Völner személyesen intézkedett.
– Schadl: Édes gazdám?
– R.: Nem akarlak zavarni, csak nagyon jó étvágyat kívánok a vacsorához.
– Schadl: Említem neki az iskolát.
– R.: Puszi. Köszönöm szépen!
– Schadl: Szia! Szia!
– R.: Szia! Szia! Szia!
– ez a telefonbeszélgetés hangzott el az rtl.hu birtokába jutott nyomozati jegyzőkönyek szerint Schadl György és barátja, R. között, éppen egy nappal azelőtt, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke felkereste Völner Pál volt igazságügyi államtitkárt nyergesújfalui otthonában.
A telefonbeszélgetés egy újabb korrupciós ügyről szól: ezúttal segítettek egy iskolának, hogy ne kelljen kifizetnie a rá kirótt 90 millió forintos büntetést.
A vád szerint az iskolának az elszámolási hibái miatt vissza akarták vonni az engedélyét, sőt felmerült, hogy a már kiadott bizonyítványok sem lesznek érvényesek. Ezért ajánlották fel Schadl és barátai, hogy kapcsolataikat felhasználva elsimítják az ügyet.
Mindezt 150 millióért cserébe.
Az iskolától kapott 150 millióból a tervek szerint Völner Pál is részesült volna, vagy ahogy ő fogalmazott,
„Megy egy kis gyorssegély föntre is.”
Azért R. magának tartotta volna meg a legnagyobb részt, „nettó egy százaskát gondolt magának”:
„R. Pestre is küld, ide is küld, oda is küld, mindenkit kielégít, R. bácsinak egy kilónak maradni kell rajta.”
– mondta a nyomozati anyagok szerint.
Az ügyészi papírok alapján azonban jóval kevesebbet, csak 50 milliót kaptak. Ráadásul az ügyintézés sem volt egyszerű, mert az engedélykérelmet többször is visszadobta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM).
Völner Pálnak személyesen kellett intézkedni,
aki folyamatosan tájékoztatta Schadl-t is az állásról. Erről Völner ki is fejtette a véleményét:
„Az Emmi egy trágyadomb. Olyan embereket gyűjtenek össze a közszférában szerinte, akik sehol nem kellenek, csupa ilyen kisebbségi komplexussal rendelkező lusta ember.”
Az ügy végeredménye végül nem ismert, de az biztos, hogy az érintett iskola
még mindig engedéllyel működik.
