Vélemény.
BARTHALAS ZSUZSA: KIRÁLYCSINÁLÓSDI POLITIKAI MARKETINGGEL
A populizmus a politikában egyre erősödő világjelenség. Ami elsősorban JOBBOLDALON jelenik meg. (Legalábbis mostanság)
A minta az európai populisták számára maga TRUMP volt. Az európai poltikacsinálók, éceszgéberek egy az egyben másolják a know how-t, azaz a módszertant, a trumpisták politikai marketingjét.
Ez valahogy úgy néz ki, hogy kiválasztanak akár addig teljesen ismeretlen figurákat, akit egy marketinges csapat felépít, tol a közösségi médiában, a „megvásárolt”, vagy eleve „baráti” online és print sajtóban, kb. úgy, ahogyan egy bármilyen termék targetálásánál, piacra dobásánál teszik.
Elsősorban a BULVÁROS, színes, meghökkentő, nem szokványos történetekkel vonják oda a választók figyelmét, adagolják a részleteket naponta kisebb dózisokban, mint egy NETFLIX-sorozatnál.
Fokozzák a feszültséget, a várakozást a hintapalintával, kamutétekkel, a kiszínezett semmitmondással, belengetett „infóbombákkal”, amiket úgy építenek fel, hogy az egyszerű átlagemberek számára ne tűnhessen fel, hogy valójában lufi, egy kreált show elemeit adagolják neki.
Trump maga is egy Valóság Show-ból vált ismertté, aki a nagy, gazdag „üzletember” végtelen tahóságával, gátlástalanságával azt üzente, hogy ő aztán mindenre képes, nekimegy mindenkinek, aki az útjába kerül.
Egy „politikai elitellenes” figurát építettek fel a marketingesek egy adócsaló, nőket erő.szak.oló, MILLIÁRDOS, tehát valójában magából az elitből jövő, nárcisztikus pszichopatából, akinek csak annyit kellett tennie, hogy a maga szűk szókincsével, műveletlenségével beleordít a mikrofonba és ismételget olyan nacionalista-populista lózungokat, amiket a közönsége is ért.
És bejött a KÍSÉRLET az USA-ban. Egy gazemberből sikerült politikai marketinggel elnököt csinálni, fanatizált milliókból egy trumpista fanklubot kreálni, az amerikai társadalomnak kb. a felét meghülyíteni ezzel a nekik állitott csapdával, az elméjüket, tudatukat mérgező tömegpszichózissal.
Európában finomabb, trükkösebb úgymond európaibb TRUMPIZMUS van. Más az ízlés. De a módszertan ugyanaz. Senkikből építenek fel valakit, mindenféle előzetes érdemi szakmai és politikai teljesítmény nélkül.
A terméknek, a felépítendő figurának itt is azt az üzenetet kell hordoznia a választók számára, hogy ő aztán nekimegy a régi struktúrának, ledönti az eddigi korlátokat, elsöpör mindenkit és akkor ő egyes egyedül, mindenkin átgázolva elhozza nekik a vágyott Aranykort.
Ez egyfajta „anti establishment”, a fennálló politikai rend elleni hangulat, elitellenesség látszata, amit azonnal bevesz a közönség, a köznép, mert elhiszi, hogy a felépített „POLITIKAI CELEB” majd helyette és az ő érdekében vesz elégtételt, rombolja le neki az őt perifériára szorító, rossz élethelyzetbe hozó „rendszert”.
Fel sem tűnik neki, hogy a TERMÉK pont egy olyan figura, aki az elitből, a rendszer kiváltságosi köréből jön, minden olyan külsődleges jegyekkel (drága holmik, outfit, autó, pénz, csillogás), amit ő maga is az elit tagjaként kapott.
Ez nem érdekes, mert a látvány a fontos és a politikai marketingesek, PR-osok által felépített ígéret, álom. Ezért hat most a magyarpéterizmus, ami a trumpizmus magyarosított változata.
Ugyanaz a nacionalista, populista kreáció, amilyen Trumpé, csak megspékelve egy tetszetősebb, fiatalosabb címlapférfi- stylinggal, kb. úgy, mintha a valós teljesítménnyel, kiválósággal nem rendelkező figura egy ikonikus színész, vagy popsztár lenne. Bár inkább egy új egyház vallási vezetője, akárcsak a szci.entológusoknál.
Ennek az illúzióját adják el, méghozzá sikeresen. A feszes, a férfiidomot kihangsúlyozó nadrág, a slim fit fehér ing és a napszemüveg kellékek a teljes termék eladásához.
A célcsoport egyébként a külsőségekkel, megjátszott empátiával elvarázsolt nők (tinilányoktól a nagymamákig) és a trikolór zászlókkal, nacionalista rigmusokkal etetett férfiak, akik pedig pont a dúvadságot, a bárdolatlanságot, verbális agressziót, pökhendiséget, a nyers bunkóságot eszik meg, mert ebben látják az erőt.
Nagyjából így látom ezt. Hozzátenném, hogy ez nem magyar jelenség. A franciáknál ugyanerre a receptre építették fel a 28 éves „címlapfiút”, Bardellát. Neki sem volt szüksége semmilyen valós, múltbéli teljesítményre.
Igazából innen már tényleg csak egy lépés, hogyha a közízlés úgy kívánja, akkor lehet elnököket, miniszterelnököket castingolni és faragni testépítős szalonokból összeszedett férfiakból, vagy jóképű es.cort-fiúkból.
Arra a néhány mondatra, szövegre, amit be kell mondani esetenként a mikrofonba egy tömegrendezvényen bárki megtanítható, ahogyan egy színész is képes tanult szövegeket előadni. Csak kommunikációs tréner kell hozzá.
Ennyi az egész. Ez most a marketingesek, propagandisták, kommunikációs zsonglőrök aranykora!
Szépen megélnek az emberi hiszékenységből, manipulációból és végül show-műsort, cirkuszt csinálnak a politikából, aminek diktatúrák születése és világégés is lehet a mellékhatása, eredménye.
Na, de ez már igazán nem érdekli őket. Carpe diem!
(forrás: MÉDIALÓGUS – TÉNYEK, ÉRVEK, VÉLEMÉNYEK)
Kapcsolódó cikkünk:
.
