Összehasonlító elemzés.
„Summa summarum: a 2023-as esztendő gazdasági szempontból tényleg »kemény«, áldozatokkal járó korszakként kerül be a gazdaságtörténeti feljegyzésekbe. A biztonság és a kiszámíthatóság azonban itt maradt: hitelminősítői besorolásunk a befektetésre alkalmas kategóriában maradt, és a jelek szerint ezt nem is fenyegeti semmi, továbbá a külföldi működőtőke is folyamatosan érkezik. Ha pedig minden a tervek szerint alakul, jövőre már magunk mögött hagyhatjuk a magas inflációt és kamatszintet, az uniós kulcsszint feletti költségvetési hiányt és a gazdasági ágazatok visszaesését, továbbá a recessziót. A prognózisok alapján a 2023-as év gazdasági visszaesését erőteljes bővülés követheti 2024-ben.” (Szajlai Csaba – Magyar Nemzet)
A „Visszaesést felpattanás követ” című optimista hangvételű írást a Világgazdaság főszerkesztője (Sz. Cs.) vetette papírra. Összegző értékeléséhez néhány megjegyzést fűzök:
- A tavaly nyáron elfogadott állami költségvetés az idei évre 3,9 százalékos GDP-arányos hiánykövetelményt fogalmazott meg, amelyet a közeli múltban 5,2 százalékra módosított a pénzügyi kormányzat (egyes elemzők már most 6 százalékot prognosztizálnak). Semmilyen garancia nincs arra vonatkozóan, hogy a jövő évben a költségvetés a tervezett (és megkövetelt) 3 százalékos szint alá kerüljön. Instabil gazdaság, bizonytalan költségvetéssel párosul.
- A bruttó államadósság – az előzetes elképzelések és szándékok ellenére – tovább nőtt, és a félév végére 53 ezer milliárd forintra hízott. Ez az összeg hozzávetőlegesen (abszolút értékben) a 2010. évi két és félszerese, GDP-arányosan pedig meghaladja a 75 százalékot. Hatalmas teher ez, nem sok esélyt látok gyors és érdemi ledolgozására.
- A Magyar Nemzeti Bank szerint „2023-ban az alacsony gazdasági teljesítmény hátterében elsősorban a magas infláció és az állami beruházások visszafogása állnak. Az áremelkedések miatt csökkenő reálbérek, valamint az óvatossá váló fogyasztói és beruházói döntések a belső kereslet csökkenését eredményezik.” Az MNB szeptemberi jelentésében reálpozíció-csökkenést regisztrál, ezt az évet az alacsony keresetű munkavállalók (és kisnyugdíjasok) anyagi értelemben „elbukták”, és jövőre sem túl rózsásak a kilátások. A magyar gazdaság utolsó négy negyedéve recesszióba torkollt, a lakosság rosszabbul él, mint egy éve. Az éves átlagos infláció az MNB jelzése szerint 17,9 százalék lesz, a jövőre vonatkozó előrejelzések rendkívül bizonytalanok.
- És ha már Magyar Nemzeti Bank. A „bankok bankjának” 2023. év I. félévi vesztesége 999,3 milliárd (!) forint, amely az év végére megduplázódhat. Ezt az irgalmatlanul nehéz „pénzügyi puttonyt” még hosszú ideig közösen cipeljük, azaz az MNB konszolidációját is velünk fogják megfizettetni!
- A KSH adatok szerint az ipari teljesítmény (mínusz 5,3 százalék) és a kiskereskedelmi volumen (mínusz 7,1 százalék) tovább hanyatlott, azaz az év első nyolc hónapjában folyamatosan negatív előjelű eredményt ért el.
Azt készséggel elhiszem Szajlai úrnak, hogy ekkora zuhanás után – előbb-utóbb – csak felkapaszkodás következhet. Minden gödörnek van alja, higgyünk abban, hogy épségben fogunk majd talajt, és hogyha lassan is, de képesek leszünk kimászni ebből a mély veremből. A magyar gazdaság vonatkozásában visszapattanásról, erőteljes bővülésről (dinamikus gazdasági pályára való állásról) szó sincs, legjobb esetben is csak keserves kikászálódásról beszélhetünk.
Nehéz évek következnek.
Dr. Dávid Ferenc
