Ide jutottunk 2022-re.
A legnagyobb ellenzéki párt elnöke csütörtökön a közösségi oldalán írta le tapasztalatait. Gyurcsány Ferenc posztját változtatás nélkül idézzük:
Szántód, közel Kötcséhez, Spar áruház. Szép bolt, helyes emberek, mosolygós eladók. A vásárlók helyiek és telelő, karácsonyozó, szilveszterező téli nyaralók. Ilyenek, olyanok. Válogatnak.
Ősz, hosszú hajú férfi, lófarkot visel. Amolyan bohém, pesti ember benyomását kelti. Borostás. Sovány, karakteres arca van, inkább zöld szemekkel.
A hűtőpult mellett áll. Savanyú káposztát keres, három különböző csomag van. Más termelő, más ár. Felveszi, nézi az árat, visszarakja. Nézi a következőt. Semmi gesztus, hétköznapi, talán érzelemmentes az arc. Végül egyiket se rakja bele a kosarába. Elengedte. Nem lesz káposzta mostanában az asztalon.
Hangosbemondó. A bejgli és a szaloncukor Karácsony előtt két nappal 30-50 százalékkal olcsóbban is megvehető. Akciós a szeletelt ponty. Biztatni kell a vásárlókat, hogy vegyenek valamit.
Másodszor vásárolok a karácsonyi hosszú napokra. Tegnap Pesten az egyik felét, ma a még hiányzót Szántódon. Sokan leszünk, úgy tízen. De így is mellbevágó a számla. Még nekem is.
Elrabolták az országot. Metszően fájó élelmiszerinflációt hoztak a fejünkre. Mennyi a negyven, ha csak tizenöt a bér? Cserbenhagytak bennünket. Megöl bennünket a valóság. A semmi. Az élhetetlen élet. Kuszahaza. Lent szorít, fent csillagos ég.
Homályos a reggeli köd. Tönkretettek bennünket. Árcédulákon éljük a napot, az évet, a semmit. Te tetted.
Aztán majd jönni fog, mert jönni kell. Egy jobb kor. Egy jobb élet. Volt már hasonló jajj, Vörösmarty jobban írta.
Drága a savanyú káposzta mostanában.
.
