Nem akarták elhinni, hogy a harmadik hullám közepén ezt valóban meglépi a kormány.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy Magyarországon március 1-én, a járvány harmadik hullámának közepén lépett életbe az új egészségügyi jogviszony, amelynek értelmében az orvosok a közalkalmazotti státuszból az egészségügyi szolgálati jogviszonyba léphettek át — ehhez azonban új munkaszerződést kellett aláírniuk.
Az új jogviszony habár az orvosok számára magasabb fizetést biztosít, az ápolók és mentősök bérén nem változtat érdemien, a változás inkább az ezzel járó kötelezettségeket érinti: így például másodállást csak engedéllyel vállalhatnak, hálapénzt nem fogadhatnak el, és bárhova kirendelhetőek.
Ráadásul a bérrendezés következményeként elképesztő szakadék alakul ki az orvosi és a szakdolgozói fizetések között. Az új orvosi bértábla szerint ugyanis minél képzettebb egy szakdolgozó, annál jobban lemarad a fizetése az orvosokétól.
Az új feltételek szerinti szerződést sajtóértesülések szerint kb. három-ötezer egészségügyi dolgozó nem írta alá, sokan több évtizednyi egészségügyben eltöltött év után hagyták el a pályát.
Két vezető ápoló most a DW-nek adott interjújában arcát és nevét is vállalva beszélt a felmondásuk hátteréről.
„Március elsején ültem a munkahelyemen és az egész napom arról szólt, hogy próbáltam a könnyeimet visszanyelni, 34 év 4 hónap és 6 nap, ez állt a papíron. Sose fogom ezeket a számokat elfelejteni.
Én azt éreztem, hogy gyakorlatilag elpöcköltek”
– mondta Szilaj Krisztina, aki felmondása előtt az egyik sürgősségi osztályon dolgozott részmunkaidőben, márciusban azonban nem írta alá az új szerződését.
Elmondása szerint az egyik dolog, ami nagyon rosszul érintette az volt, hogy az új jogviszonyt semmilyen párbeszéd nem előzte meg, illetve a szerződésben számos dolog „pontatlanul” volt megfogalmazva.
Szilaj felmondása után szerette volna folytatni a munkát egyéni vállalkozóként abban az állami intézményben, ahonnan eljött, de ezt nem tették lehetővé számára.
Távozása után ezért egy Budapesthez közeli város egészégügyi intézményében tudott elhelyezkedni, ahol most az idősellátást vezeti. Emellett – mivel, ahogy fogalmazott, nem hagyta nyugodni a lelkiismerete – hétvégénként önkéntesként dolgozik az egyik fővárosi Covid-osztályon.
Az ápolók közalkalmazotti státuszának megszűnésével kapcsolatban Sebestén Gábor, ápolási vezető is úgy fogalmazott, az a véleménye, hogy
„ekkora gyomrost a rendszerváltás óra még nem kaptunk”.
Sebestén elmondta, 1983 óta dolgozik az egészségügyben, 1992 óta az intenzív terápiában, márciusig pedig egy intenzív osztály ápolási részlegét vezette. Szilajjal ellentétben ő úgy döntött, hogy az új szerződést is aláírja, mert szereti azt a munkát, amit ott végez, de azért is, mert nem akarta cserbenhagyni az osztályát és az ott dolgozó emebereket.
Az ápoló ugyanakkor elmondta, az egészségügyi dolgozók közül a legtöbben nem hitték el, hogy a járvány harmadik hullámának felfutó időszakában ezt valóban meglépi a kormány.
„Nem hittük el, hogy ebben az időpontban megmerik velünk ezt csinálni. Senki nem merte gondolni”
– tette hozzá Sebestén.
A teljes riportot itt tudod megnézni:
(telex.hu nyomán)
