Hiába figyelmeztették orvosát és ápolóját, a fiú szilárd ételt kapott.
Kilenc, fogyatékkal élő fiatalt nevel Kiss Istvánné, „Csöpi” Tengelicen. A 64 éves nő pártfogoltjai sajátos nevelést igényelnek, közülük többen Down-szindrómával élnek. Krisztián, a tizedik testvér azonban 3 éve hirtelen elhunyt. Az asszony a minap a Blikknek mondta el, mi történt 2020-ban egy hazai kórházban.
Három éve a fiú elkezdett hörögni, a Covid-időszak elején, így bevitték a sürgősségire, ahol tüdőgyulladással diagnosztizálták. Kiss Istvánnénak másnap reggel azt mondta telefonon egy nővér, hogy Krisztiánnal minden rendben. A fiú pártfogója jelezte, hogy betegsége miatt a fiúnak nyelési nehézségei vannak,
csak pépeset ehet.
A főorvos ezt feljegyezte a páciense lázlapjára – részletezte a történteket az asszony.
Sokkolta a hír késő délután: a kórházból telefonáltak, hogy Krisztián elhunyt.
„Kiderült, negyed 12-kor
csirkés pulykaragut adtak neki, amitől megfulladt.
Engem nem is értesítettek azonnal, csak 3 és fél órával később”
– emlékezett vissza Kiss Istvánné, aki csecsemő kora óta nevelte a Down-szindrómás fiút. Mint mondta, bár Krisztián nem igazán beszélt, mégis mindig megértette magát, testvérei nehezen viselik az elvesztését.
Az ügyészség halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt emelt vádat az egyik Tolna vármegyei kórház orvosával és ápolójával szemben. Eszerint foglalkozási szabályt szegtek azzal, hogy
bár ismerték a kórelőzményeket, sőt egy hozzátartozó is figyelmeztette őket, mégis szilárd ételt adtak a fiúnak.
A nővér szerint a doktornő szólt neki, hogy pépes étel kell a fiúnak, de addigra már nála volt a szilárd étel, és mivel Krisztián reggel is így étkezett, orvosa hozzájárult, hogy mégis azt az ebédet adják neki.
„Amíg a maradék levest a WC-be öntöttem, Krisztián ült az ágyán. Amikor az ajtóból visszanéztem, már folyt a nyál a szájából. Visszamentem hozzá, ő pedig eldőlt.
Ütögettem a hátát, de nem is köhögött. Próbáltam felállítani, ám nem tudtam még ülő helyzetbe sem hozni. Szívót tettem a szájába, de nem működött, a másik pedig az alagsorban volt.
Amikor a doktornő is elkezdte ütögetni a hátát, már eszméletlen volt, az új szívóval pedig jöttek fel ételdarabok. Próbáltuk újraéleszteni, közben
hívtuk az újraélesztő teamet is, akik először rossz helyre mentek”
– emlékezett vissza az elsőrendű vádlott. A doktornő szerint a fiú halálát nem a félrenyelés okozta, hanem az etetés utáni hányás, azt pedig több betegség is kiválthatta, de ez önmagában nem indokolja a pépes étel adását.
A fiú pártfogója, Kiss Istvánné 4 millió forintos kártérítést szeretne, hogy az összeget azoknak az iskoláknak adja, ahol a sérült gyermekek mentális egészségével foglalkoznak.
(Kiemelt képünk illusztráció)
