Vélemény.
A kormány eldöntötte, a szakszervezetek nem számítanak, nincs is szükség rájuk. Legalábbis az állami szférában biztosan nincs. A tagdíjlevonás tilalmával szigorították az augusztusban megjelent törvénytervezetet, amely már akkor is nagy felháborodást váltott ki a szakszervezetek körében, amikor úgynevezett társadalmi vitára bocsátották. Az érdekvédelmi szervezetek közös nyilatkozatban tiltakoztak és követelték a törvénytervezet azonnali visszavonását. A javaslat teljesen szembemegy a szociális partnerség gyakorlása során elvárható együttműködési szándékkal.
Erősen kétlem, hogy az érdekvédők határozott üzenete nem jutott el a kormány fülébe. Orbánék azonban
nem szeretik a párbeszédet és mindent erőből akarnak megoldani.
Ez jól kirajzolódik saját javaslatuk szigorításából is. A tervezet „egyelőre” az állami szférában működő szakszervezeteket érinti, de ne bízzunk abban, hogy Semjén kialvatlansága lankadni fog. Úgy tűnik éjfél előtt soha nem fekszik le és legközelebb már lehet, hogy nemcsak a közszféra, hanem a versenyszféra szakszervezetein is bosszút akar állni.
Az érdekképviseletek gyengítésén túl a kormány célja, hogy az állami szférában és ezen belül az oktatási intézményekben
az ellenük fellépő érdekvédők tiltakozó akcióját végleg megtörje.
Miközben a kormány folyamatosan Brüsszelre mutogat, további árkokat ásnak, hogy a visszatartott EU-források még véletlenül se érkezzenek meg. Orbán tovább akarja feszíteni a húrt Brüsszellel szemben és
valótlanul állítja, hogy az EU-források hiányában nem tudja megoldani a pedagógusok béremelését.
Az érdekvédők működését szándékosan nehezítő újabb javaslatával viszont nem a megoldást keresi a kormány. Orbán a pedagógusokat dobta oda eszközként, hogy ellenségként vizionálja az Európai Uniót.
Az ország gazdasága romokban van.
Minden ágazat és terület szenved az orbáni világ felelőtlen kormányzása miatt. A tanárok viszont folyamatosan az utcán vannak és ez nagyon zavarja Viktort.
A miniszterelnök nem akarja meghallani a tanárok, a szülők, a diákok segélykiáltását és az oktatás katasztrofális helyzetének kezelése helyett a pedagógustársadalommal szemben indított harcot. Talán ez az utolsó csepp a pohárban.
Az ország felett szmogként rakódik le az a sok szenny és bűn, amit már idáig is elkövettek.
Egy erőteljes szél lehet csak, ami kisöpri ezt a mocskot.
Emberek százezrei sodródnak a nincstelenségbe és kerülnek megélhetési válságba. A magas inflációt még mostanáig sem tudták letörni. Minden intézkedésükkel csak további megélhetési válságot okoznak. Ebben a világban számukra most az a legfontosabb, hogy a kivéreztetett szakszervezetek erejét végleg elsorvasszák.
Adjunk csattanós választ! Lépjünk be a szakszervezetekbe.
Én szakszervezeti tag vagyok.
