Éles a különbség közte és Orbán között.
Interjút készített Sanna Marin finn miniszterelnökkel az apu.fi finn hírportál. Az interjú elején Marin felidézte a májusi kijevi útját, a háború kitörése után pár hónappal. A látogatást szigorú előkészítések előzték meg, a sajtónak biztonsági okokból nem is szóltak előre.
Az út során Kijeven kívül Irpinybe és Bucsába is elvitték a finn miniszterelnököt. Elmondta, hogy számára az volt a legmegdöbbentőbb, hogy az emberek még a legszörnyűbb körülmények között is próbáltak normálisan élni, kávéztak az utcai kávézókban, mosolyogtak, a gyerekek a parkban játszottak és szórakoztak.
„Ukrajna nem csak önmagáért küzd. Értünk, az európai értékekért is harcolnak. A mi feladatunk az, hogy a mi segítségünkkel és támogatásunkkal megnyerjék a háborút”
— emlékeztet Marin.
A finn miniszterelnök szerint az emberek erősek, ő mindig az emberek erejét látja meg először. Azonban most nehéz idők jönnek, és fontos hogy az emberek racionálisan és higgadtan fogadják a megpróbáltatásokat.
Marin az interjú során időnként a skandináv jóléti államról is beszél, amely abból az elképzelésből indul ki, hogy mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor segítségre fog szorulni. Amikor azonban az emberek erejéről beszélünk, Marin a segítségkérés és -fogadás képességét is erőnek fordítja.
„A segítségkérés nem gyengeség, hanem erősség”
— mutatott rá.
Sanna Marin felidézte azt az időt is, amikor még nem volt miniszterelnök vagy parlamenti képviselő, csak egy szivárványcsalád lánya, aki a középiskola után egyáltalán nem tudta, mit akar az életétől, és merre fog továbblépni.
Dolgozott korábban ruhabolti eladóként, majd egy pékségben segédkezett. Gyakoronokként került egy kormányhivatalba, itt fordult a közigazgatási tanulmányok felé. Azóta sokan beszéltek lenézően a múltjáról, de ő büszkén vállalja az összes munkahelyét.
„Büszke vagyok arra, hogy remek munkát végeztem a bolt pénztáránál és az összes többi munkahelyemen is. A munka önmagában is értékes.”
— mondta.
Elmondta, hogy az ő életében meghatározóak voltak azok az évek, amikor még csak kereste az útját, amikor nem tudta, mi lesz belőle, ha felnő.
„Még mindig nem igazán tudom”
— tette hozzá nevetve.
Szerinte most a társadalom túlságosan a teljesítményre és a célokra koncentrál, de helyet kéne adnia a fiatalok iránykeresésének.
„Nem baj, ha az ember fiatalon egy kicsit eltéved. Nem baj, ha befejezetlenek vagyunk. Azt hiszem, ez egy fontos üzenet a fiataloknak. Kereshetsz. Lehet hibázni. Kipróbálhatsz valami mást. Ez rendben van.”
— fejtette ki álláspontját.
Marin azt is szilárdan hiszi, hogy a jóléti állam nélkül nem lenne abban a helyzetben, amiben most van. Ezért tartja fontosnak, hogy a fiatalokat és a gyerekeket ne szorítsák a társadalom peremére, hanem éppen ellenkezőleg, biztosítsák, hogy mindenki a társadalom részeként élhessen jó életet.
Az interjú végén szóba került az is, hogy mi a feladata a miniszterelnöknek.
„A miniszterelnöknek a Kormánytanács vezetőjeként az a központi feladata, hogy megoldásokat találjon a különböző álláspontok között. Gyakorlatilag rugalmasnak kell lennie a saját céljait illetően, és nem erőltetheti egyedül a saját álláspontját a dolgokra. Közvetíteni és tárgyalni kell, és általában a középső szakaszokban lehet megoldást találni.”
— mondta. Hozzátette: teret akart teremteni a sokszínűségnek, a különböző embereknek is.
