Novák Katalin után szabadon.
December 14-én Orbán Viktor jelezte a magyar parlamentben, hogy minden erejével azon lesz, hogy Brüsszel migrációs- és gender-akciótervét meghiúsítsa.
Két nappal később ezt meg is próbálta, ám a magyar kormány mellé csak a lengyel és a bolgár csatlakozott, a többi 27 tagállam pedig elfogadta “Az elnökség következtetései a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (Gender Action Plan – GAP) III 2021-2025” című dokumentumot, amelynek alcíme a következő volt: “Ambiciózus menetrend a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése érdekében az EU külső fellépéseiben”.
Fontos megjegyezni, hogy az elfogadott célkitűzések nem az egyes tagországok belső viszonyait hivatott rendezni, hanem az EU külső,
harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira vonatkozik.
A dokumentum alapját az Európai Bizottság akcióterve szolgáltatta, amely azt a küldetést fogalmazta meg, hogy a járvány utáni “globális helyreállítás során központi szerepet kell biztosítani a nők és leányok jogainak, a nemek közötti egyenlőségen alapuló világ megteremtése érdekében”.
Persze megszokhattuk, hogy a Fidesz szinte mindent azonnal elutasít, amely az EU-ból jön és nem anyagi támogatás, és minden vétóra képesek is okot találni. A hvg.hu szerint a mostani elutasítás alapját az
LMBTQI egyenlőséget megfogalmazó passzusok szolgáltathatták.
A dokumentumban ugyanis van két kulcsmondatát, mely az LMBTQI közösségeket hivatott védeni. Ráadásul a tagállamok kifejezték támogatásukat egy másik bizottsági javaslat, az LMBTQI egyenlőségi stratégia (2020–2025) kapcsán is. Ha mindehhez hozzávesszük a 9. alaptörvény-módosítás LMBTQI embereket érintő korlátozásait és felidézzük Orbán nyilatkozatait, melyben erőlteti a hagyományos családmodellt és kijelenti, hogy Magyarországon nem hisznek a nemek közti egyenlőségben, érthetővé válik, miért tiltakozott Magyarország a dokumentum elfogadása ellen.
A magyar kormány egyébként nem csak az LMBTQI kisebbségek jogait utasította el, hanem
a nemek közti egyenlőségek megszüntetésére való törekvéseket is,
köztük azt is, hogy a tagállamok együttműködjenek a partnerekkel a szexuális és nemi alapú erőszak, valamint a megkülönböztetés többszörös és egymást keresztező formáinak kiküszöbölése érdekében, ideértve a káros gyakorlatokat, különösen a gyermek-, korai és kényszerházasságot és a női nemi szervek megcsonkítását.
Mindez persze nem meglepő egy olyan kormányfőtől, aki nem foglalkozik nőügyekkel.
(hvg.hu nyomán)
