A humoristának sok új terve van.
A Karinthy-gyűrűs humorista, író Mulat a Manézs szatírája kapta az idei Libri irodalmi közönségdíjat. Bödőcs Tibor a Népszavának adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy sok minden szerepel a tervei között, de a pártalapítás pont nem.
Bödőcs Tibor korábban bejelentette, hogy alkotói szabadságra vonul, mint mondja, ennek nincsen különösebb oka nincs, régóta tervezi:
„A Covid miatt egy kicsit, egy évvel hosszabb is volt a turné, 191 fellépés volt. Nem tudtam volna tovább folytatni: ha már voltam egy műsorral egy városban, oda azzal már nem térek vissza. Ezért ezt eleve így terveztem, hogy alkotói szabadságra megyek”
— mondta Bödőcs majd hozzátette: plusz van három kis gyermekem, meg írói álmokat dédelgetek, van új ötletem is – ez mind lassítja az alkotói folyamatot, de nem is baj, mert így érnek meg az ötletek. Nem kapkodok, nem iparilag termelem az újabb és újabb esteket és könyveket, hanem hagyok időt az ötleteknek szárba szökkeni. Jegyzetek persze mindig készülnek, de rájöttem – és ebben a Ruszkik, haza, család volt a nagy tanulság, ami a legmegosztóbb és legsikeresebb standup-etüdöm, miniatűröm eddig –, hogy kell is készülni, de nem biztos, hogy annyira.
A dühömet kell használnom, az indulatomat, azt utána fel kell építeni és díszíteni.
Mint mondta, „nagy kérdés, hogy miként lehet a háborúról, vagy másról beszélni? Lehet, hogy azért kell másról is, mert háború van, és ne csak erről legyen szó, mert az élet nem csak ebből áll. De a háborúról hallgatni sem lehet. Nem tudom még, mi lesz”.
A lap kérdezte a humoristát a miniszterelnök viharos kijelentéséről, amikor a tengert emlegette, felidézve, hogy az eset a Mulat a Manézs világára emlékeztet:
„A dolgom tükröt tartani mintegy. Proust négyezer oldal után jutott el arra, hogy ez a dolga a művésznek: tükröt tartani önmaga és a világ elé. Figyelem, ami történik, olvasok sok mindent, találkozom sokféle emberrel. Elég sokféle barátom van szerencsére, meg nem barátom is, akivel összefutok a kocsmában, és ebből összerakok valamit, ami néha úgy bejön, mintha jövendöltem volna. Lehet viccelődni azzal, hogy én már mikor megírtam a Meg se kínáltakban, hogy lesz Puskás-musical, a könyv megjelenése után pedig lett Puskás-musical. Az Addig se iszik Márai-paródiájában pedig arról írtam, hogy jönnek a nyugatiak át a kerítésen, ide menekülnek hozzánk – ennek is lehetett hallani a komoly verzióját propagandamédiában”.
Pontosan próbálom ábrázolni a valóságot, csalás nélkül szétnézni könnyedén, és akkor néha vannak ilyen direkt megfelelések is. Mondjuk a harmadik könyvemben nem ilyen direkten, de mégis bizonyos dolgokat meg lehet feleltetni a valósággal, főleg a nyelvi működését a populizmusnak, jobboldali populizmusnak, lakodalmas fasizmusnak, mindenféle népi mozgalom mutánsának. A valóság mindig is groteszk volt, tele ellentmondással és igazságtalansággal, egyenlőtlenséggel, vicces hipokrita szereplőkkel. Ez nem változik. Ezt én is érzem, és ezért jelentettem be április elején azt is, hogy úgy érzem, én ezt ábrázoltam már, és a továbbiakban nem így, vagy nem ezt, nem ezeket a szereplőket szeretném — mondta Bödőcs Tibor hozzátéve:
„Mert csapda ebbe beleragadni, mindig ugyanerre ugrani, reagálni”.
Arról, hogy tervez-e politikai szerepvállalást a jövőben, a humorista így fogalmazott: nem, dehogy, azt sem tudom, hol van a gázóránk. Én teljesen alkalmatlan vagyok az életre, én csak figyelek, ábrázolok, reagálok rá, gúnyolódom, bohóckodom, hülyéskedem. Próbáltak rólam írni lejárató cikkeket ugyanazzal a három fordulattal, de előtte egy héttel csináltam meg a propagandamédia paródiáját, és utána próbálkoztak, mintha önmagukat parodizálták volna. Volt ennek egy diszkrét bája, de én jobbat írtam önmagam ellen. Az igazság gyomra című opuszomban, mint amit ők ki tudtak találni.
Hú, hát nagyon nagy megtiszteltetés, régi Krasznahorkai-olvasó és -tisztelő vagyok — mondta a lap kérdésére a Libri irodalmi közönségdíjával kapcsolatban.
„Az első könyvemben az elsők között volt, aki áldozatául esett a paródiáimnak, hiszen akkor úgy válogattam a szerzőket, hogy kiket lenne jó olvasni, újraolvasni. A Sátántangó remekmű, bármikor újraolvasható. Nem gondoltam volna, amikor Búcsúszentlászlóról népfiként a kilencvenes évek végi, kétezres évek eleji fényes szelekkel megérkeztem a Göcsej IC-vel Adios feliratú sporttáskámmal, hogy egyszer egy listán fogok szerepelni Krasznahorkai Lászlóval, aki egyébként Zalacsányban volt kultúrházigazgató, a hetvenes években, bár erről én nem tudtam, hiszen még nem is éltem”.
A Bödőcs Tiborral készült interjú teljes terjedelemben ITT olvasható.
(via, nepszava.hu)
Kapcsolódó:
Krasznahorkai László nyerte a Libri irodalmi díjat, Bödőcs Tibor közönségdíjas
