A Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium megszegte a titoktartási kötelezettségét, most mégis nekik áll feljebb.
Úgy tűnik, a bicskei gyermekotthon ped0fil igazgatójának áldozatainak kártérítési ügyében
a hatóság megszegte a titoktartási kötelezettségét,
ugyanis a titoktartási megállapodás értelmében még a megállapodás tényét sem hozhatták volna nyilvánosságra. Azonban ezt a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium megtette. Az állam nem akar kártérítést fizetni az áldozatoknak.
A kormány nem hajlandó fizetni
Az üggyel kapcsolatban a Népszavának nyilatkozó, kártérítési ügyekben jártas ügyvéd elmondta, a titoktartási kötelezettséget a hatóság megszegte, hiszen a titoktartás alapján még a megállapodás tényét sem lehetett volna nyilvánosságra hozni, nemhogy a konkrétan kifizetett kártérítést.
Az áldozatok arról számoltak be – az évekkel ezelőtti titoktartási megállapodás alapján –, szerződésszegésnek tartják a minisztériumi nyilatkozatot, ezért bejelentették kötbérigényüket. Az információk szerint ugyanakkor a kormányzat elutasítja a kérésüket.
„A kötbérfizetési igényre vonatkozó megkereséseiben foglaltaknak
a Főigazgatóság nem kíván eleget tenni”
– idézték a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság hivatalos válaszát, amelyet az érintett áldozatoknak írtak.
Továbbra sem zárták le a ped0filbotrányt
Mint ismert, a bicskei gyermekotthon volt igazgatója, Vásárhelyi János 2004 és 2016 között legkevesebb tíz gyermek ellen követett el bűncselekményeket. A sajtóban V. Jánosként emlegetett ped0fil bűnöző ellen két eljárás indult: az első büntetőügyben V. Jánost 8 év fegyházra ítélték ped0fília miatt, a másik eljárás pedig szintén kényszerítésért és vesztegetésért indult az igazgató, valamint a tavaly elnöki kegyelemben részesített igazgatóhelyettes, Kónya Endre ellen. K. Endre kegyelmi ügyétől azóta is visszhangzik a hazai nyilvánosság.
Kónya Endrének Novák Katalin adott elnöki kegyelmet Balog Zoltán püspök javaslatára, amelyet Varga Judit volt igazságügy-miniszter ellenjegyzett. Azóta Novák és Varga lemondott, Balog Zoltán azonban úgy döntött, ő nem kíván távozni a közéletből, hiába szólították fel erre.
A Belügyminisztérium megszegte a titoktartási kötelezettségét
A Belügyminisztérium a Blikk megkeresésére hozta nyilvánosságra, hogy „a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kilenc fővel kötött peren kívüli egyezségi megállapodást, akiknek mindösszesen 154 millió forintot fizetett ki”. Azonban hangsúlyozták:
ezekre a szerződésekre titoktartás vonatkozott (volna).
„Az egyezségi megállapodás és az ahhoz kapcsolódó nyilatkozatok nem sérültek azzal, hogy a Belügyminisztérium újságírói kérdésre a mindösszesen kifizetett kártérítésről tájékoztatást adott”
– állította korábban a Belügyminisztérium a Népszavának.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kikötötte, hogy a kártérítési összegek kifizetéséről sem az áldozatok, sem a fenntartó nem beszélhetnek, ezt a titoktartási záradékot minden érintett gyermek szerződésébe is belefoglalták. A Blikk cikke szerint egyes áldozatok, köztük Pop Mert, peren kívül egyeztek meg az állammal, és több tízmillió forint kártérítést kaptak.
A cikk megemlíti, hogy mások ennél kisebb összeget kaptak, Pop Mert szerint az elszenvedett szenvedések mértéke befolyásolta a kártérítések mértékét. A kifizetések különböző időpontokban történtek, de minden érintett elfogadta az egyezséget. A Blikk forrásai nem ismertek, és a cikk végén az szerepel, hogy Pop Mert nem kívánt nyilatkozni az ügyben, amit maga is megerősített.
„A károsultak és a Főigazgatóság között megkötött kártérítés fizetésére vonatkozó egyezségi megállapodások titoktartásra vonatkozó előírását a Főigazgatóság semmilyen módon nem sértette meg, az egyes megállapodások részleteit érintő és ezáltal a károsultak személyével közvetlen kapcsolatba hozható adatokat, információkat harmadik személyek, különösen
a sajtó részére nem hozta nyilvánosságra”
– fogalmazott válaszában a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.
Az ügyvéd szerint egyértelműen megszegte a törvényt a hatóság
A lap által megkérdezett, neve elhallgatását kérő ügyvéd azt mondta, az nem kérdés, hogy a titoktartási kötelezettséget a hatóság megszegte, hiszen a titoktartás alapján még a megállapodás tényét sem lehetett volna nyilvánosságra hozni, nemhogy a konkrétan kifizetett kártérítést.
Ráadásul az egyik károsultnak a neve, és a részére megfizetett kártérítés nagyságrendje is nyilvánosságra került, amely a titoktartási kötelezettség megszegésén túl személyhez fűződő jogainak megsértését is felvetheti – írták.
Az SZGYF a kártérítési összegek nyilvánosságra hozatalát az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdésére hivatkozva indokolja, amely szerint a közpénzekkel kapcsolatos adatok közérdekűek. Emellett az információszabadságról szóló törvény alapján is megkísérelték alátámasztani álláspontjukat, miszerint az állami szervek szerződései közadatnak minősülnek.
Az ügyvéd ugyanakkor jelezte, amennyiben ez valóban így van, akkor miért rögzített az SZGYF titoktartási kötelezettséget a kártérítési szerződésekben. A kártérítési összegeket a Belügyminisztérium hozta nyilvánosságra, valószínűleg az SZGYF-től kapott információk alapján, mivel a károsultak nem ismerték a részleteket.
Pintérék önellentmondásba keveredtek
A Népszava kérdésekkel fordult a Belügyminisztériumhoz és az SZGYF felé is. Arról érdeklődtek, a belügyi tárca információi honnan származnak, hiszen a titoktartás értelmében ők sem tudhattak volna a szerződésről.
Az SZGYF-től azt is megkérdezték, hogy milyen jogszabályi alapja van annak, hogy a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozta a szerződés tényét, valamint a szerződő személyek számát és a teljes kártérítési összeget, illetve, kívánnak-e bármit tenni az áldozatokat ért jogsérelem kompenzálása okán.
Azt írták a belügytől és az SZGYF-től három perc különbséggel is ugyanaz a válasz érkezett, miszerint feltett kérdéseik
„folyamatban lévő jogi eljárásra vonatkoznak, melynek lezárásáig nyilatkozni nem kívánunk.”
Az egyik áldozat azt mondta, még mindig attól félnek, hogy „őket veszik elő” a titoktartás megszegéséért, ezért kérte, hogy nevét ne írják le.
A kormány kihasználta az áldozatokat
„Rákényszerítettek minket egy titoktartásra, ami több szempontból is előnytelen volt a számunkra. Még egymásról sem tudjuk ki mennyi kártérítést kapott. Viszont ha ez annak idején nyilvánosságot kapott volna, vagy egymás közt beszélhettünk volna erről, akkor talán nem lett volna ennyire egyenlőtlen az elosztás. Bár, hogy nem egyforma összegeket kaptunk, számunkra is csak a Blikk cikkéből derült ki áprilisban.
Nekem, és szerintem a többieknek is rohadt nehéz volt csendben maradni mikor a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozta a kártérítés teljes összegét. Mi akkor sem védhettük meg magunkat, mert féltünk, ha bármit elárulunk, akkor jelentős összegű kötbért kellene fizetnünk.
Ennyi pénze egyikünknek sincs”
– mondta az egyik áldozat.
„Ezt a titoktartást megszegték, ez nem is kérdés. Közben mi évek alatt sem egymással, sem a hozzánk közel állókkal egy szót sem beszélhettünk erről, ennek a terhét is cipelnünk kell”
– tette hozzá.
