Aki meghalt, az egy nap múlva úgyis meghalt volna.
Nagyjából egy hónapja van Magyarország az egymillió főre vetített elhunytak számát tekintve a világ élmezőnyében: nálunk halnak meg a legtöbben koronavírusban lakosságarányosan.
Az is kiderült, hogy a fideszes sikerpropaganda bejött: a Medián reprezentatív felmérése rámutat, hogy a magyaroknak mindössze 36 százaléka van tisztában a pontos magyar halálozási adatokkal.
A Fidesz-szavazók csupán 34 százaléka gondolja rossznak a halálozási számokat.
Úgy tűnik, a kormánymédia mindent megtesz, hogy a magyarokban elsimítsa a járvány miatti halálozással kapcsolatos esetleges kételyeket. Rákay Philip közösségi oldalán ajánlja Bayer Zsolt Magyar Nemzetben kedden megjelent cikkét, azzal a felkiáltással, hogy
„Nem igaz, hogy nálunk hal meg a legtöbb ember a covid miatt!!!”
Kétségtelen, hogy egyikőjük sem ma szállt fel a propagandavonatra, most azonban Bayer arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a magyar covid-halottak 80-90 százaléka nem is a járványba hal bele.
„Amennyiben Magyarországon a szlovákiai módszer szerint tartanánk nyilván a Covid-áldozatokat, akkor az elmúlt nagyjából 24 órában harminc halottunk lenne.”
— írja a cikkben. Tudományos értekézésének konklúzióját arra alapozza, hogy az olyan alapbetegségekbe, mint az elhízás, a magas vérnyomás vagy a diabétesz, az áldozatok kisvártatva úgyis belehaltak volna.
„Gondolom, laikusként is könnyen belátható, hogy egy extrém elhízott 73 éves nő, magas vérnyomással, cukrosan, szív- és veseelégtelenséggel Covid nélkül is hamarosan meghalt volna, csakúgy, mint az a 76 éves nő, akinek többféle rákja, továbbá magas vérnyomása, szív- és cukorbetegsége volt.
Mi mégis a Covid-áldozatok között tartjuk őket nyilván, pusztán azért, mert elkapták a vírust, és így mondjuk
24 órával hamarabb meghaltak, mint ahogy Covid nélkül meghaltak volna.
Mindezt folyamatosan figyelembe kell vennünk, amikor a halálozási statisztikát hallgatjuk. S természetesen akkor is, amikor a magyarok általános egészségi állapotáról, továbbá ennek az ellenzéknek a hazudozásairól töprengünk.”
— fogalmaz az újdonsült vírusszakértő.
A kormány felelősségét elkenni próbáló propagandisták körében egyébként nem újsütetű ez a fajta érvelés, de dömpingszerűen az utóbbi napokban kezdték csak alkalmazni.
Azt egyébként senki nem vonja kétségbe, hogy számos olyan súlyosbító körülmény van, ami Magyarországon kiemelten érinti az embereket, erről szerdán Lantos Gabriella egészségügyi szakember is közölt egy hosszabb elemző írást.
Aligha védhető azonban Bayer azon érvelése, amely szerint ezek az emberek egy nap múlva úgyis meghaltak volna: egyrészt nem tudhatjuk, hogy mikor haltak volna meg, ha nem kapják el a vírust, másrészt — és ez a fontosabb — Bayer és társai azt felejtik el, hogy a halálozási adatok nem csupán adatok.
Emberi sorsokról van szó: nem csupán azokéról, akik meghaltak és meghalnak, hanem a családjukéról is.
Emberi sorsot tekintve pedig bizony még egyetlen napnak is van jelentősége, nem beszélve arról, hogy az egy nap csak Bayer fejében létezik, hiszen az említett alapbetegségekkel, ha azokat kezelik és kordában tartják, éveket, évtizedeket is el lehet élni.
Arról nem szólva, hogy a magas halálozás nem csupán a vírus és az elhibázott járványkezelés következménye, hanem az elmúlt években lerongyolódott egészségügy, a súlyosan túlterhelt intézmények, az új szolgálati jogviszony erőszakolása miatt — egy amúgy is emberhiánnyal küzdő rendszerből — elmenekült 5500 egészségügyi dolgozó fájó hiánya is hozzáteszik a magukét ahhoz, hogy
mára csaknem 25.000 áldozata van a vírusnak.
A Bayer által említett alapbetegségek esetében pedig érdemes azon is elgondolkodni, hogy volt-e az elmúlt években hatékony szűrés, megfelelő felvilágosítás, elérhető-e a megfizethető árú egészséges élelmiszer mindenkinek, milyen a lakosság mentális egészsége, vagy van-e például alkoholstratégia abban az országban, ahol a pálinka még a miniszterelnök számára is alapvető élelmiszer.
