Nem finomkodott az ismert publicista.
Bartus László, az Amerikai Népszava mindig nyíltan és egyenesen fogalmazó főszerkesztője kemény kritikával illette a Tisza „párt” szombaton tartott „kongresszusát”, amely válójában nem is volt az.
Bartus László írását változtatás nélkül idézzük alább az Amerikai Népszava oldaláról:
A Táncdalfesztivál mintájára választják ki a Tisza Párt képviselőjelöltjeit
A várakozásoknak megfelelően, a 26 fős Tisza Párt inkompetenciájának újabb bizonyítéka a „kongresszus” elnevezés, amely súlyos fogalmi zavarra utal. A célja azonban nyilvánvaló, a „kongresszus” elnevezés azt a célt szolgálja, hogy a pártként gyakorlatilag nem létező Tisza Párt olyannak tűnjön, mint amelynek van pártjellege.
De a nagykanizsai rendezvény egyetlen mozzanatában sem mutatta egy pártkongresszus jellemzőit, a párt szűk holdudvarának tagjai mondtak rövid beszédet, majd Magyar Péter vezetett egy pódiumbeszélgetést az egészségügyről (szerencsére nem a gyermekvédelemről). Ez nem kongresszus, ehhez semmi szükség összehívni bárkit.
A program egy közhelyeket puffogtató pódiumbeszélgetés volt, amelynek célja, hogy ne beszéljenek rendszerváltásról, alkotmányos válságról, az Orbán-rendszer felszámolásának és a demokrácia helyreállításának módjáról, mert ilyen tervei nincsenek a „Tisza Pártnak”, aki Magyar Péter egyszemélyben.
A rendezvény üzenete az volt: az Orbán-rendszer marad, csak a jobb diktátor majd jobban kormányoz és jobb lesz az egészségügy. Olyan mélyenszántó gondolatokkal untatták a jelenlevő kongresszusi „küldötteket” (?), hogy betegközpontú egészségügyre van szükség. Egyetlen figyelemre méltó megszólalás a Semmelwies Lovagrend javaslata volt.
Ez a javaslat félelmetes precedens lehet, a klasszikus fasiszta állam korporációinak modern változata, vallásos lovagrendekre utaló elnevezéssel, de tartalmát tekintve a belső kontroll és terror eszköze, amely felhatalmazza a nővér lovagokat, hogy akár professzorokat is egzecíroztassanak, feljelentsenek (a példa szerint: ha nem mos kezet, vagy nem elég jól).
A magyarista kampánysajtó, amely valamilyen érthetetlen okból független sajtónak nevezi magát, nem tette fel az alapvető kérdéseket, hogy mitől pártkongresszus ez, s azt sem, hogy kik a résztvevők, kik ülnek a nézőtéren, s hogyan választották ki őket, miután nem is tagjai a pártnak, amelynek ez a rendezvény állítólag a kongresszusa.
A Magyar Péter elviselhetetlen stílusa még el nem menekültek közül Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója (vajon tagja-e a pártnak?) ismertette, a tagság és alapszervezetek nélküli „párt” hogyan választja ki a parlamenti választásra a képviselőjelöltjeit (magyarul: kikre kell majd helyben szavazni).
Akik még emlékeznek a Táncdalfesztivál kieséses rendszerére, azoknak ismerős a modell. Minden körzetben valami előválogatás után három énekes együtt lép fel mindenhol, utána a nézők szavazhatnak rájuk, és a legkevesebb szavazatot kapott énekes kiesik. Ezután már egyenes kiesés van, nyílt szavazás dönt a megmaradt két énekes között.
Mivel párt és párttagság nincs, párttestületek sincsenek, ezért a választókerületben élők közül bárki (fideszes, mihazánkos, rivális ellenzéki is) szavazhat a győztesre. Érvényesek a szándékosan a rosszabb hangú énekesre adott szavazatok is. Ezután a „párt” elnöksége, a zsűri hagyja jóvá a nyerteseket.
Ez is csupán formalitás, hiszen a döntést Magyar hozza meg – két bábként mellette ülő elnökségi tag, Tarr Zoltán és Radnai Márk asszisztálásával.
Ez azt jelenti, hogy ez a szavazás is egy bullshit, csupán formalitás, mert végül Magyar dönt, a két bábként mellette ülő elnökségi tag, a Magyartól egzisztenciálisan függő Tarr Zoltán és Radnai Márk, a Tisza Színház rendezője, asszisztálásával. A kiválasztás megfelel a futballtornák modelljének is, előbb csoportmérkőzések, majd egyenes kieséses rendszer.
Ha valaki Orbán bukását akarja, akár tetszik, akár nem, ezeket az embereket kénytelen küldeni a Magyar (Péter) országgyűlésbe, akiknek semmi politikai előéletük, tapasztalatuk nincs, lehetőleg úgy is választják ki őket, hogy ne is legyen. Ennélfogva Magyar parancsára nyomkodják a gombokat. De kiváló megélhetési lehetőség, érdemes próbálkozni.
Ha lehet javaslatokat tenni, a potenciális jelölteknek azt a látszatot kell kelteniük, hogy semmiféle koncepcióval, elgondolással, szakmai tervvel nem rendelkeznek. Nincsenek politikai és szakmai tapaszalataik és ambícióik. Jelentéktelenek, de nem irritálóak. Egyetlen szándékuk, hogy a Tisza Párt egységét szolgálják, engedelmeskedve a párt vezérének.
Ez a fantom kamupárt, amely így szedi össze a parlamenti képviselőjelölteket, amelynek a kongresszusa is egy Patyomkin-kongresszus, hivatott arra, hogy Magyarországot a boldog jövőbe és a szakértő korányzásba vezesse. Nem beszélve a demokráciáról, ami már most is tombol a „Tisza Pártban”.
Az Orbán-rendszer legsúlyosabb következménye, hogy a rendszerrel kollaboráló lakosság és értelmiség, miután a kollaborációjával teljes tehetetlenségbe került, olyan szélhámos hálójában vergődik, akinek a működése leginkább Gugyerák Lajosra emlékeztet, és olyan mélyre süllyedt az ország, hogy reményét Gugyerák nem létező pártjába veti.
A Lipótmező eddig nem kellően méltányolt szerepet töltött be az ország életében. Hiánya pedig beláthatatlan következményekkel jár. Egy nemzet mentális egészsége szerves része a kultúrának, elkerülhetetlen feltétele a megmaradásnak. Sajnálatosan ennek fontosságáról kevés szó esett a kongresszusi pódiumbeszélgetésen, pedig jelen volt Magyar Péter.
Így lett volna miről beszélni. De nemcsak Magyar Péterről, hanem arról is, hogy a magyar társadalom mennyire hajlandó újra és újra belesétálni egy újabb vezérkultusz csapdájába, s feladni minden esélyét a valódi demokráciára és szabadságra.
(A kampánysajtó élő közvetítését csupán a szünetig voltunk képesek követni, ezért a „kongresszus” szünet utáni második részét, amelyben újabb pódiumbeszélgetések terelték el a lényegről a figyelmet, majd Magyar ígéretcunamiját és propagandáját hallhatták, melyeket egyenként ízekre lehetne szedni, a közönséges hazugságok miatt bojkottáljuk.)
Bartus László
