Vezetőváltás hírportálunk élén.
A legenda szerint az ember sejtjei hétévente lecserélődnek — én 8 éve indítottam útjára a Nyugati Fényt, ideje van tehát a változásnak.
Portálunk 8 év után – történetében először – főszerkesztőt cserél, hogy minden legalább úgy, vagy még jobban folytatódhasson, mint eddig.
A Nyugati Fényt 2015 januárjában az a felismerés hívta életre, hogy az ellenzéki média (témaválasztásában, szemléletmódjában) egyszerűen nem fedi le az ellenzéki olvasótábort — a főbb lapoknál olyan álláspontok kapnak vezető szerepet, amelyek mindössze a társadalom egy szűk szeletének véleményével egyeznek, miközben náluk jóval nagyobb olvasótáborok lényegében „képviselet” nélkül maradnak.
Akartam egy híroldalt, amely nem valamiféle képzelt morális felsőbbrendű pozícióból beszél lefelé az emberekhez, hanem egy velük, ismeri a mindennapi élet valódi problémáit és azokra reagál.
Egy híroldalt, amely nem a kényszerközépen egyensúlyoz, nem egyformán üti a kétharmaddal uralkodó hatalmat, és a hatalom nélküli ellenzéket, csak azért, hogy egy hamis szimmetria felrajzolásával magát kívülállónak, felsőbbrendűnek mutathassa.
Egy híroldalt, amely gondol valamit a világról: szolidaritásról, szabadságról, emberi jogokról, európai elköteleződésről, és ennek mentén nem fél véleményezni is a történéseket.
A kezdeti elképzelésem érvényességét igazolja, hogy a Nyugati Fény egyszemélyes hobbiblogból az évek alatt egy napi 200-250 ezres olvasottságú hírportál lett, amely mára 7 embernek ad munkát.
A kezdeti, sokszor suta vagy éppen túlírt blogposztokat felváltotta egy professzionális hírportálos működés, amelynek során katonás rendben, csúcsidőben akár 20-25 percenként kerülnek ki a friss híranyagok.
A hír szent, a vélemény szabad elvét követve mindig ügyelünk az ellenőrzött tények precíz közlésére — ennek köszönhető, hogy portálunknak 8 éves működése során egyetlen jogerősen elveszett sajtópere sincs.
Ugyanakkor soha nem riadtunk vissza a tények markáns véleményézésétől – mellbevágóan szókimondó stílusunkat azóta tucatnyi portál igyekszik másolni – inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Megkülönböztethetőségünk, bátran vállalt valamilyenségünk kezdettől vonzotta a figyelmet: sűrűn emlegetnek, idéznek minket; figyelik, miről mit ír a Nyugati Fény.
A figyelem mellett persze megjelentek a rossz emberi minőségek: irigység, utálat, megsemmisítési vágy is. Minden irányból próbáltak eltaposni minket: Bayer Zsolt „gazembernek” és „Káinnak” nevezte jelen sorok íróját, a Jobbik alapítványi pénzeivel lelépett Sneider Tamás nagyszabású pert indított ellenünk, amelyet természetesen elveszített, Hont Andrásnak vagy Konok Péternek pedig alighanem a vérkeringése is leállna, ha egy hétig nem szidhatnák a Nyugati Fényt a Facebookon vagy valamelyik álellenzéki csatorna tévéműsorában.
Ezek persze a létező legmegbízhatóbb visszajelzések a helyes utunkat illetően: nyilvánvalóan akkor kellene sürgősen elgondolkodnunk önmagunk szerepén, ha a Bayerek, Hontok váratlanul dicsérni kezdenének minket. Haters make us famous – a kitartó ingyenreklámot e helyről is köszönjük nekik, és kérjük, továbbra se lankadjon a figyelmük, szeretnénk ebben az évben újra megduplázni az olvasottságot!
Immár egy új főszerkesztővel az élen: a Nyugati Fény vezetését ugyanis mostantól Kenyeres Bence veszi át.
Bence két és fél éve lapunk újságírója, okleveles kommunikációszakértő, korábban volt az ellenzék közös önkormányzati képviselőjelöltje a keszthelyi 2. számú választókerületben, illetve a Keszthelyi Hírlap főszerkesztője is.
Ambiciózus, állhatatos, maximalista fiatalember, akinek sok építő ötlete van a Nyugati Fény további fejlesztését illetően — ezekről hamarosan egy beköszönő cikkben ő maga is beszámol.
Biztos vagyok benne, hogy Bence vezetésével csak még izgalmasabb lesz a 8 évvel ezelőtt megálmodott, hiánypótlónak szánt újság, amelynek éléről a mai nappal távozom.
Köszönjük az eddigi kitüntető figyelmet hűséges olvasóinknak, maradjatok velünk a továbbiakban is, érdemes lesz!
