„Az ellenzéki nyilvánosság időről időre feldobja a választások bojkottálásának gondolatát. A minap Hont András publicista tette közzé „utolsó szavait” a bojkottról mint az egyetlen észszerű lehetőségről. Vannak, akik egyetértenek vele, vannak, akik vitáznak. És vannak, akik nagyon örülnek, hogy az ellenzék megmondóembereit ez a kérdés tartja izgalomban. Őket leginkább a Fidesz környékén találjuk.
Remek elméleti vitát lehet folytatni a bojkottról, de a gyakorlatban – két és fél hónappal a választások előtt – kevés pusztítóbb téma van ennél.
Bojkott ugyanis nem lesz. Kár ragozni a pró és kontra érveket. (…) Annyi „haszna” van, hogy elültetheti az ellenzéki szavazó fejében a gondolatot, hogy a részvételtől való tartózkodás megfontolandó opció. Rosszabb esetben megfontolhatja, sőt gyakorolhatja is ezt a tartózkodást.
A Fidesz túlhatalma történetesen a szavazófülkékben keletkezett, és ott is lehet korlátozni. (…) Nem bojkottra van tehát szükség, hanem az ellenkezőjére: mozgósításra.(…)
Különböző kormányellenes választói rétegek vannak, amelyeket különböző érvekkel lehet megszólítani, és rábírni arra, hogy áprilisban igenis legyenek ott az urnáknál.”
Pápay György (Magyar Nemzet, a teljes cikket itt találod)
