A Nyugati Fény főszerkesztő-helyettesének riportja a belgrádi Tomorrow konferenciáról.
Elindulni a techkonferenciára mobiltelefon nélkül azért tényleg hatalmas baki lenne. De majdnem így jártam!
***
Már a kocsiban ülök, amikor észreveszem, hogy az egyik „tartozékom” hiányzik. Gyorsan visszaszaladok a házba érte, aztán két mély levegővétel között, és mielőtt a sofőröm agyérgörcsöt kapna egy újabb baklövésemtől, a biztonság kedvéért gyorsan csekkoltam: megvan minden. Indulhatunk.
Bepötyögöm a GPS-be a konferencia címét, majd kigurulunk a bejáróról. Szarvasról indulunk, megállunk a Róka és Mackó nevű kellemes kis speciality kávézóban, hogy megigyam a kedvenc borsótejes lattémat. Gyakran nem órákban mérem a teljesítményemet, hanem koffeinben. Az orális dopping után aztán beletaposunk a gázpedálba.
***
Hirtelen el is telik az a pár óra az anyósülésen. Mintha csak teleportálnánk Röszkéhez. Rácsodálkozuk, milyen üres a határ. Nem látunk egy migránst sem. Fura. Közrejátszhat a szakadó eső. Egy erősebb és sokkal reálisabbnak tűnő indok: a kormány félig-meddig megtépázott drótkerítése riasztja vissza őket.
Fél órás várakozás után sikerül átvergődni magunkat a határon. Jön a kellemetlen rész. Elvesztünk. Nincs mobilinternet. De ezt miért nem mondta senki?
***
Útközben az autópályahídon feltűnt egy markáns felirat: „Kosovo is Serbia”, azaz Koszovó Szerbia része. Nem akarok politikával foglalkozni. Teljes elmémmel a jövőre és a technológiára összpontosítanék. Aztán elkalandozok. Putyin, Ukrajna, Kreml, Zelenszkij, háború. A gondolatok végül hanggá alakulnak, utóbbinál kérdezem erőteljesen: miért?
***
–Érzed?
–Mit?
–Hát a Balkánt.
És ebben a pillanatban Belgrád centrumja felé közeledve index nélkül majdnem belénk jön egy autó. A szerbeknél nem divat az irányjelző-használat? Ezt se mondta senki. Néhány enyhébb szívroham után elfoglaljuk a szobát. Elindulunk a Štark Arénába.
***
Ritkán látok ilyen jól szervezett eseményt. Gördülékeny a bejutás és a sajtóakkreditáció is. Nyílván, nem a magyarországi tapasztalatokból indulok ki…
A főszínpadon Aleksandar Matanović arról beszél, hogy 2012 márciusában indította el a bitcoin cserekereskedelmi-vállalkozását, amit azóta is működtet. Szó ejt arról is, hogy kifejlesztette Szerbia első Bitcoin ATM-jét. Azóta már 20 kriptopénz-autómatája van. Fú, eszembe is jut, amikor jó pár évvel ezelőtt rácsodálkoztam egy ilyenre a Deák téri Akvárium Klubnál.
Azért elgondolkodok, nekem nincs egyetlen kriptovalutám sem (még). Le vagyok maradva?
Lassan vége az érdemi résznek. Körbe nézek, de még nem akklimatizálódok igazán. Inkább elteszem magam holnapra. Vagyis csak akarom. Kiderül, hogy Paul Kalkbrenner, a berlini elektronikus zene nagykövete zenél késő este. Meghallgatjuk. Biztos, ami biztos.
Paul Kalkbrenner, 2023.05.12 Belgrád, fotó: Tomorrow Conference
A pali egyébként ékes példája annak, hogy a partikultúra elengedhetetlen kelléke, a drog, milyen szinteken képes még egy zseniális tehetséget is a mélybe taszítani. Bár ő a kivételeket erősíti (szerencsére), hiszen az önmegsemmisítés felé vezető útja egyben a felépülése és az újjászületése is. Ha nem hiszed, nézd meg a Berlin Calling-ot.
***
Egy fokkal érdekesbbnek ígérkezik a második nap. Alex Atashkar, a Seed.Photo vezérigazgatója próbál meggyőzni a színpadról, hogy az NFT-ben van a jövő. Erről eszembe jut Pumbed Gabó NFT-kollekciója… Hát tényleg csak az én pénztárcamban nincs még egy digitális műalkotás? Állítólag akiknek van NFT-jük, azaz non-fungible tokenjük, a jövő milliomosai lesznek.
Kezdünk az izgalmas részhez érkezni. Végre valakik beszélnek a ChatGPT-ről is. Erre vártam. Fontos kérdést járnak körbe, vajon az AI elveszi az emberek munkáját? Nuno Martins (aki egyébként az egészség és az élet meghosszabbításáért harcol, neuro-nanorobotokkal foglalkozik) azt mondja, szerinte a „nagy agyaknak” nincs mitől félni, rájuk mindig szükség lesz, az AI csak a rutin feladatokat fogja átvenni, időt spórolva ezzel a felhasználóknak.
Abban megegyeznek a beszélgetőpartnerek, meg kell tanulni használni az AI-t.
Keressetek egy mentort, aki megmutatja a legfontosabbakat, építsétek be ezeket a mindennapokba, a munkátokba. Ez most a legfontosabb teendő.
***
A konferencia legizgalmasabb pillanata (számomra) Scott Page, a Pink Floyd tagjának elég menőre sikeredett performansza. Elektronikus zene ötvözve szexi szaxofon szólóval, megspékelve egy kis LSD-trip szerű vizuállal. Betalált.
Scott Page, 2023.05.13. Belgrád, fotó: Tomorrow Conference
A minikoncert végén oda megyek hozzá, aztán megkérem, hogy mint a kriptovilág nagykövete üzenjen már valamit az orbáni valóságba. Ezt küldi nektek:
„Vegyetek Bitcoint! Arany, ezüst… Bitcoin. Erre a három dologra kell összpontosítani!”
This is THE MESSAGE from Scott Page saxophonist for @pinkfloyd “BUY MORE #bitcoin” @tmrwconf 2023 #crypto #AI #technology #blockchain #pinkfloyd pic.twitter.com/B9lInwXOkR
— Krisztina Balogh (@balkriszti) May 13, 2023
Hallotta mindenki?
Barangolok még egy kicsit. Kipróbálom a VR-t, beszélgetek fiatalokkal, kérdezősködök szakértőktől. Körvonalazódik a web3, megtudom, hogy szerb fiatalok (magyar kollégával) létrehoztak egy teljesen automatizált mesterségesintelligencia-alapú kereskedelmi platformot.
Minden szép és minden nagyon jó! A jövő tényleg itt van! Egy kérdésem van: ezt mikor és hogyan tanítják meg az iskolákban?
Nem kéne lemaradni.
