Összecsapott a hatalom és a pénz Amerikában: Trump és Musk összerúgta a port a homokozóban.
Mint korunk számos nagy drámája, ez is tweettel indult. Elon Musk a büdzséügyi megvilágosodása pillanatában – amelyhez valószínűleg hozzásegítette egy lórúgásnyi ketamin is – belépett külön bejáratú közösségimédia-birodalmába, és posztolt egyet.
Undorító rettenet
Egy pillanatra úgy is tűnhetett volna, mintha Musk azt kritizálta volna, hogy Donald Trump a költségvetés csökkentését ígéri, amit elsősorban a szociális szféra forrásmegvonásaival, illetve „aranykupolá”-nak nevezett rakétaelhárítási rendszer finanszírozásával kíván megvalósítani. Azonban nem erről van szó.
Musk olyan magasról tesz az ezáltal érintett amerikai polgárokra, mint a Mount Everest. Mindemellett, miután látszólag békésen és tartós haverságban, a fejét jobbra–balra billegetve távozott a Fehér Házból, Trump „nagy és szép törvényét”
„undorító rettenetnek” nevezte
Egymásnak ugrott Trump és Musk, a két nagyágyú
Donald, mivel egykori „tiszteletbeli alelnökéhez” és legfőbb haverjához hasonlóan semmilyen impulzuskontrollal nem rendelkezik, azonnal reagált, természetesen a saját közösségimédia-birodalmában. Tette mindezt egy óvodás taktikai érzékével,
akinek éppen elvették a kislapátját, amellyel nagy terveket akart végrehajtani a homokozóban.
Muskot „lebolondozta”, és jelezte, hogy az állami megrendeléseknek rögvest vége lesz, ami ráadásul jelentős költségvetési tétel is volt az országnak.
Mint ahogyan az egy igazi óvodai élet–halál harchoz illik, azt is jelezte, hogy Pistike Teslái nem kellenek senkinek. Mindezt ráadásul azok után, hogy néhány hete, az örihari előtt még vett egy piros modellt a haverjától, és a „nagy hírrel” telekürtölte a médiát.
Nem csak a matchboxok sorsa fordult azonban sanyarúra. Nyilvánvaló, hogy a NASA majd az oroszok kapszulájában utaztatja az asztronautáit, és a hatóságok betesznek a Neauralinknek is, meg mindennek, ami a zsetont Elon zsákjába önti.
Miután egymást hálátlannak nevezték, a homokozóharc csúcspontja következett. Musk kiírta, hogy Trump nem nyert volna választást nélküle (ez lehet igaz), illetve, közölte, hogy Trump azért nem hozza nyilvánosságra az Epstein-fájlokat (amely a kiskorúak emberkereskedelmét mutatja be), mert ő is szerepel bennük. Mindezt magyarpéteri passzív–agresszív stílusban azzal zárta, hogy „Have a nice day DJT.”
Degenerált drogos tech-bro a zseninek kikiáltott marketinges: ő Elon Musk, akit Trump címkézett fel a kecsegtető jelzőkkel
Donald meglepő spirituális tisztánlátással kontrázott erre. Kimondta, amit mindenki tud, kivéve azok, akik férfiúi adottságok hiányában túl sok Jordan Petersont és Gad Saadot fogyasztanak, hogy
Musk „egy degenerált drogos tech-tesó”.
A bizarr lapát–vödör összecsapást az internet népe azonban nem úgy értékelte, hogy két középszerű, ám jó háttérrel és hatalmas arccal rendelkező ember nem bírt az indulataival, hanem cicaharnak titulálták a történteket. Egymás után jöttek ki a szalagcímek és a kommentárok, miszerint
a „csajok” szakítottak, és úgy viselkednek, mint a hisztis tinédzserlányok.
Azaz a kaotikus agresszív, önfegyelmet nélkülöző és méltatlan csörtét femininnek találták. És most azokról a férfiakról beszélünk, akiket a manosphere (lényegében incelek, – azok a férfiak, akik akaratuk ellenére sem képesek testi és romantikus kapcsolatok kialakítására – akik magyarázatot keresnek arra, hogy miért nem láttak még nőt közelről, miközben ők a felsőbbrendűek) a legnagyobb példaképeinek tart.
A világ leghatalmasabb és a világ leggazdagabb embere versenyt óbégetnak a közösségi médiában a közös libertariánus fantazmagóriájuk bukásán és egymás árulásán, mert
annyi eszük nem volt, hogy számítsanak rá, amire hónapokkal ezelőtt bekészítette a fél világ a popcornt.
A közjátékot valamiért nőiesnek ítélte meg a világ.
Alfacicaharc
De ha a legnagyobb alfahímek úgy viselkednek, mint amikor két cica vinnyogva és vernyákolva igyekszik bemosni a másik bajszos kis pofijába, hogy ez bizony az ő kertje és az ő madarai, valamint egerei, akkor mondhatjuk, hogy az a viselkedés nőies? Nem.
Bebizonyították, hogy a legnagyobb hatalommal rendelkező férfiak is viselkedhetnek úgy, mint egy elkényeztetett hisztis primadonna. Valós időben láthattuk, hogy az érzelmek nem a hatalommal nem rendelkező nők és gyerekek sajátjai, hanem egyenesen
a hatalmasok fegyverei, amelyek néha önmaguk szemét is kilövik.
Nyers érzelmek
Daniel Denett amellett érvelt, hogy az érzelmeknek funkcionális szerepe van, azaz az adekvát cselekvés irányába mozgatják az embert. Ezáltal pedig nem a gondolatokkal párhuzamosan futó állapotok, hanem a tudat részei. Ha ezt elfogadjuk, akkor a sértődésperfomansz és a kommentelésben kiélt agresszió valamilyen stratégia előremozdító eleme: ez tehát a reálpolitika a zéró impulzuskontroll esetében.
Persze, sejthetjük, hogy volt amikor Helmut Kohl vagy Margaret Thatcher is dühös volt. Az is kézenfekvő gondolat, hogy Vlagyimir Putyin őrjöng néhanapján. Őm ők képesek önuralmat gyakorolni.
Trump ezt azért nem teszi meg, mert bármit, de tényleg bármit megtehet az Egyesült Államok elnökeként, és meg is teszi. Musk pedig, szemmel láthatólag nem tudja, hogy mit csinál, túl nagy falat volt neki a politika.
Vegyileg korlátozott
Donald is felhívta rá a figyelmet, Elon sosem engedi el a „csillámpónija„ kezét, minden pillanatban vele van, különben hisztirohamot kapna. Ahogyan a New York Times oknyomozó riportjából kiderült: Elon legjobb barátja a ketamin.
Nyilvánvalóan nem a depressziójára fogyaszt kis mennyiséget, hanem milliós üvegasztalról porszívózza fel ipari mennyiségben. Ráadásul egyes elmondások szerint olyan mértékben károsította a hólyagját, hogy felnőtt pelenka viselésére szorult a techguru.
Az avatottak már jó ideje rebesgették, hogy a felügyelőbizottsági meetingeken összevizelte magát. Az újdonság azonban az, hogy
ez nem metaforikus értelmezése a történteknek, hanem kőkemény helyett cseppfolyós állagú tény.
Elértük azt a pontot, ahol a világ leggazdagabb emberének katéterre lesz szüksége, mert csillámpóninak képzeli magát, és még mindig őt veszik komolyabban, mint bármilyen nőt, akit az érzelmek irányítanak.
Ezért nem ásták még el őket
És mindez nem csupán egy egyszeri reality csúcspontja. Ez emlékeztető, hogy az érzelmi ingadozások nem zárják ki a férfiakat a politikai pályáról, amennyiben van egy rakétágyáruk vagy nukleáris fegyverük.
Vagyis nem nőként viselkednek, hanem úgy, mint akinek nagy hatalma és mérsékelt mennyiségű esze és minimális önfegyelme van. A baromságaiktól pedig megvédik őket a csilliárdok, a hasonszőrű haverok és szükség esetén a nagy biztonságú bunkereik. Azaz új normája lett a politkai színtéren való viselkedésnek:
a katamin tócsában vergődve kell élőben tweetelni az ember saját temetését.
