„A miniszterelnök látszólag igazodik a széles körű elvárásokhoz.”
Ferge Zsuzsa, Széchenyi-díjas szociológus, a Népszavának adott interjút, amelyben a szegénység és a kirekesztés meghatározó kutatója többek között arról is beszélt, hogy Magyarországra nem jellemzők a szolidaritás-alapú mozgalmak, de a tanárok, diákok tiltakozásával itt és most talán mégis elindulhat valami.
Hozzátette: nem is az oktatásért, hanem a tudásért kell küzdeni, ugyanis az Orbán-kormány elemi érdeke a minél több tájékozatlan és könnyen manipulálható alattvaló. Az interjú során arról is beszélt, hogy Orbán Viktor csak látszólag békepárti.
A szociológus az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban rámutatott, rengetegen menekülnek előle, és ezeknek az embereknek nagyjából mindenre szükségük lenne, ami az élethez kell.
„Ruhára, cipőre, ételre, alvóhelyre, és olyan dolgokra mint a mosdási lehetőség szappannal és törülközővel. Az további kérdés, hogy mi minden kellene a lelkének. Mindenekelőtt biztonság – ami épp ilyenkor persze nincs, és nem is lehet. És elfogadás, ami szintén alig remélhető”
— mondta.
Arra a felvetésre, miszerint a sok segítő szándék mellett, sok ellenvélemény is megjelent, amelyek szerint például a ruháknak, az élelmiszer-adományoknak, a pénznek „itthon is lenne helye”, és hogy természetes-e ez a hozzáállás is, a szociológus úgy felelt:
„azt hiszem, igen, természetesnek mondható. Egyrészt
az emberek többsége nem tudja, mit jelent a menekülés.
Másrészt, mondják, a sajátjainknak sem jut elég mindenből, akkor ne legyünk bőkezűek az idegenekkel”.
Mint mondta, figyelemmel kíséri a háború történéseit, amivel kapcsolatban – mint minden háború esetén – szorong.
A lap rámutatott, hogy már a szomszédban zajló háború előtt is mindennapos volt a kormány részéről a háborús retorika, amit a mai napig is nagy előszeretettel alkalmaznak. Azzal kapcsolatban, hogy bombás plakátokkal vannak tele az utcák, miközben a miniszterelnök „advent-hadműveletre” megy egy virágboltba, úgy fogalmazott:
„Gondolom, annak elhitetése, hogy a miniszterelnök békepárti. Noha ez nem igaz, a többség ezt szeretné,
tehát a miniszterelnök látszólag igazodik a széles körű elvárásokhoz”.
A szociológus már az ötvenes években is a társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozott, amikor úgy fogalmazott, „az állam felelőssége, hogy enyhítse az ember cselekvését bénító, a jövő tudatos építését aláaknázó szorongásokat a létbiztonságok erősítésével”.
„A szolidaritás, vagyis a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas együttese meghatározó. De talán az egyenlőtlenségek különösen erősen hatnak az emberek közti viszonyokra, arra, hogy ezek nálunk szinte feudális jellegűek maradtak.
És igen, az államnak óriási szerepe lehet e viszonyok alakításában”
— mondta, reagálva arra, hogy ma is fenntartja-e korábbi kijelentéseit.
Közölte: a helyzet sose volt jó, de mindig van lejjebb, ezúttal is. Mint rámutatott, a szegénység növekedésével a szükségletek emelkedtek, másrészt pedig a korai fejlesztő szakértő tanárok létszáma nem nő, az országon belüli utazgatásuk viszont nehezedik. Hozzátette: a kormány pedig egyre kevésbé kedveli a civileket, akik szembefordulhatnak vele.
„Magyarországra sajnos nem jellemzők a szolidaritás-alapú mozgalmak, de itt és most talán mégis történhet valami. Valójában nem is az oktatásért, hanem a tudásért kell küzdeni.
A kormány minél több tájékozatlan és könnyen manipulálható alattvalót óhajt,
miközben a XX-XXI. századok már a tudás évszázadai”
— fogalmazott a tanártüntetésekkel kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
A lap kérdésére, hogy mit gondol a sajátos kormányzati „kommunikációval” kapcsolatban, miszerint a kormány „szankciós válságról” beszél, miközben egyre többen szorulnak segítségre, éheznek, fáznak, valamint, hogy Novák Katalin köztársasági elnök a közelmúltban aláírta azt a törvényt, amely minimális szintre csökkenti az állam felelősségét a szociális ellátórendszerben, kifejtette:
„Magyarországon, a Kádár-korszak rövid időszakai kivételével sosem volt korrekt segélyezési rendszer azzal a céllal, hogy ne legyenek ellátatlan csoportok, sőt, ellátatlan egyének sem, és hogy ne legyen nélkülözés. A segélyezés feltételekhez volt kötve, a jogosultak köre sosem ölelt fel mindenkit, és a segély színvonala nagyon alacsony volt. A leggyakoribb feltétel az igazolható szegénység mellett valamilyen törvényes munkavégzés volt.
A jelenlegi kormány több feltételt nehezített, jelentősen megemelve a segélyezésből kiszorulók számát. A migránsok, bevándorlók és a cigányok egy része könnyen kerül a kiszorulók közé. Ma már Európa-szerte általános valamilyen alapjövedelem.
Magyarország itt is szembe megy az európai trenddel.
Miközben másutt jogokat erősítenek, nálunk ez a folyamat is a visszájára fordult. A normatív, állami finanszírozású segélyek – amelyek világos feltételekhez kötődnek és akár perelhetők is – köre szűkül, egyre inkább az önkormányzatok kénye-kedvén múlik, hogy ki lesz szerencsés segélyezett és ki nem”.
A Ferge Zsuzsával készült teljes interjú ITT olvasható.
