Csak jól titkolják.
Hoppál Péter kulturális államtitkár, L. Simon László, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója beszélgettek Tusványoson a kulturális erővonalakról, a végzete felé robogó Nyugatról és a jövő egyetlen letéteményeséről: a normalitást progresszióvá tenni akaró Magyarországról.
A beszélgetés azzal indult, hogy a nemzeti oldal szereplői magukat a kultúrpolitikai harcban folyamatos vesztesnek érzik. Demeter Szilárd több okot is felsorolt ennek magyarázatára: az egyik, hogy szerinte probléma, hogy a magyar kultúra Budapest-központú, a másik a közép-európai országok szervilizmusversenye, hogy a nyugati modellhez ki tud jobban igazodni, és ez ma is hatással van a gondolkodásra. Szerinte a magyar kultúra megfelelési kényszerben van, ráadásul a jobboldal is
megfelelési kényszerben
van még mindig a baloldal felé. Ő azt tapasztalta írókkal, zenészekkel beszélgetve, hogy azok még mindig azt várják, hogy veregessék meg a vállukat a baloldalról. Demeter szerint az öncélú művészeti ideából vissza kellene venni, és jobban foglalkozni azzal, mit akar, mit szeret a közönség, és hogyan lehet őket bevonni, „jobb emberré tenni őket”.
És a beszélgetés áttért a hazai kultúrharcról a nemzetközi kultúrharcra. Hoppál szerint ebben Magyarország álláspontja a vesztes – egyelőre. Amit a magyar kormány kommunikál, az az, hogy Európa jövője
a patriotizmus és a nemzetállamok
világa kell, hogy legyen. És ezt széles társadalmi konszenzussal deklarálja a magyar kormány, a béke és biztonság megőrzése szempontjából is a legjövőbemutatóbb létezési forma.
„A kulturális színére büszke kárpát-medencei magyarság kovásza lehet az európai megújulásnak”
– mondta Hoppál.
L. Simon Hoppál hosszú gondolatmenetére reagálva jelezte, hogy ha mi szuverén nemzetállamok közösségében gondolkodunk őszintén, akkor nem tehetjük meg, hogy itt Európában legyintve lemondunk olyan nagy országokról, mint Németország vagy Franciaország, hogy azok már elvesztek.
Demeter Szilárd ezután a Századvég felmérésére hivatkozva arról beszélt, hogy
„az európaiak velünk értenek egyet”.
Amire L. Simon vágta rá, hogy
„ez egy vaskos öncsalás”.
Hoppál nem engedte el a dolgot, és ő is azt állította, „az európai társadalom többsége velünk ért egyet”, majd hozzátette, hogy Varga Judit és Szijjártó Péter is arról számol be mindig, hogy az európai fórumokon kint, utána, a kávészünetben meg a piszoárnál
mindenki nekünk szurkol.
Demeter szerint egyébként olyan egzisztenciális nyomás lesz most Európán és az európai társadalmon, hogy meg fog változni sok mindenről az emberek gondolkodása. L. Simon szerint viszont – bár egészen biztosan megjelenik majd a súlyos egzisztenciális nyomás –, nem fog fordulatot hozni a mainstream tematikákban, az európai értelmiség, akadémiai világ gondolkodásában sem.
És ha azt gondoljuk, hogy a polgároknak elegük lesz abból, ami az Európában meghatározó országokban zajlik, sokkal inkább az anarchia felé fognak fordulni. Hiszen az ottani politikai elit küzdötte le magát oda, ahol most van, és nem látni nagy formátumú politikust sehol, nincs kit választani.
Hoppál szerint most a progresszió a pokolba vezet, de mi lenne, ha megváltoztatnánk.
„Legyen végre progresszió a normalitás, könyörgöm!”
Demeter ezután még elmondta, hogy a kultúrharc fókusza Európában
a keresztény és iszlám
között lesz, amik dogmatikailag kibékíthetetlenek, így kódolt konfliktussorozatok következnek majd Nyugat-Európában. Sőt, a progresszívek ezt a mérkőzést el fogják veszíteni, és ez számunkra még nagyobb teher.
(via Telex.hu)
