És mit jelent ez nekünk, magyaroknak?
A ZDF német közszolgálati csatorna Politbarometer című műsorában közétette közvélemény-kutatásának eredményeit arról, hogy a lakosság kit tartana alkalmasnak a kancellári poszt betöltésére Angela Merkel távozását követően. Bár a választás csak 2021. október 24-én lesz, az indulatok már most magasra hágnak a következő kancellár kiléte körül.
Mivel a CDU/CSU (Kereszténydemokrata Unió/ Keresztényszociális Unió) közel 40%-os támogatottságot kapott, így nagy valószínűséggel Merkel után megint egy kereszténydemokrata pártcsaládhoz tartozó politikus lehet a kancellár.
Az öt lehetséges jelölt támogatottságának grafikonja:
.
Angela Merkel, aki nemcsak német kancellár, hanem a CDU elnöke is volt, még jóval a világjárvány kitörése előtt, 2018 őszén bejelentette, hogy lemond a pártelnöki pozíciójáról és teljesen a kancellári feladatokra kíván koncentrálni. Ez a hagyományos, pártelnök-kancellár kettős funkcióval való szakítást jelentette.
Új pártelnöknek a CDU kongresszusa 2018 decemberében az akkori pártfőtitkárt, Annegret Kamp-Karrenbauert választotta, akinek a még németek számára is nehezen kiejthető nevét a polgárok és a média is gyakran AKK-nak rövidíti.
Annegret Kramp-Karrenbauert
Kamp-Karrenbauer Merkel feltétlen hívének számított. A választáson az akkor még kevésbé ismert Jens Spahn és Friedrich Merz is jelöltként lépett fel, Kamp-Karrenbauer győzelme meglehetősen gyenge lábon állt: 52%-ot kapott Merz 48%-ával szemben, Spahn pedig már az első fordulóban kiesett; vélhetőeg nem bíztak abban, hogy kancellár lehet egy homoszexualitását nyíltan vállaló politikus.
Miután 2019-ben Ursula von der Leyent, az akkori honvédelmi minisztert az Európai Unió új főbiztosának választották, Kamp-Karrenbauer megkapta a honvédelmi tárcát is.
Hamar kiderült, hogy Kamp-Karrenbauer népszerűsége nem éri el Merkelét, és ez a CDU támogatottságát is veszélyezteti.
Leginkább a thüringiai tartományi választás botrányának kezeléséért kapott kritikát: a tartományi parlament miniszterelnök választása során Thomas Kemmerich, liberális politikus nyert, azonban ehhez a szélsőjobboldali populista és euroszkeptikus AfD (Alternativa Németországért) segítsége kellett.
Ezen a CDU felháborodott, ugyanis a párt hivatalos álláspontja az, hogy az AfD-vel semmilyen módon nem szabad kapcsolatba kerülni. Még Angela Merkel is úgy nyilatkozott erről, hogy „ami történt, megbocsáthatatlan.”
Ennek következtében úgy gondolták, hogy Kamp-Karrenbauer nem tudja, hogy merre vigye a pártját, ami nem tett jót a megítélésének. (Ekkor jelent meg a színtéren két párton belüli riválisa: Armin Laschet és Friedrich Merz.)
2020 februárjában ezért Kamp-Karrenbauer felajánlotta a lemondását és új pártelnök választást javasolt, amit eredetileg 2020 májusában akartak megtartani. A világjárvány kitörése miatt azonban ezt decemberre halasztották. Mivel a járvány második hulláma miatt decemberben sem lehetett megtartani a választást, azt jelen állás szerint tovább halasztják januárra.
Közben három politikus jelentkezett pártelnök-jelöltnek és mivel a CDU a pártelnöki és a kancellári funkció szétválasztását hibának tekintette, így a leendő pártelnök kancellárjelölt is lesz.
balról jobbra: Armin Laschet, Jens Spahn és Friedrich Merz
A posztot Jens Spahn, Armin Laschet és Friedrich Merz szeretné megszerezni.
A nemrég koronavírus fertőzésen átesett csupán 40 éves Jens Spahn, a jelenlegi német egészségügyi miniszter; Armin Laschet, a legnagyobb lakosságú német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke és Friedrich Merz, Merkel egyik nagy riválisa, aki a kancellárral való elégedetlensége miatt visszavonult a CDU élvonalából és a gazdasági életben, és négy évet a Black Rocknak a világ legnagyobb vagyonkezelő szervezetének tevékenykedett.
Nem sokkal később Jens Spahn és Armin Laschet szövetséget kötöttek Laschet javára. Ezt követően még Norbert Röttgen is jelentkezett pártelnök-jelöltnek, aki eddig leginkább a Bundestag külügyi bizottságában végzett munkája révén vált ismertté.
Ezután felpörgött a koronavírus-járvány, amit a németek többnyire „korona-válságnak” nevez. Ennek kapcsán az egészségügyi miniszter, Spahn állandóan a média figyelmének középpontjába került. A válságkezelést a német lakosság nagy része megfelelőnek tartotta, Sphant nemigen támadták.
Viszont az egészségügy a német föderalista rendszerben a tartományok hatásköre, így inkább a tartományok miniszterelnökei kerültek fókuszba: főleg a válság által leginkább sújtott Észak-Rajna-Vesztfália, ahol Laschet a miniszterlenök, valamint Bajorország, amelynek miniszterelnöke Markus Söder, a CSU elnöke.
Markus Söder, a legesélyesebb kancellár-jelölt
Mivel a CDU egész Németországban működik kivéve Bajorországot, a CSU pedig csak Bajorországban, a jelenlegi koalíciót Németországban 3 párt alkotja: a két konzervatív – keresztény, a CDU és a CSU, valamint a szociáldemokrata SPD (Német Szociáldemokrata Párt).
A világjárvány első fázisának kezelésekor Söder és Laschet kvázi versenyfutást rendeztek a korlátozó intézkedések meghozatalában, majd később ezeknek májusi-júniusi feloldásában is.
Amikor Friedrich Merz annak ellenére, hogy a média nemigen foglalkozott vele, próbálta előtérbe hozni magát, akkor Laschet úgy nyilatkozott rá utalva, hogy „csak olyan ember lehet a következő kancellár, aki már bizonyított a válságkezelésben.”
Úgy tűnik azonban, hogy a német lakosság inkább a bajor válságkezeléssel volt elégedett, mint Merz-ével, mert a bajor miniszterelnök Söder kapta a legjobb értékelést.
A konzervatív kancellárjelölt állításához két lépés kell: Az elsőben megválasztják a CDU új elnökét, feltehetőleg Laschet és Merz közül. Laschet miniszterelnök sokat szerepelt, de a CDU bázisának nagy része, ifjúsági tagozatával együtt Merz-et támogatja.
Merz sokkal erősebben akarja a konzervatív vonalat képviselni; Merkel az ő szemében a szociáldemokrácia felé tolta a pártot.
A második lépésben a két testvérpártnak (CDU/CSU) el kell döntenie, hogy melyik pártból kerül ki a kancellárjelölt. Könnyen elképzelhető, hogy a következő kancellár a kisebbik párt elnöke, Markus Söder lesz.
Az SPD oldaáról Olaf Scholz alkancellár és pénzügyminiszter indul, de pártjának támogatottsága 20% alatt van; az SPD 2002 óta óta nem nyert szövetségi parlamenti választást és Németországban az elnök a legtöbb szavazatot kapó párt jelöltjét kéri fel kormányalakításra.
A második legerősebb párt a Bundestagban jelenleg a zöldpárt, de ők még nem állítottak jelöltet és az előző ciklusban teljesen elzárkóztak attól, hogy koalícióra lépjenek a CDU-val. ( Ekkor az elnök gyakorolt nyomást az SPD-re, hogy lépjenek koalícióba a kereszténydemokratákkal.)
A kereszténydemokratáknak várhatóan most sem lesz abszolút többsége, így vagy a zöldekkel, vagy a szociáldemokratákkal, vagy mindkét párttal fognak koalíciót alkotni.
Nekünk sem mindegy
Ismert, hogy magyarországi gazdasági növekedés és a hazai beruházások nagyrészt a Németországgal folytatott kereskedelemből származnak.
Németországnak hatalmas a gazdasági fölénye Magyarországgal szemben, nagyban függünk a németektől, ezért nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk velük.
Németország befolyással van a hazai politikai döntésekre is, ezt akkor láthattuk, amikor a német ipari lobbi elősegítette a túlóratörvényt, ami miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az alkalmazottak a gépjárműgyártásban és gyengültek a szakszervezetek is.
Magyarország azért függ az unió legnagyobb gazdaságától, mert Magyarországon az export a GDP-hez viszonyítva nagyon nagy arányú. A magyar exportnak nagyjából egynegyede megy Németországba, ez nagyon magas arány, a legmagasabb Európában; a második helyen Szlovákia áll ennek az egyötödével.
Mind az import, mind az export leginkább az autógyártás termékeire irányul a legnagyobb arányban. Magyarország a gépjármű alkatrészeket importálja, melyeket itt többnyire csak összeszerelnek a nagy német autógyárakban, majd az autók mennek vissza Németországba.
Emiatt, ha a német gazdaság visszaesik, és mondjuk csökken a kereslet az autókra, akkor a magyar gazdaság követni fogja a visszaesést.
A magyar nemzetgazdaságnak kiemelten fontos a Németországgal ápolt szoros kapcsolata, azonban a jogállamiság csorbítását nem fogja elnézni az új kancellár (bárki legyen is az), mert német kancellár ezt az Európai Unión belüli pozíciójából adódóan nem is tehetné meg.
