Hosszú idő után szólalt meg.
A népszerű író, egyetemi tanár, televíziós műsorkészítő, Kepes András szombaton az oktatás helyzetéről fejtette ki véleményét Facebook-oldalán – vette észre elsőként a Nyugati Fény.
Bejegyzését változtatás nélkül közöljük alább:
Csődben az oktatás. Ennél nagyobb válságban csak az oktatás állapotáért felelősök morális tisztessége van.
Persze, nem lenne korrekt dolog az oktatás és az egészségügy áldatlan helyzetét kizárólag a jelenlegi kormány nyakába varrni, jól emlékszem, hogy már a Kádár-korszakban is az a mondás járta, hogy „A pedagógus szendvics: két ígéret között egy nagy lóf@sz”.
De az elmúlt 12 évért a felelősség mindenképpen a jelenlegi kormányt terheli.
A csapnivaló Nemzeti alaptanterv, a tanárok és a diákok túlterhelése, a tanári és tantestületi önállóság korlátozása, a nem egyházi iskolák infrastruktúrájának és finanszírozásának hiányosságai, a jogos elégedetlenség, a sztrájkjog betiltása már mindenképp a jelenlegi vezetők bűne.
Az az kijelentés pedig, hogy a pedagógusok bérének rendezését a kormány az Európai Uniótól befolyó pénzekre hárítaná végképp arcpirító és cinikus.
Különösen egy olyan kormány részéről, amely az elmúlt években, enyhén szólva, vitathatóan bánt a Brüsszelből érkező pénzekkel, s amely néhány hónappal ezelőtt is százezrekkel emelte a kormánytagok, köztük az oktatásért felelősök fizetését.
Pintér Sándor nyilvánvalóan nem ért se az oktatáshoz, se az egészségügyhöz, hogy miért vállalta ezeknek a területeknek a felügyeletét, azt ő tudja.
A közbiztonság javításában, a kormányhivatalok, a kormányablakok fejlesztésében elért eredményei tiszteletet érdemelnek, korábban a politikai megnyilvánulásaiban is, legalábbis minisztertársaival összehasonlítva, visszafogottnak tűnt, az utóbbi hónapokban azonban hitelének morzsáit is felélte.
De a felelősség azokat legalább annyira terheli, akik a belügyminiszterre bízták ezeket a területeket. Nyilván arra gondoltak, hogyha képtelenek megoldani a válságot, akkor majd a rendőrminiszter garantálja a rendet. Csakhogy a rendnek többféle meghatározása van.
Az egyik szerint olyan állapot, amely megfelel a szabályoknak és a törvényeknek, a másik, amikor a dolgok a célszerűség jegyében rendeződnek el. A szabályoknak és a törvényeknek is csak ebben az utóbbi összefüggésben van értelmük.
A hazai oktatás helyzetének siralmas állapota, a tanárok megfélemlítése, az elégedetlenkedők kirúgása, az egzisztenciális zsarolás, a tanárhiány, a legtehetségesebb fiatalok tömeges emigrációja, és ezek következményeként a nemzetgazdaság sérülékenysége vajon milyen célszerűség? Ez volna a rend?
Maruzsa Zoltán oktatásért felelős államtitkár, aki a hazai oktatás és a tanárok képviselete helyett a kormány és saját tévképzeteit igyekszik ráerőszakolni a közoktatásra, minap azt nyilatkozta: „Milyen erkölcsi alapokon állnak és tanítanak azok a pedagógusok, akik önmaguk sem tartják be a rájuk vonatkozó jogszabályokat?”
Nos, Maruzsa államtitkár, nagyon el lennék keseredve, ha a gyerekeim és a mai fiatalok az Ön erkölcsi alapjairól vennének példát.
Azt kívánom, hogy mindenkinek inkább azok a nagyszerű pedagógusok és diákjaik szolgáljanak morális mintául, akik nem hagyják megfélemlíteni magukat és bátran kiállnak az igazukért, közös érdekünkért, a jól működő hazai oktatásért.
Minden tiszteletem az övék!
(Kepes András/Facebook)
