Kőkemény, elgondolkodtató írást tett közzé Bruck András vasárnap a Facebook-oldalán.
Az író posztját változtatás nélkül közöljük:
Karácsony előtt voltunk három nappal. Az üzletek zsúfolva, az összes pénztár mindenhol nyitva, a postákon kígyóztak az Erzsébetutalvány-sorok, egy gonoszul félrekormányzott ország koldusszegény nyugdíjasainak 33(!) eurónyi fájdalomdíja – én meg otthon rá-rápillantottam az elnémított hangú képernyőre, az ATV kora esti programjára. Nem érdekeltek az unalomig ismert szereplők. Aztán amikor Hajós Andrást láttam, visszaadtam a hangot.
Nem tagadom, eleve fenntartással kezdtem őt hallgatni. Sokoldalú, tehetséges ember, de soha nem soroltam őt a rezsim konzekvens bírálói közé. Nyilvánvaló, hogy nem rajong értük, de álmatlan éjszakai sincsenek miattuk. Ennyi azonban egy diktatúrában kevés, ezért nem érdemes kimenni az ATV isten háta mögötti székházába.
Most is a szokásos mindent elmaszatoló, egyrészt-másrészt fecsegés ment sokáig: azért ez itt még demokrácia, még lehet szavazni, ilyesmik, de ezt betudtam az ünnepi hangulatnak, amikor már csak a Che Guevarák és Hasfelmetsző Jackek vannak szolgálatban, de akkor váratlanul előkerült a lopás mint téma. Mire Hajós kifejtette, hogy valójában ez érdektelen, csak népszerűséget hajszoló politikusok beszélnek róla, meg a többi „ordítozó cerkófmajom”.
Tényleg ezt mondta.
Sok lekicsinylő, becsmérlő jelző érte már azokat, akik még egyáltalán hajlandók napirenden tartani a demokrácia emlékét és visszaszerzésének vágyát, de ennyire durva minősítés talán egy sem. Viszont legalább jól illusztrálta, miért mernek Orbánék bármit megtenni, és még a látszatra sem kell adniuk. Mert hiába derülnek ki hetente újabb részletek a családtagjaik: a fiaik, lányaik, a sógorok, vejek, menyek, nejek további gazdagodásáról, pont az ellenzék biztosítja őket arról, hogy nincs mitől tartaniuk.
Kósa Lajos például mitől ne érezné magát biztonságban, jóllehet a felesége nemrég egy 120 milliós cég birtokosa lett, 82 éves édesanyja pedig 123 millió forintot kapott az államtól. Ő mégis csak annyit mondott, kuss, a mama nem közszereplő. Az valóban nem, csak a fia éppen most, egy tisztességes élet vége felé csinált belőle bűnözőt.
A Fidesz frakcióvezetője tudta, hogy semmit nem kockáztat, a mocsár, amivé saját pártja az ő részvételével Magyarországot változtatta, minden tisztességes hangot elnyel. A cerkófok rikoltozását is.
Azonban pusztán egy újabb bűntény és egy értelmiségi újabb túlságosan is hajlékony szavai miatt egy sort nem írtam volna le. Ennél azért én is fásultabb vagyok. Csakhogy a neten elém került egy finn lap, benne egy helyi történettel, amitől meggondoltam magam. A Helsinki Times írása nem nekünk szól, mégis letaglózó vádirat az egész mai Magyarország, annak teljes politikai osztálya, humán és szakértelmisége, parlamentje, médiája – minden és mindenki ellen, aki hagyta idáig fajulni a helyzetet.
Az eset röviden. Szeptemberben felmentették hivatalából a finn Polt Pétert (ő van a fotón, a bíróságon), mert az általa vezetett ügyészség tíz éven át a testvére tulajdonában lévő tanácsadócég képzési szolgáltatásait vette igénybe. A legfőbb ügyész 2007 és 2017 között 74 ezer euró (21 millió forint) értékben rendelt meg oktatási szolgáltatásokat a testvértől. A vád nepotizmus volt.
A megbukott finn főügyész
Íme a kifejezés definíciója: „A hatalmi pozíciók (és a vele járó előnyök: vagyon, befolyás stb.) olyan elosztása, mikor a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítik előnyben az alkalmasabb, felkészültebb jelentkezőkkel szemben. A nepos szó jelentése „unokaöcs”, vagy „unokatestvér”.
Míg tehát a rokonok „helyzetbe hozása” Finnországban és persze mindenütt az EU-ban bűntetendő, ugyanez Magyarországon hivatalos kormányprogram. Nálunk mindenki úgy tudja, mert ezt sulykolja a kormánypropaganda, hogy senkit nem lehet a közbeszerzésből kizárni, csupán, mert szegény Orbán, Matolcsy, Kósa vagy Lázár rokona, strómanja.
Így aztán nehogy „igazságtalanság” történjen velük, irdatlan összegű EU és állami pénzekhez juttatják őket. Nem 21 millióhoz és nem tíz év alatt, mint a finn főügyész a testvére cégét – a mieink ennyit talán tízpercenként utalnak át maguknak – hanem tízmilliárdokat, évente.
A finn legfelsőbb bíróság a per során külön felhívta a figyelmet „döntéshozatalkor a családi és személyes kapcsolatokból fakadó összeférhetetlenségre”. Itthon azonban ez nem kizáró ok, még csak nem is hátrány, hanem más hazai cégekkel és vállalkozókkal szembeni jogtalan, módfelett igazságtalan és behozhatatlan előny.
Az Orbán vagy a Matolcsy klán gazdagodása más „magyar ember” elszegényedése, tönkremenetele. A rablás bűntudat, lelkiismeret-furdalás és félelem nélkül folyik: elkövetői lenézik, nem veszik komolyan az ellenzéket, és az rá is szolgált erre.
A finneknek pár évtized alatt mindaz sikerült, amibe mi szégyenteljesen belebuktunk: ott van jólét, fejlődés, versenyképes hazai ipar, gyönyörű kórházak, korszerű oktatás, a különbség pedig itt, a finn legfőbb ügyésznek a bíróság előtt mondott szavaiban található meg: „Számomra ez egy szakmai, társadalmi és gazdasági katasztrófa”.
Vajon, hogyan hangozna ugyanez Polt Péter szájából? Alighanem így: Számomra ez egy szakmai, szociális és gazdasági paradicsom. A finn ügyészi hivatal dolgozói elmondták, figyelmeztették a legfőbb ügyészt, hogy nem helyes, amit tesz. Vajon Polt, Matolcsy, Lázár hivatalában, a minisztériumi titkárságokon is ilyen nyíltak és egyenesek a munkatársak?
Országok számos okból törnek fel vagy csúsznak le, de közéleti, politikai morál nélkül a lemaradás az egyetlen nemzeti opció, és ezt Magyarország tankönyvszerűen bizonyítja is. A Helsinki Times történetében benne van a mi egyetlen esélyünk is, és bár Hajósnak nem egészen ez volt a szándéka, végül ő is ugyanezt javasolta: Döbrögi ellen nem egy másik Döbrögit kell az ellenzéknek hadba küldenie, hanem Lúdas Matyit. Elfelejthette, hogy Lúdas Matyi bizony igazságot osztott, háromszor verte vissza.
Valóban nincs más út, máskülönben Magyarországon soha nem lesz se jólét, se igazi demokrácia.
Bruck András
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
