Vélemény.
„Az infláció 2023-ban 15,0–19,5, 2024-ben 3,0–5,0, 2025-ben pedig 2,5–3,5 százalék között alakulhat. Az idei évi növekedést szerkezeti és időbeli kettősség jellemzi.
Előretekintve az idei évben elsősorban a belső kereslet visszaesésének hatására lassul a gazdaság, amihez a csökkenő reálbérek és a vállalati költségek emelkedése egyaránt hozzájárul, míg a növekvő külpiaci részesedés a nettó exporton keresztül támogatja a GDP bővülését. (…)
A magyar gazdaság növekedése 2022-ben 4,6 százalék volt. Az év utolsó negyedévében a növekedési dinamika lassult. A hazai GDP 2023-ban 0,0–1,5 százalékkal, 2024-ben 3,5–4,5 százalékkal, míg 2025-ben 3,0–4,0 százalékkal bővül.
(A Monetáris Tanács fő megállapításai az MNB inflációs jelentéséhez – 2023. március 30.)
A Magyar Nemzeti Bank 2023-ra 15,0-19,5 százalék közötti éves átlagos inflációval számol, amely megegyezik a 2022. decemberi prognózissal. Három hónappal ezelőtti álláspontja nem változott.
Feltűnő, hogy az MNB továbbra is tág határok között jelöli meg a 2023. évi inflációt: 15, 0 – 19,5 százalék között. Ez a 4,5 százalék szélességű sáv – azaz 30 százalékos /15,0×1,30= 19,5/) differencia – egyáltalán nem megnyugtató, és arra enged következtetni, hogy a jegybank szakemberei még a tárgyév első negyedévének utolsó napjaiban sem tudják, hogy miként fog alakulni idén a pénzromlás üteme. A 30 % – os tervezési hiba
szakmai megközelítésben elfogadhatatlan.
A március 30-i jegybank jelentés 2024-ben 3,0-5,0 százalékos sávba várja az inflációt, míg 2022. decemberében még „csak” 2,3-4,5 százalékot prognosztizált. Két megjegyzésem van: a.) az alsó és felső értéket egyaránt emelték, de ami fontosabb, b) miért foglalkoznak a 2024-es és 2025-ös évek inflációs folyamataival, amikor még a 2023-ra sem képesek szűk és jól értelmezhető sávot meghatározni.
Egyszerű szemfényvesztés a 2024-re és 2025-re vonatkozó pénzromlási ütem jóslása, hiszen a 2023-as évet érintően is óriási a bizonytalanság, ezért aztán teljesen felesleges közzétenni a 2024. és a 2025. évet érintő adatokat.
A magyar kormány továbbra is 1,5 százalékos idei gazdasági növekedésben bízik. A Magyar Nemzeti Bank 2022. decemberében 0,5 – 1,5 százalékos idei növekedést vizionált.
Figyelem, ez most változott, és nem kedvező irányba:
az MNB által tavaly év végén prognosztizált 0,5 százalékos alsó érték 0,0-ra (!) csökkent, ami egyenértékű annak beismerésével, hogy az MNB szerint 2023-ban reális esélye van a gazdaság helyben járásának.
Hol van már a „kanyarban előzés” bolond ötlete és a „dinamikus pályára állás” szándéka? Nullára csökkent a sebesség, jó,
ha nem gurulunk vissza a lejtőn!
A gazdasági növekedés kapcsán is folyik a parasztvakítás, hiszen az MNB 2024-re és 2025-re is közzétette a GDP-re vonatkozó irányszámait.
Már megint a vágyak és a mesék világába kalandoztak, mivel a gazdasági, pénzügyi és geo-stratégiai körülmények szinte napról-napra változnak. Persze, azt azért jó lenne tudni, hogy jóslatukat mire alapozták?
A Monetáris Tanács megállapítása említi, hogy 2023-ban „lassul a gazdaság, amihez a csökkenő reálbérek és a vállalati költségek emelkedése egyaránt hozzájárul.”
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatközlése szerint 2023. január/2022. január viszonylatában – a fogyasztói árak előző év azonos időszakához mért, 25,7%-os növekedése mellett – a nemzetgazdasági szintű reálkereset 7,6%-kal csökkent.
Nagyon egyszerűen fogalmazva: a tavaly januári nettó 100.000 forint munkabér idén januárban már csak nettó 92.400 forintot ér, éves szinten tehát ebben az összevetésben
több mint 90 ezer (12×7,6) forint a munkavállaló vesztesége!
A Magyar Nemzeti Bank szerint ez a folyamat fog érvényesülni 2023-ban is!
A reálkereset-csökkenés negatív hatással van a lakossági fogyasztás volumenére és szerkezetére. 2023-ban kevesebb terméket fogunk megvásárolni, és azokból is az olcsóbbakat, illetve silányabb minőségűeket.
A fejlesztések leállításával párhuzamosan a kormányzó párt a családok fogyasztását is visszafogja, azaz a rossz gazdaságpolitika árát a lakossággal fizetteti meg. A munkavállalókon kívül a 2,5 millió nyugdíjszerű ellátásban és nyugdíjban részesülő személynek tovább romlik a reálpozíciója,
az ő esetükben már a tartós nélkülözés veszélye is felmerül.
A hatalom javuló tendenciát ígér, a jegybank sunnyogva megtorpanást jósol. Az alacsony keresetű magyar munkavállaló, a lét-nem lét határán egyensúlyozó kisnyugdíjas viszont már most biztos abban, hogy idén rosszabbul fog élni, mint tavaly.
Dr. Dávid Ferenc
