósággá válhat, amivel eddig csak fenyegetőztek a gyártók, ugyanis közismert terápiás készítmények tűnhetnek el a gyógyszerpiacról – derült ki Molnár Márk egészségügyi közgazdász Népszavának adott interjújából.
A szakember elmondta, ő nem támogatta volna a gyártókra és forgalmazókra kivetett 40 százalékos extraadót, mert a Covid óta radikálisan megváltozott a piaci környezet.
„Már nem az a kérdés, mekkora profitot hagyjon meg az állam a gyógyszercégek zsebében, sokkal inkább az, hogy
lesz-e gyógyszer”
– mondta.
Kifejtette: véget ért az a korszak, amikor olcsón, viszonylag gyorsan, biztonságosan megérkezett a Távol-Keletről bármi, köztük a gyógyszeralapanyagok vagy akár a kész termékek is. Hozzátette: most ami onnan érkezik, sokszor annyiba kerül, mint korábban, és emellett
egyre gyakoribbak az ellátási problémák is.
Mint mondta, a gyártók költségeit drasztikusan megnövelte a szállítási utak nehezítettsége, valamint az energiaárak drasztikus és hektikus változása. A gyártóknak több raktárat is kell építeniük és nagyobb készlettel kell működniük. Emellett több költséges biztonsági elemet is kell alkalmazniuk – ismertette.
A szakember kiemelte: az állam nem látja, hogy az olcsó gyógyszerek korszaka véget ért.
„Ennek viszont az az álságos kommunikáció is oka, amivel a gyártók az elmúlt húsz évben is éltek. Amikor az ártárgyalásokon ők indultak rosszabb alkupozícióiból, sokszor fenyegetőztek azzal, hogy nem lesz gyógyszer, és ki fognak vonulni az országból. Most már hiába mondogatják, hogy tényleg itt van az a pont, amikor valóban ez következik, senki nem hisz nekik.
Ebből fakad a gyógyszerhiány, amit már a betegek éreznek”
– mutatott rá.
Arra a felvetésre, hogy a jövő évi költségvetés számaiból az derül ki, nem szánnak több pénzt a gyógyszerek támogatására, elmondta: a beteg egyre gyakrabban találkozik majd azzal, hogy amikor a támogatott, és eddig viszonylag olcsó készítményéért bemegy a patikába, a korábbi óriási választékból csak egy-kettő maradt, aztán már egy sem.
„Ez előbb a gyakoribb helyettesítést jelenti, később a meghökkenést, hogy már ezer éves hatóanyagokat sem lehet kapni”
– jegyezte meg, hozzátéve: a folyamat ebbe az irányba mutat.
„(…) Az biztos, hogy egyszer csak a betegek tízezreit, százezreit kell majd a korábbiról egy másik hatóanyagra átállítani. Ugyan ez nem ördögtől való, de ennek is meglesz a költsége, ha nem is a gyógyszerkasszában, de az ellátórendszerben biztosan. Eddig a nagy gyártók maradtak a piacon, mert náluk nagyobb áldozattal jár egy piac feladásáról szóló döntést meghozni, mint a kisebbeknek. Ám, ha azt látják, hogy már minden dobozon buknak 20-30 százalékot, akkor
egy idő után nekik sem éri meg a maradás”
– mondta a szakember.
Molnár Márk hangsúlyozta: a belső tartalékok megszűntek a gyógyszerellátásban, így az ellátási színvonal fenntartásához legalábbis évente tízmilliárdos nagyságrendű forrást kellene kívülről biztosítani.
