Nem hagyják alkotni a rockzenészt.
„Szeretnék zenélni, csak nem hagynak” – vallott a néhány év alatt a Századvég munkatársából kormánybiztos, múzeumigazgató, majd a magyar kultúrpolitika csúcsszerveinek egyszemélyi vezetőjévé lett Demeter Szilárd. Demeter nemrég az Átlátszó Podcastban nyilatkozott arról, miért vállalta el a PIM, a Magyar Kultúráért Alapítvány vezetését, miért volt szüksége a Hajógyári Sziget jó részére, és hogyan képzeli el a magyar kultúra alakítását.
2018-ig még csak főigazgató sem szeretett volna lenni, nem ő választotta a pozíciókat, de megtalálták a feladatok — fejtette ki az Átlátszónak Demeter Szilárd, aki rövid idő alatt a magyar kultúrpolitika talán legbefolyásosabb szereplőjévé vált a kormánytól kapott kinevezések és átszervezések következtében: 2018-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum és a hozzá tartozó hálózat főigazgatója lett, nem sokkal később újabb, az irodalmi támogatásokat szétosztó ügynökségek kerültek az irányítása alá, 2021-ben pedig ő lett a vezetője a számos kulturális szervezetet felügyelő vagyonkezelőnek, a Magyar Kultúráért Alapítványnak – az újonnan alapított vagyonkezelő intézmények mellett
milliárdos ingatlanportfóliót is kapott,
például budai palotákat és a Hajógyári-sziget jelentős részét.
„Azért vállaltam el a feladatot, mert erre kért a miniszterelnök úr, 2014-ben hozzá igazoltam le, amikor átmentem a Századvéghez” – szögezte le Demeter Szilárd, hozzátéve, mind a PIM, mind a kulturális vagyonkezelő vezetését azzal a feltétellel vállalta el, hogy csak a miniszterelnöknek tartozzon elszámolással. „Nem akarok államtitkárokkal hátrafelé hadakozni. Ha úgy tetszik, teljhatalmat kértem” — tette egyértelművé Demeter.
A továbbiakban hangsúlyozta, a pozíciókért és a hozzá tartozó ingatlanokért nem ő jelentkezett be, azok „beestek hozzá”. A PIM élére például eredetileg nem magát, hanem egy kívülről érkező embert képzelt inkább el, aki maga nem alkotó és nem elkötelezettje egyik politikai oldalnak sem.
„Ha felkérnek egy feladatra, azt megpróbálom a lehető legjobban megoldani. Ezért mindig megtalálnak többletfeladatok: például az OSZK, a könnyűzene-politika, ami azon kívül nem volt a szakterületem, hogy
rockzenésznek tartom magam, szeretnék zenélni, csak nem hagyják”
– fejtegette Demeter arra vonatkozóan, mégis miért mondott igent a „hozzá beeső” felkérésekre.
Elmondása szerint a kultúrpolitikájának azt tekinti fő céljának, hogy a „magyar kultúra ügyét próbáljuk meg konjunktúra-függetlenné tenni”,
azaz ne az aktuális kormány politikai érdekeit képviseljék a kulturális intézmények,
hanem azt a célt, hogy „a nemzeti kulturális identitásunk versenyképes maradjon”.
Visszautasítja azt a vádat, hogy az ügynöksége által támogatott művészek között politikai, pártos alapon szelektálnának. Példaként említette a Térey-ösztöndíjak kiosztását, mint mondta, a díjazottak között többségben vannak az ellenzékinek tartott írok. Elmondása szerint nem a kormánnyal, hanem a szakmai szervezetekkel történő egyeztetések okoznak inkább nehézséget. „Mindig, arról szól a kultúrpolitika, hogy a különböző elitek paktumokat kötnek. De ezen próbálok változtatni” – magyarázta.
Demeter Szilárd beszélt arról is, milyen tervei vannak az irányítása alá kerülő ingatlanokkal. A Hajógyári szigettel kapcsolatban például elmondta, a terület fejlesztését ő javasolta, miután hozzákerült a „könnyűzenei portfólió”, mivel látta, hogy sorra dőlnek be a koncerthelyszínek, és miután kudarcot vallott a mobilgát-projekt, „a fejlesztők számára érdektelenné vált a terület”. Az ingatlanokon találhatók az egykori Vizoviczki-birodalom szórakozóhelyei, ezek helyére egy „kreatív központot” képzel el.
(via, atlatszo.hu)
