Felvilágosította volt tanára a fideszes megmondóembert.
A kormánypárti propagandista Deák Dániel volt osztályfőnöke nyílt levelet írt azután, hogy a Megafon tagja sikertelennek nevezte a pénteki tüntetést. Deák már a bejegyzésében megosztott fotóval is csúsztat, mivel a tüntetésen több ezren vettek részt, ő mégis egy olyan képet közölt, amin csak pár ember látható a Hősök terén.
Deák persze sorra teszi közzé a hasonló jellegű bejegyzéseit, most viszont reakció is érkezett a XXI. Század Intézet vezető elemzőjének bejegyzésére. Volt tanára, Farkas Zoltán ugyanis nyílt levelet írt neki, amit a hvg.hu vett észre.
A történelem és földrajz szakos pedagógus hat évig volt Deák osztályfőnöke és leginkább azt sajnálja, hogy hat év alatt nem tudott annyit elérni, hogy egy diákja megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani!
Farkas Zoltán nyílt levelét változtatás nélkül alább közöljük:
„Kedves Dani!
2004 szeptemberében kezdte tanulmányait a harmadik osztályom, melynek egyik tagja te voltál.
Lehet már elfelejtetted, de az első történelem órákon arról beszélgettünk, hogy mi is a történettudomány feladata. Ha egy mondatban kellene erre válaszolni (és mindig így tanítom azóta is), akkor az így hangzik: a történettudomány feladata a múlt hiteles bemutatása. Hogyan lehet ezt megtenni? Úgy, hogy igyekezni kell mindent körüljárni, tájékozódni, több forrásból keresni az igazság magvait. És önmagamnak is hitelesnek kell maradnom.
Nemrég értem haza az általad „sikertelen baloldali tüntetésnek” nevezett megmozdulásról, ahol együtt sétáltam végig egy véget nem érő tömegben a Hősök terétől a Széchenyi térig.
Bizony, voltak a bal, meg a jobb oldalamon is sokan:
tanár kollégák, értelmes fiatalok, szülők, sőt kicsi gyermekek is édesanyjuk karján.
A Deák tér (minő véletlen!) magasságában értem utol a kölcseys diákok hatalmas kifeszített lepedőjét. Dani! Azok a gyerekek méltóságteljesen, szomorúan vonultak, a kirúgott, megalázott tanáraikért, magukért, hogy legyen jövőjük ebben az országban.
Ott mentem mellettük, 53 évesen, ősz fejjel, magam se gondoltam pár héttel ezelőttig (amíg a végtelenségig nem alázták meg a kölcseys kollégáimat), hogy megint el fogok menni tüntetni, mint 1988-89-ben, a demokráciáért, azért, hogy a hatalom ne porig alázza, de megbecsülje ennek az országnak az értelmiségét.
Felemelő volt látni a gyerekeket, a fiataljainkat. Nem voltak ők sem bal-, sem jobboldaliak.
Emberek voltak a javából.
Akik kulturáltan, fegyelmezetten, végtelen tisztelettel a tanáraik iránt egy igazabb Magyarországért álltak ki és nem azon gondolkodtak, hogy péntek este hová menjenek bulizni. Jóval kevesebben voltak, ahogy írod? Nem!
Tele volt az Andrássy út, az Akadémia előtti tér.
Ha az igazat akarnád, ha hiteles akarnál lenni, tudnád és le mernéd írni!
Szégyellem magam, mert ezek szerint hat év alatt nem tudtam annyit elérni, hogy egy diákom megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani! Akkor is, ha nem lesz belőle hasznom!
Farkas Zoltán
hat évig osztályfőnököd, történelem és földrajz tanárod”.
(hvg.hu)
