Magyar Péter osztogatása ugyanaz a logika, mint amit az Orbán-kormány tolt az elmúlt tíz évben!
Fehérgyarmaton járt Magyar Péter szerdán. A város, ahol általános iskolába és gimnáziumba is jártam, ahol gyakorlatilag a gyerekkoromat töltöttem – és ahol most ismerős arcokat láttam a tömegben, ahogy hallgatták a „megújulás embereként” színre lépett „politikust”.
Jó látni, hogy még azok az emberek is, akiket eddig a Fidesz hosszú éveken keresztül megvezetett, megfélemlített, ma már másra is kíváncsiak. Változást akarnak. És ez jó. Tényleg jó. De nem mindegy, milyen áron!
Amikor Magyar Péter hangoztatta azt, hogy évi 200 ezer forintot adna minden nyugdíjasnak SZÉP-kártyán, akkor bizony tapsot kapott. Helyben is, máshol is. Jól hangzik. Csak hát…
No, de mit is jelent ez pontosan?
Minden idős ember – függetlenül attól, hogy mennyi a nyugdíja – egységesen 200 ezer forint támogatást kapna SZÉP-kártyán, amit élelmiszerre, gyógyszerre, pihenésre lehetne elkölteni. Ez látszólag vonzó. De nézzük meg közelebbről. Mégis miért kapja ugyanazt az összeget az, aki havi 94 ezer forintból él egy panellakásban, mint aki egy budai villában nézi a híradót?
Egy létminimum alatt élő idős embernek az évi 200 ezer forint SZÉP-kártya enyhítheti valamennyire a terheit, hiszen abból tud élelmiszert és gyógyszert venni. De ettől még nem lesznek rendezve a megélhetési problémái! A jómódú nyugdíjas viszont, akinek a havi több százezres nyugdíja mellé ez a 200 ezer forint csak extra zsebpénz.
Tehát akinek kevés volt, annak továbbra is kevés marad, akinek sok volt, annak még több lesz.
Ezzel a társadalmi olló nem zárul, legfeljebb mindenki hangulatát javítja egy kicsit. Ráadásul a SZÉP-kártya formájú juttatásnak van egy olyan sajátossága, hogy csak meghatározott célokra költhető el. Vagyis ha egy nyugdíjasnak mondjuk a rezsiszámlái kifizetésére kéne a pénz, vagy unokáját segítené belőle, azt nem teheti meg – mert az állam bácsi megmondja, hogy „csak kajára, gyógyszerre, egészségre és pihenésre” költhetsz!
Ez megint inkább a jobboldali, konzervatív állam gondolkodása: segítünk neked, de majd mi megszabjuk, hogyan.
Ha valaki ismeri a baloldali gondolkodást, pontosan tudja: a szociális juttatásoknak éppen az a lényege, hogy nem egyformán osztogatunk mindenkinek, hanem oda csoportosítjuk a forrást, ahol tényleg szükség van rá.
Emlékszünk még, amikor 2016-ban Orbán Viktor tízezer forintos utalványt küldött karácsony előtt minden nyugdíjasnak? Nem nézte, kinek mennyije van. Nem mérlegelte, ki szorul valóban támogatásra. Egyszerűen bedobott egy összeget, és kész.
Magyar Péter osztogatása ugyanaz a logika, mint amit az Orbán-kormány tolt az elmúlt tíz évben!
És hogy ebben van igazság, igazolja az is, hogy Magyar Péter hirtelen vissza is vett az ígéretéből. A kritikák hatására ugyanis bejelentette: ja, hát persze, differenciáltan vezetné be, vagyis a legszegényebbek kapnának 200 ezret, a kevésbé szegények pedig 100 ezret.
Ha valaki valóban a rászoruló idősekért akar tenni, nem SZÉP-kártyákat osztogatna, hanem igazságosan újraosztaná a forrásokat. Ezt hangsúlyozza az egyetlen talpon maradt baloldali párt, a DK. Vagyis: rendezni kell a nyugdíjrendszert, emelni kell a legalacsonyabb ellátásokat, és olyan minimum nyugdíjat kell bevezetni, ami biztosítja az időskori emberhez méltó életet.
A baloldal szerint egyetlen nyugdíjas sem maradhat 150 ezer forint alatt, és ehhez igazítanák fel a legkisebb járandóságokat. Emellett visszaállítanák a svájci indexálást, vagyis a nyugdíjak reálértékét nem csak az inflációhoz, hanem a bérek növekedéséhez is igazítanák. Ez a baloldali politika: célzott, szociálisan érzékeny, igazságos.
Az Erzsébet-utalványok, a 13. havi nyugdíj, a karácsony előtti „ajándékcsomag” nem szociálpolitika, hanem választási kegycsomag szavazatokért cserébe. És most ugyanez jön, sőt árad! De ha már „árad”, nem ártana végre azt is megnézni, milyen mederbe akarják terelni.
