Felvette a kesztyűt a DK elnöke.
Beszámoltunk róla, hogy kocsmai színvonalú fröcsögés jelent meg a 444.hu felületén csütörtökön Gyurcsány Ferencet becsmérelve.
A bizonyos Herczeg Márk által jegyzett írásban egyebek mellett „El Qro”-nak, „őszödi böszmének”, paprikajancsinak nevezik a Demokratikus Koalíció elnökét.
Az eset miatt miatt az Amerikai Népszava főszerkesztője mozgalmat indított a 444-előfizetések lemondására: Bartus László ebben élen járva azonnal lemondta a saját előfizetését, és ugyanerre biztat mindenki mást is.
Szombaton reggel megszólalt az ügyben Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is, aki a Rónai Egon-interjúban lefektetett alapelv szellemében („Mostantól minden meccset lejátszunk”) felvette a kesztyűt, és alapos írásban olvasott be Herczeg Márknak és a 444-nek.
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke és Herczeg Márk, a 444.hu újságírója
Gyurcsány szerint a 444 harcba lépett ellenük, amihez joga van. Harcának célja, hogy politikai károkat okozzon a DK-nak. Az viszont az ő joguk, hogy ezt a módszert hazugnak, emberi becsületet sértőnek, megalázó szándékúnak, rosszindulatúnak, hatásvadásznak nevezzék,
az újságírót becstelen firkásznak, a lapját pedig szennylapnak tartsák
– fejtette ki Gyurcsány Ferenc.
A DK elnökének posztját változtatás nélkül idézzük:
A vérhányás és a sajtószabadság – avagy hogyan lett a 444.hu az ellenfelünk
A szólásszabadság szent és sérthetetlen. Ebben nincs vita. A vita ott kezdődik, amikor több alkotmányos jog, követelmény összeütközik, ilyen például a szólás szabadsága és az emberi méltóság, vagy éppenséggel nemzet biztonságának védelme. Régi vita ez, ismerjük.
A sajtó szabadsága a szólásszabadság speciális változata, amelyben a szólás szabadságát biztosító különlegesen fontos intézményt is védjük, azaz a sajtót. Ez is világos.
Ha valaki a szólás szabadságával élve sérti más ember méltóságát, becsületét, ha igaztalan, súlyosan sértő dolgot állít, mindezt nagy nyilvánosság előtt teszi, az büntetendő cselekmény.
A sajtó a közélet szent teheneinek egyike, legalábbis az szeretne lenni. A sajtó munkáját, hozzáértését, tisztességét érő kritikát előszeretettel fogja fel úgy, mintha a kritikus a sajtó szabadságát támadná. Hasonló logikával, az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkozva utasítják el a nyilvános kritikát a bíróságok, az ügyészség vezetői, képviselői, és könnyen az istentelen egyházellenesség vádjával találja magát szembe az, aki kritizálni meri valamelyik egyház működését. Ezek a reakciók súlyosan tévesek, elfogadhatatlanok.
A sajtóra, mint minden másra igaz, hogy szabadsága egyidejűleg pozitív (azaz megilleti a szabadság) és negatív (azaz a szabadsága nem sértheti senki jogait). Ezt mintha nem értenék sokan.
A sajtó szabadon tájékoztathat, szabadon nyilváníthat véleményt. A véleménynyilvánítás elsődleges célja, hogy az újságíró tájékoztassa olvasóit, hallgatót, nézőit a saját vagy a szerkesztőségének álláspontjáról. A véleményközlés célja tehát nem több, mint valamely álláspont megosztása. A véleménynyilvánítás lehetséges és legitim másodlagos célja a befolyásolás. A környezet, a befogadó véleményének, ítéletének megerősítése vagy megváltoztatása.
Meddig legális, azaz törvényes a befolyásolás? Addig, amíg nem ütközik valamilyen jogszabályba. És meddig legitim, azaz meddig egyeztethető össze a sajtót megillető, illetve tőle elvárt jóhiszemű szereppel? Ez már nehezebb kérdés, mert nincs egyértelmű határ a tekintetben, hogy ki mit tart legitimnek.
Van pár kapaszkodó, ami segíthet annak eldöntésében, hogy mennyiben tekintjük legitimnek valamely sajtótermék tevékenységét. Az egyik, hogy betartja-e a magyar, egészen pontosan makói származású amerikai Joseph Pulitzertől származó elvet, miszerint „a hír szent, a vélemény szabad”, azaz nem keveredik össze a tényszerűen megírt hír az újságíró véleményével. A másik, hogy különbséget teszünk aközött, hogy a lap értékelkötelezett vagy politikai elkötelezett. Minden lap értékelkötelezett, mert az élet, különösen annak értelmezése elkerülhetetlenül értéktelített, ugyanakkor nem minden lap politikai elkötelezett.
A tényszerű hír nem, a vélemény viszont természetesen vita tárgya. Ez természetes. Tehát a sajtóban közzétett vélemény vitatása nem érinti a sajtó szabadságát.
Amikor a sajtó politikai kérdésben nyilvánít véleményt, akkor politizál, ezzel politikai szerepet vállal, azaz az adott ügyben politikai szereplő. Ez a közéleti sajtó természetes szerepének része.
A sajtó túllép működésének okszerűen velejáró szerepén, ha a közvélemény befolyásolása nem egyszerűen sajtó állásfoglalásának természetes következménye, hanem kifejezetten azt célozza, hogy az egyik politikai szereplőnek közvetlen kárt okozzon.
Ez esetben a sajtó a politika harci terepére lép, harcot kezdeményez, önszántából harcba bocsátkozik.
A sajtónak joga van ezt a szerepet választani.
A 444.hu véleménycikket tett közzé a napokban „A paprikajancsi visszatér 3 – Feri nem megy a kutyák közé” címmel. Ebből idézek: „Gyurcsány Balegyenes El Qro Fleto Fletonovics Ferenc, az Őszödi Böszme visszatért teljes fegyverzetében, keménykalapban, fehérre sminkelve, piros orral!
»Nem vagyok én egy paprikajancsi!« – mondta 9 éve a legnagyobb élő magyar paprikajancsi, a saját magát is rendszeresen összegyurcsányozó Gyurcsány Ferenc. Hát a lószart, papa!
Mostanra végleg feleslegessé vált ez az álszerénység, miután a DK elnöke (aki – ma már felfoghatatlan, de – valaha Magyarország miniszterelnöke volt), akkora interjút adott a Mészáros Lőrinc-féle Index és a Németh Sándor-féle ATV közös műsorában Rónai Egonnak, hogy menten beszartam volna, ha be nem fosok (politikai értelemben).”
A cikk véleménycikként jelent meg, anélkül, hogy a lap a cikk tárgyát képező interjúról tárgyilagos beszámolót is közzétett volna. Ez nyilván nem kötelessége, de kétségtelen, a 444.hu nem kívánta azt a lehetőséget megadni az olvasóinak, hogy maguk alkossanak véleményt az interjúban elhangzottakról.
A véleménycikk sem az interjúban elhangzottak tényszerű, dokumentált értékelésén nyugszik, cáfolva vagy árnyalva az elhangzottakat, ezen az alapon értékelve az interjúalanyt és mondanivalóját. Nem, a cikknek nincs más célja, mint erősen túláradó negatív érzelmi töltettel az interjúalany felett ítélkezni, őt kigúnyolni, hitelteleníteni, emberi, politikai mivoltában támadni, leplezetlenül, büszkén sérteni.
A 444.hu harcra lépett ellenünk. Joga van hozzá. Harcának célja, hogy politikai károkat okozzon nekünk, eszköze személyünk és tevékenységünk minősítése.
Az viszont a mi minősítésünk, hogy ezt a módszert és ezt az írást hazugnak, emberi becsületet sértőnek, megalázó szándékúnak, rosszindulatúnak, hatásvadásznak tartjuk. Az újságíró szerintünk becstelen firkász, a lapja pedig szennylap. Ez meg a mi véleményünk. Magára valamit adó ember szerintünk undorral elfordul egy ilyen laptól.
A lap politika ellenfelünk.
Bár a 444.hu kétségtelenül amellett kampányol, hogy én tűnjek el a közéletből, lehetőség szerint a DK-val együtt, mi nem gondoljuk ugyanezt fordítva. A vérhányást újságírásnak tekintő lapnak is helye van a magyar nyilvánosságban, hogy példája legyen az aljasságnak, az embertelenségnek, a magából kifordult, önmagától elájult, magamutogató mocsoknak.
Szerintünk része a sajtószabadságnak, hogy ilyen cikkeket lehessen írni. Az is, hogy ilyen írásnak helyet adó lap is legyen.
A mi szabadságunk része meg az, hogy ezt a valamit ne újságnak, hanem a romlottság és a rombolás fertőző gócának tekintsük.
.
