Vajda Zoltán szerint a parlament liftjében esett neki Kovács Péter fideszes polgármester.
Vajda Zoltán ellenzéki országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának elnöke a Parlament liftjében futott össze Kovács Péter XVI. kerületi fideszes polgármesterrel. Ami ezek után történt, azon már Kovács párttársai is csodálkoztak.
A hely szelleme véletlenül sem zavarta Kovács Pétert
Úgy tűnik,
a fideszes polgármester a jó modor elemi szabályait sem ismeri,
vagy nem hajlandó betartani azokat, amennyiben ellenzékiekkel találkozik.
Vajda Zoltán Facebook-posztját változtatás nélkül közöljük alább
„Egészen furcsa találkozásom volt ma a parlament liftjében.
A felszólalásom után éppen ebédelni tartottam – előfordul ilyen véletlenszerűen ebben az épületben – fideszes országgyűlési képviselőkkel.
Nem mondom, hogy nem tudnak kicsit kínosak lenni az ilyen helyzetek, de eddig mindig sikerült civilizált emberek módjára, a semmiről beszélgetve, vagy mint most, kissé pikírten, de nem ellenségesen, a beszédem egyes mondatain élcelődve utaznunk egymás mellett.
Igen ám, de most megállt a lift azon az emeleten, amin a Fidesz-frakció irodája is van, és beszállt Kovács Péter polgármester.
A polgármester a kézfogást sem fogadta el
Rajtam kívül mindenkinek hangosan köszönt, mindenkivel lekezelt, engem feltűnően ignorálva, és – nem túlzok: a párttársait is megdöbbentve – a kinyújtott kezemet sem fogadta el.
Mi dolga lehetett itt? A költségvetést már benyújtották, annak ügyében lobbizni már késő lehetett. Talán most kapta meg az eligazítást az Ikarus ipari parkban létesítendő akkumulátorgyárra?
Nem volt időm rákérdezni, mert emelt hangon nekem esett egy számomra érthetetlen témában, de olyan stílusban, amit a többiek sem tudtak hova tenni. És annyira belelovalta magát, hogy lejött velünk egészen az alagsorba, pedig állítása szerint ő csak a kijáratot kereste.
Nem értettem ezt a hangnemet, én sosem kezeltem őt az ellenségemként. Az én ellenfelem, akinek viselt dolgait hosszú évek óta vég nélkül tudom sorolni, Szatmáry Kristóf.
Értelemszerűen ő sem derül fel, ha összefutunk a büfében, ahogy ez most meg is történt a kellemetlen közjáték után. Mégis tudtunk egymásnak felnőtt emberek módjára köszönni, még egy »Jó étvágyat« is belefért.
Nem annyira az önérzetemet sértette az élmény, inkább a 16. kerületiek miatt aggódom, akiknek az egészsége és a biztonsága múlik azon, ha az emberi mivoltából időnként kivetkőző polgármesterünk valóban akkumulátorgyárat engedélyez a Kertvárosban.
Azt mondják, az kiabál, akinek a háza ég…”
(Vajda Zoltán / Facebook)
