Gábor György szerint Hankó Balázs tudományellenes dogmákat próbál ráerőltetni a tudomány képviselőire.
Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter a Semmelweis Egyetem diplomaosztóján mondott beszédével Semmelweis Ignácra is szégyen hozott. Talán a mai rendszer már üldözné is utóbbit, miután egyre inkább tudományellenes és dogmatikus nézeteket képvisel az Orbán-rendszer – írta vasárnap a közösségi oldalán Gábor György filozófus.
Már fegyelmit indítanak oktatók ellen, ha a tudományt és nem a kormány ideológiáját képviselik
Gábor György Facebook-bejegyzését teljes terjedelmében közöljük:
„Tegnap kiderült, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen három pszichológus ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett az egyetem vezetése, pusztán azért, mert szakvéleményük megegyezett a modern tudomány álláspontjával, ám eltért a vonatkozó hittételektől, és főként szembement az egypártrendszer éppen érvényes világnézeti követelményeivel.
Ma pedig ismertté vált Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter beszéde, amellyel a Semmelweis Egyetem szombati diplomaosztó ünnepségén örvendeztette meg a hallgatóságot, kiváltképp a frissen avatott orvosokat, akik a bizonyítékalapú (evidence-based) gyógyításra esküdtek fel, nem pedig a kormányzati dogmatika háromságára.
Hankó – egyebek mellett – büszkén számolt be arról, hogy 1. Semmelweis Ignác-féle »hit, kitartás, szuverenitás az, ami példát és irányt mutat, a megújult és sikeres magyar felsőoktatás is ilyen szuverén döntésben fogant«; 2. »Tradíció és megújulás – a magyar egyetemek közül egyre többen állják a nemzetközi megmérettetéseket úgy, hogy közben nem felejtik identitásukat, a keresztény kulturális és a teremtett világ rendje szerinti gyökereinket.«
Nos, akkor kezdjük az 1. ponttal.
A »hit, kitartás, szuverenitás« szavak itt a tartalom nélküli retorika trójai falovai: szép sorban, egyenruhában, de üresen, mint egy pártkongresszus után hátrahagyott transzparens. Ezek a kifejezések nem jelentést hordoznak, hanem politikai jelszavakat: leharcolt, szlogenné foszlott szólamok, amelyek a valódi gondolkodás helyére próbálnak díszletet állítani.
És mégis: »a megújult felsőoktatás ilyen szuverén döntésben fogant«? Hogyan lesz egy egyetem szuverén döntésben »fogant«? Mint egy teológiailag félreértett Szeplőtelen Fogantatás? Egy intézményt nem lehet »szuverénül megfoganni«.
Ez nem egy Jézus–Magyarország fanfiction, ahol a Felsőoktatási Megváltó anyagi támogatás nélkül, de politikai szűztől születik, hogy aztán a Pannónia-program három bölcs keleti ösztöndíjas vezetésével megváltsa a nemzeti tudományt.
A ‘fogantatás’ képe itt nemcsak metaforikusan groteszk, hanem retorikailag már a delírium határát súroló pánikroham: mintha valaki egy állami alapítvány kuratóriumi kinevezését próbálná Szentlélek-ihlette aktusként eladni.
Ha így megy tovább, nemsokára a Credót is átírják: Hiszek egy Egyetemben, a Szuverén Fogantatásban, a Pannónia-program szenvedésében, a Reputációs Szorzó feltámadásában, és az örök állami fenntartásban. Ámen.
És az új diplomás orvosok a kórházakban és a rendelőkben mostantól a szuverenitást már kötelezően intravénásan adagolják, a reputációs szorzót PCR-teszttel mérik, a hitet pedig CT-n keresik – persze csak Szijjártó Péter által közpénzből, a tényleges árnál jóval drágábban, gyanús közvetítőkön keresztül, mintegy 300 milliárdért beszerzett kínai készülékkel.
Most pedig a 2. pont:
»Nem felejtik identitásukat, keresztény kulturális és a teremtett világ rendje szerinti gyökereinket.« Ez már nem felsőoktatás, hanem istentisztelet. Egy orvosi diplomaosztón ez a mondat egészen groteszk: mintha Hippokratész esküje után rögtön a Teremtés könyvét olvasnák fel.
Mit jelent az, hogy »a teremtett világ rendje«? Ez kreacionista retorika, olyan nyelvezet, amely mögött vallási eredetű világmagyarázat húzódik meg. A »teremtett világ« fogalma ugyanis implicit módon feltételez egy természetfölötti teremtőt, aki cél és rend szerint hozta létre a világot.
Az orvostudomány – és általában a természettudomány – azonban empirikus, szkeptikus, naturalista alapokon nyugszik. A világ működését nem dogmák, hanem vizsgálható, cáfolható, újraértelmezhető természeti törvények alapján próbálja megérteni.
A »teremtett világ rendje« nem tudományos kategória, mert: a. nem bizonyítható – nincs rá kísérleti módszer; b. nem falszifikálható – ha valami hibás az élővilágban (például egy genetikai rendellenesség), az is »rend«? Ki dönti el?
Az orvostudományban pontosan ezek a kérdések a legélénkebb viták tárgyai: például az evolúcióval vagy a biológiai determinizmussal kapcsolatban. A modern biológia egyik alapkérdése az, hogy mennyiben vagyunk biológiailag meghatározottak, és hogyan alakította az evolúció az ember és betegségeinek rendszereit.
Ezt a komplex, nyitott vitát egyetlen teológiai szófordulattal rövidre zárni intellektuális bűn, és egy orvosi diplomaosztón elkövetve különösen súlyos.
Amikor Hankó a »teremtett világ rendjéről« beszél, akkor nem tudományos, hanem ideológiai nyelvet használ
– egy politikai teológiát beszél, nem racionálist, s nem az orvosi etikával összeillőt. Ez nemcsak ízléstelen, hanem intellektuálisan zavaros is, különösen ott, ahol épp a tudományos gondolkodásra kéne felesküdni.
És különben is: ha már »identitás«, akkor a tudományos identitás az elsődleges, nem a kulturkampf lexikonából kihúzott keresztény díszletretorika.
Miközben a Pázmányon fegyelmit indítanak tudósok ellen, mert szakmai véleményük nem fér össze az aktuális ideológiai szentenciákkal, a Semmelweisen állami miniszter prédikál teológiai ihletésű fogantatásról, szuverenitásról és a teremtett rendről – egy diplomaosztón, ahol a fiatal orvosok épp a tudomány és a racionalitás oldalára lépnének.
Aki ma Magyarországon elköteleződik az ész, a bizonyíték, a kísérlet és a nyílt kérdésfelvetés mellett, az könnyen egyházjogi fegyelmi eljárás, vagy egy minisztériumi ájtatosság célpontja lehet. A hatalom egyszerre hallgatja ki a tudósokat, és szenteli fel a tudomány templomát, a pulpitus mögül, a mikrofonba, míg a gondolkodás kint vár az ajtó előtt.
Ez már nem oktatáspolitika. Ez hitrendszer. Csak épp tudományellenes.
És ami a legtragikusabb: Semmelweis Ignác – az empirikus, kételkedő, a saját kora dogmáival szembeszegülő orvos ma talán maga is fegyelmit kapna. Vagy jobb esetben csak nem hívnák meg szólni a saját nevét viselő egyetem diplomaosztójára.”
Az eredeti bejegyzést itt lehet megtekinteni:
(Gábor György/Facebook)
