Ferde gondolkodásúaknak nevezte őket.
Etyek polgármestere, Zólyomi Tamás Facebook-oldalán fakadt ki a tanárok ellen, miután nem voltak hajlandóak a gyerekeket biodíszletnek használni a város október 6-i megemlékezésén.
A polgármester már nem először akadt ki, nyár végén azzal került a hírekbe, hogy az iskolai szivárványfestést melegpropagandának minősítette, majd miután kiderült, hogy egy mandaláról van szó „csillamfaszlámázással” válaszolt.
Zólyomi Tamás posztjában ferde gondolkodásúaknak nevezi azokat a tanárokat, akik nem vitték ki a gyerekeket a városi megemlékezésre, azon fognak dolgozni, hogy őket kivessék közösségükből:
“ TISZTELET A HŐSÖKNEK!-ETYEK
Nagyon szépen köszönjük minden kedves szereplőnek és résztvevőnek, hogy eljöttek és együtt emlékezhettünk meg hőseinkről. Gyermekeink hazaszeretetre való neveléséhez hozzá tartozik, hogy megtanulhassanak és közönség előtt előadhassanak történelmünkhöz kapcsolódó irodalmi, zenei műveket. Sajnos iskolánkban működnek olyan tanárok, akik megegyeztek abban, hogy amíg ilyen polgármestere van Etyeknek, addig ők nem hajlandóak sem felkészíteni diákjaikat, sem részt venni települési rendezvényeinken. Ennél a ténynél már csak két rosszabb paraméter van, az egyik, hogy ezek a pedagógusok szövetkeztek az igazgató úr, azaz az intézmény vezetőjének ellátandó munkájának az ellehetetlenítésére és ezt politikai, ideológiai alapon teszik, ami törvénytelen, szabályellenes! Nemzeti hőseink példái, áldozatai megtanítottak bennünket harcolni! Dolgozni fogunk érte, hogy a mételyezőket, ármánykodókat, ferde gondolkodásúakat közösségünk kivesse magából!”
A polgármester posztjára egy tanár nyílt levélben válaszolt, szerinte Zolyómi kijelentései tévesek, nem érti, a polgármester mit szeretne elérni:
„Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Tamás!
Őszintén mondom, hogy nem tudom, mit szeretne elérni az etyeki pedagógusokat sértő és bántó posztjaival (elsőként párhuzam a csillámfaszlámás videók és a tanárok között, majd a dohányzó tanárok megvádolása avval, hogy az udvaron dohányoznak és szétdobálják a csikkeket, és a legutóbbi, amelyben mételyeknek, ferde gondolkodásúnak nevezett minket). Nem ilyen embernek ismertem meg Önt, eddig akárhányszor beszélgettünk, Ön mindig hangsúlyozta, hogy a falu érdekében dolgozik, és ebben a munkában a legfontosabbak a gyerekek, akiket Ön Etyek felnőttekkel egyenjogú polgáraiként emlegetett mindig. Úgy gondoltam, hogy Ön a falu fejlődése érdekében minden lehetőséget, platformot meg fog keresni, mindenkit maga mellé fog állítani, pozitívan fog megkeresni, biztatni, lelkesíteni fog az összefogás érdekében.
Most sajnos nem ezt tapasztalom. Ha Ön szeretné az etyeki pedagógusok bizalmát elnyerni, szeretné az együttműködést elérni, akkor nem a legjobb mód a sértegetés. Úgy gondolom, egy jó vezető, legyen az bármilyen hivatásban dolgozó, vagy bárki, aki emberekkel foglalkozik, mint például a tanár, leginkább pozitív megnyilatkozásokkal, biztatással, az eredmények fel- és elismerésével tudja az embereket/gyerekeket motiválni, és még jobb teljesítményre bírni.
Én Etyek előtt Budapesten dolgoztam az Erkel Ferenc Általános Iskolában, 28 évig, 16 évig voltam az iskola vezetője. Munkám alatt sok politikussal volt alkalmam együtt dolgozni. A legkülönbözőbb pártállású, beosztású politikussal, például Timár Bélával, Gajda Péterrel, Vinczek Györggyel, Mihály Andrással, Szujkó Szilviával, Dódity Gabriellával, Lazányi Ferenccel, Gaudi-Nagy Tamással, Burány Sándorral, Ékes Gáborral, Tarnai Richárddal. Közülük sokuknak a gyermeke(i) is iskolánkba jártak. Soha egyetlen egyikük sem hangoztatta az iskolában vagy az iskola ügyei kapcsán a politikai nézeteit, nem szóltak bele a tanárok munkájába, nem firtatták a tantestület politikai hovatartozását, és főleg nem minősítettek minket. Sőt, tiszteletet és megbecsülést kaptunk tőlük. Politikusként igyekeztek a kerület iskoláit segíteni, ki így-ki úgy, ki hogy tudott: fenyőfát, szaloncukrot kaptak az iskolák, támogatták a nehéz sorsú gyermekek üdültetését, programok megvalósítását, eszközök vásárlását… és még tudnám sorolni. Apukaként/ anyukaként pedig még tovább azt az iskolát, amelyikbe a gyermekük járt, pl. az alapítvány támogatásával, osztály-, iskolai rendezvényekben való szerepvállalással, kirándulásokra eljöttek kísérni stb. Mindezt önzetlenül tették, amiért most is szeretettel gondolok Rájuk.
Ön is sokat tett az etyeki iskola épületének a renoválásában, amit köszönünk. De kérjük, ne hozzon ide politikát.
Ön a legutóbbi posztjában azt írta, hogy néhány tanár összeszövetkezett, és amíg ilyen polgármestere van Etyeknek, addig nem hajlandó gyerekeket felkészíteni a falu rendezvényeire. Ez az állítás több szempontból is téves. Az iskola az elmúlt években mindig részt vett a faluünnepen, a gyerekek előadták azt a műsort, amelyet az iskolában is bemutattak a társaiknak (ahol volt alkalmuk közönség előtt előadni történelmünkhöz kapcsolódó irodalmi, zenei műveket, ahogy Ön fogalmazta meg). Akkor is Ön volt a polgármester. Az idei tanévben valóban úgy döntött az EGÉSZ tantestület, és nem néhány tanár, hogy nem vállalunk ilyen szereplést. De egészen más okok miatt, mint amit Ön leírt. Eljött Ön megkérdezni minket, hogy miért döntöttünk így?
Ön azt is állítja, hogy a tantestület ellehetetleníti – politikai alapon – a jelenlegi vezető munkáját. Ezt visszautasítom, a kollégáim nevében is. Amikor a vezetői pályázatom miatt Ön meghívott egy személyes beszélgetésre a polgármesteri hivatalba, azt hittem, arra lesz kíváncsi, hogy ki vagyok én, milyen a szakmai múltam, milyen terveim vannak az iskolával kapcsolatban stb. Erről nem sokat beszéltünk, inkább Önt hallgattuk valamennyien, akik jelen voltunk (alpolgármester urak, képviselő hölgy, illetve az Ön egyik barátja, akit szintén bemutatott nekem, elnézést kérek, de nem emlékszem a nevére). Ön elmondta, hogy a jelenlegi vezető szakmai munkájával és az iskola eddigi teljesítményével nem elégedett, szeretne egy olyan vezetőt az iskola élére, aki a polgármesteri hivatallal, Önnel, a képviselőkkel, a faluval együttműködve fel tudná lendíteni az iskolát, és a partnere lenne az új iskola megépítésében, az angol nyelv bevezetésében és a sváb hagyományok erősítésében, valamint a sporttevékenység felpezsdítésében fiatal, a sportban jeleskedő testnevelőtanárok megnyerésével.
Nos, nevelőtestületünk eddig sem titkolta, hogy az iskolavezetés SZAKMAI munkájával mi sem vagyunk elégedettek. Az idén annyi változott, hogy az előbb említett okból az iskola összes munkaközösség-vezetője lemondott, és ez valóban nehezíti a vezető munkáját. Viszont a tantestület továbbra is elvégez és megvalósít minden olyan feladatot, amely a gyermekek érdekében áll (versenyek rendezése, arra való felkészítés, felvételire felkészítés, osztályprogramok, kirándulások, mozi-, színházlátogatások, stb. megszervezése, nem sorolom).
Itt szeretném elmondani, hogy én nem azért pályáztam a vezetői állásra, mert személyes ambíciók hajtottak, hanem csakis az iskola érdekében. Mert úgy éreztem, hogy 23 év vezetői tapasztalattal (7 évig helyettes is voltam) sokat tudnék tenni ezért az iskoláért, a gyerekekért, a faluért. Úgy éreztem, hogy rengeteg lehetőség van ebben az iskolában, jó a tantestület, szorgos, lelkiismeretes, hivatástudatból dolgozik; jók a családok, olyan szülőket ismertem meg többségben, akiknek fontos a gyermekük előrehaladása, akik együttműködőek, és hajlandóak mozdulni, tenni a közös célokért.
Tehát nem személyes ambíciók hajtottak. Most, hogy a Német Nemzetiségi Önkormányzat megvétózta a pályázatomat, és az nem sikerült, elhatároztam, hogy egy év múlva, ha vezetőnk megbízatása lejár, nem fogok még egyszer pályázni. Mert kezdem elveszíteni a lelkesedésemet, a hitemet, az örömemet ebben a hivatásban. Pedig 11 éves korom óta tanárnak készültem, és az is lettem. Imádok tanítani, látni, ahogy a gyerekek nőnek, fejlődnek, okosodnak, megvalósítják önmagukat, igaz emberek lesznek. Szeretem/szerettem ezt csinálni, még könyveket is írtam a gyerekeknek, hogy megszerettessem velük az olvasást, hogy okosodjanak, művelődjenek. Kreatív, alkotó és gondolkodó embernek tartom magam, mesterpedagógus vagyok, az OH közoktatási szakértője, több száz volt és mostani tanítványom magyartanára, vezetőként több ezer gyermek életigazítója.
35 év után most úgy gondolom, hogy leülök a géphez, és elkezdek másik állás után nézni. Nem tanári állás után.
Vidra Gabriella
