A házelnök szerint Európa „halálos veszedelemben van”.
Magyarország a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke, és ha „kitartunk a magunk igaza mellett”, akkor túlélhetjük, sőt, megerősödve kerülhetünk ki a jelenlegi zavaros időszakból — jelentette ki Kövér László házelnök az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége lapjának adott interjújában, amit az MTI idézett.
Az Országgyűlés elnöke a Lámpás című lap októberi számában az 1956-os forradalmat, a nándorfehérvári diadalt és 1848-49-es eseményeket felidézve úgy értékelt: a lélekszámban talán nem túlságosan nagynak tekinthető magyar nemzet többször volt „a történelem ütközőpontjában a világ eleje”. A házelnök szerint ezekben a küzdelmekben nemcsak saját szabadságunkat, keresztény- és nemzeti önazonosságunkat védtük, hanem a nyugat védőbástyájaként is helytálltunk.
„Hálából ennek politikai elitje mindig cserbenhagyott bennünket, ha lehetett kifosztott minket, és jó néhányszor megpróbált alávetni és megalázni, ha pedig az állt az érdekében, odalökött a lenézett »barbár« kelet karmai közé”
— értékelt.
Kövér László a mai Európát úgy jellemezte:
„»halálos veszedelemben van«,
mert »idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették hatalmukba«. Magyarország viszont szerinte „»a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke«”.
Most is van esély a megmaradásra — mondta a házelnök, hozzátéve, túlélhetjük, sőt, megerősödve kerülhetünk ki ebből a zavaros időszakból, ha „kitartunk a magunk igaza” és a „magunk közösségei” mellett, és ha a társadalom magát nemzeti elkötelezettségűnek, kereszténynek, konzervatívnak gondoló része kitart az előttünk álló nehéz években is.
Megjegyezte: ez akkor is így lehet, ha Európa nyugati, nagyobbik része nem éli túl, amire – szerinte – szintén van jelentős esély.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mai megítélésével kapcsolatban a házelnök úgy vélte: az utóbbi évek történészi munkái és az elmúlt évtized emlékezetpolitikai törekvései „mindent helyre tettek”, legalábbis megadták a lehetőséget, hogy ki-ki tárgyilagos és valóságos képet alkothasson magának az akkor történtekről és azok máig ható jelentőségéről.
„Mindezek ellenére a »pufajkás mentalitás« ma is él”
— állapította meg Kövér László, példaként hozva a Biszku-per „gyalázatos elszabotálását”, a magyarországi baloldali képviselők „dicstelen fellépését a hazájuk ellen” az Európai Parlamentben, vagy egyes, „feltűnni vágyó fiatal történészek tabudöntögetésnek szánt provokációit”.
Kövér fájó hiánynak tartja, hogy nincs ’56-os múzeum. A házelnök úgy véli, ennek a Corvin mozi körüli téren lenne a legméltóbb helye, maga a mozi pedig lehetne a filmvászonra vitt történelem bemutatásának színtere. Úgy fogalmazott: a múzeumnak, alapterületét tekintve nem kellene nagyszabású helynek lennie, inkább olyannak, ami viszonylag rövid idő alatt, de mély benyomást tesz a fiatalokra. A múzeumra – mondta Kövér – csak a kormányzat tudná a pénzügyi forrást biztosítani, de – utalt a jelenlegi gazdasági helyzetre – az elkövetkezendő egy-két évben nem ez lesz a legfontosabb kérdés. Reményét fejezte ki, hogy lesz még olyan fővárosi vezetés, amelyik méltó lesz egy ilyen kezdeményezés felkarolására.
A politikai közbeszédről a házelnök elmondta: a parlamenti diskurzus szellemi és erkölcsi színvonala közállapotaink hű tükre. Kövér úgy tatja, a parlamentáris demokrácia keretei között ezzel csak annyit lehet kezdeni, hogy egy bizonyos határ átlépését megpróbálják szigorúan szankcionálni. Megjegyezte: ez „nagyon fájó, zsebbe vágó következményekkel” járt jó néhány ellenzéki képviselő számára,
de ezek a „súlyos pénzösszegek” jelentettek visszatartó erőt az elmúlt parlamenti ciklus második felében.
A házelnök az interjúban kitért rá: a mai globalizált világban léteznek olyan pénzügyi-gazdasági erőcsoportok, amelyeknek egyre kevésbé titkolt ambíciója „egy nemzetállami demokráciák nélküli világkormányzás megvalósítása”. Szerinte e törekvésbe jól beleilleszkedik az, hogy a közbeszéd színvonalát a médiumokon, illetve a parlamenti vagy a politikai témák kijelölésén keresztül minél mélyebbre kell vinni, hogy az emberek elveszítsék a bizalmat a politikai elit és általában a politikai intézményrendszer iránt, és akkor se érezzenek késztetést ezek védelmére, ha a szuverenitás elvesztésének veszélye közvetlenné és nyilvánvalóvá válik.
Kövér László tragikusnak nevezte, hogy ebben a folyamatban „a nyugati politikai és szellemi vezető réteg – saját népét elárulva – aktív előmozdítóként működik közre”.
Az Országgyűlés elnöke a lapban megjelent külön megemlékezésben búcsúzott a nemrégiben elhunyt Wittner Mária 1956-os szabadságharcostól. „Wittner Mária távozása nagy vesztesége közösségünknek, minden szabadságszerető magyar embernek, az egész nemzetnek” — írta.
Wittner Máriát és a három éve elhunyt Horváth Jánost, az Országgyűlés korábbi korelnöké méltatva úgy fogalmazott: azon túl, hogy bölcs és szeretetre méltó, jó emberek voltak, az ő személyükben a történelem ült le mellénk, s adott egyfajta erkölcsi elismerést számunkra atekintetben, hogy a jó oldalon állunk.
„Magasra helyezték előttünk a mércét, de azon vagyunk, hogy méltóak maradjunk arra a megtiszteltetésre, amit az ő barátságuk jelentett”
— jelentette ki Kövér László.
(MTI)
