Kezdhetünk rettegni?
Ha Orbán Viktor a magánszféráról beszél, az általában nem tartogat sok jót – a magánnyugdíjpénztárakat is sikerült „megvédeniük” tizenhárom éve. Persze, pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy beszántották, lenyúlva az emberek megtakarításait.
A csütörtöki kormányinfón az állami- és a magánegészségügyről beszélt a miniszterelnök. Igaz, nem volt teljesen érthető, hogy mire gondolt, amikor így fogalmazott:
„Fenn akarjuk tartani az egy állami biztosítós modellt, ezért nem tudunk elindulni a magánegészségügy irányába. Ha nem akarjuk, hogy ez a zagyvalék fennmaradjon, el kell indulni az állami egészségügy felé”.
„Egy jobban szabályozott állami rendszer felé haladunk,
nem akarjuk betiltani a magánt,
mert az jó lehet, és ha az emberek akarnak ilyen szolgáltatásokat igénybe venni, miért tiltsuk el őket?”
Márpedig akkor, amikor a tiltás bármilyen szövegkörnyezetben szóba kerül, a tapasztalatok szerint valami hasonlón töri a fejét a kormányzat. A kérdésekre válaszolva elmondta még, hogy a hálapénz megszüntetése volt a legfontosabb lépés az állami és a magánegészségügy szétválasztásában.
Az egészségügyben kettős ellenőrzési rendszert akar bevezetni:
- ellenőrzést kórházi igazgatói ágon, valamint
- ellenőrzést nem költségvetési, hanem a biztosítói ágon, pénzügyi jelleggel.
Úgy tűnik, az ellenőrzési rendszer első felét már elkezdték bevezetni azzal, hogy 24 kórházigazgatót rúgott ki Pintér Sándor decemberben. Mindezt akkor, amikor az állami egészségügyben van olyan terület, ahol csak 2025-re (sic!) tudnak időpontot adni.
Orbán szerint át kell alakítani az egészségbiztosítási rendszert, mert az a legfontosabb, hogy meghatározzák az árakat, nem pedig arra, hogy költségvetési intézményként egyszerűen csak „kiutaljon”.
Talán ezért kellett 6 vidéki kórházat egyetemeket fenntartó vagyonkezelő alapítványok fenntartásába kiszervezni?
(infostart.hu/Nyugati Fény)
