Szerinte a továbbtanulás nem politikai döntés.
Két napja robbant a hír, hogy 21 magyar egyetemen felfüggeszti az Európai Unió az Erasmus+ ösztöndíjat. Ezek azok a felsőoktatási intézmények, ahol a Fidesz alapítványokat, úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványokat hoztak létre.
Az ügy kapcsán egyre nagyobb a felháborodás. A DK szerdán törvényjavaslatot is benyújtott az Országgyűlésnek, amely szigorítanák a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény összeférhetetlenségi szabályait.
Bódi Péter a Facebook-oldalán adott hangot véleményének. A Szétírt falak szerzője szerint szégyen, hogy elvesznek egy nagyon jó lehetőséget a diákoktól.
A 31 éves magyar író, aki műveiben is elsősorban a fiatalok életével és helyzetével foglalkozik, gyáva és kicsinyes húzásnak nevezi a döntést. Bódi írását változtatás nélkül közöljük:
„Két külföldön töltött szemesztert köszönhetek az Erasmus ösztöndíjnak, egyet Olaszországban, egyet Horvátországban. Már a felvételinél készültem erre a lehetőségre, a továbbtanulásban az egyik legnagyobb motivációm ez volt, és
a húszas éveim legfontosabb pillanatai szinte mind az Erasmus programhoz köthetőek.
Ez alatt a két félév alatt tanultam meg majdnem mindent abból, amiből ma élek. Angolul pl. biztos nem beszélnék az Erasmus nélkül, de rengeteget tanultam az önállóságról is, a külföldi ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal pedig részben még ma is tartom a kapcsolatot.
A kinti félévek után szélesebb perspektívából láttam az életet, ráadásul én az itthoni egyetememen mindig rosszul éreztem magam, valahogy nem tartottam sajátoménak az adott közeget, és mind a maceratai, mind a zágrábi akadémián olyan légkörrel találkoztam, ami úgy általában véve is egy pozitív emléket hagyott bennem magáról a felsőoktatásról is.
Az, hogy ezt a lehetőséget most úgy néz ki, sok-sokezer diáktól elveszik, szégyen.
Szégyen nekünk, hogy ilyesmivel kell minket megregulázni, szégyen az egyetemeknek, hogy kikerülnek a nemzetközi vérkeringésből, szégyen annak, aki ezt kitalálta és szégyen az Uniónak is, ha tényleg ez a módja annak, hogy beintsen a jelenlegi kormányunknak.
Rajtuk kívül ezzel lényegében mindenki rosszul jár. És nem csak a kiküldött hallgatók miatt. Ezek az egyetemek ezres nagyságrendben fogadnak külföldi diákokat is, akik a hazautazásuk után mind-mind néhány magyar fiatal nemzetközi kapcsolati hálójának a részei, vagy akiktől mi is tanulhatnánk, amíg itt tartózkodnak.
Ráadásul az Erasmus hallgatók általában jól érzik magukat, ezek a fiatalok a jó hírünket vitték eddig Európába és a világba – amire tapasztalatom szerint szükségünk is van mostanában.
A továbbtanulás nem politikai döntés.
Azért büntetni fiatalokat, mert az egyetemük közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működik, egyszerűen nevetséges és kicsinyes, gyáva húzás, és a lehető legmesszebb áll attól az eszmétől, amit az Erasmus+ program képvisel.”
