Szociális érzékenység, à la Fidesz.
Mi is beszámoltunk róla, hogy a 444.hu szerdán előtúrta Novák Katalin korábbi blogját, amelyben az Orbán Viktor által kijelölt államfő-jelölt egyebek mellett azt írta még 2010-ben:
“Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”
A szegényeken gúnyolódó mondatra Gábor György vallástudós reagált, akinek posztját változtatás nélkül idézzük:
Megütközve olvasom, hogy Novák Katalin, a leendő köztársasági elnök, aki azt ígérte, hogy az előtte álló feladathoz istenhitéből merít majd erőt, s aki a korábbiakban leszögezte, hogy „reformátusnak lenni jó”, 2010-ben azt írta – s én most akkori bejegyzéséből nem emlegetném föl mindazt, amitől tizenkét évvel később is minden jóérzésű embernek kifordul a gálája, megmaradnék szigorúan „szakmai alapon” –, hogy
„hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
Tehát hálás a sorsnak.
Az istenhitéből merítkező leendő köztársasági elnök szíves figyelmét hadd hívjam fel arra a nem csekély apróságra, hogy szemben például a görög gondolkodással, filozófiával, vallási felfogással és művészettel, a kereszténység – s épp ez a lényeg – nem ismeri a sors, a végzet, a fátum fogalmát.
A személytelen fátum helyét a személyes istenkapcsolat váltja fel, a szabad akarattal rendelkező ember döntései, amelyek a jó és a rossz ismeretéből fakadóan nagykorúvá és felelőssé teszik az istenképmású embert. Egyebek között ezért szállt szembe zsidóság és kereszténység a varázslatokat űzőkkel, a jósokkal, a csillagok állását fürkésző asztrológusokkal etc.
Sem a zsidóság, sem a kereszténység nem ismeri a sorsnak azt a fogalmát, amely oly kegyetlenül sújtotta és „sorsvakságba” kergette Oidipusz királyt. A biblikus hagyomány az embert a saját maga által meghozott döntéseiért teszi felelőssé, számonkérhetővé, felmenthetővé vagy elítélendővé.
S noha elhiszem, hogy Novák Katalin számára „reformátusnak lenni jó”, de ha nem ismeri saját hagyományának leglényegét, a kegyelem ingyenes jellegét, s mindazt, ami ennek következménye, vagyis az ember érdemeitől független isteni predestináció szerepét, akkor tényleg jó, kényelmes, könnyű és kockázatmentes lehet neki reformátusnak lenni, hiszen nyugodtan gondolhatja azt, ami ellen Kálvin élesen kikelt:
„Ha semmi jót vagy rosszat kigondolni, sem pedig akár jó, akár rossz utainkat megszabni nem vagyunk képesek, hanem minden Isten hatalmában van, amelyhez képest minden szükségszerűleg történik, miért nem alszunk és hortyogunk folytonosan?… Hiszen az aggódásnak, szorgalomnak és serénységnek semmi haszna sincs.”
S mielőtt a leendő köztársasági elnök, Novák Katalin mély alvásba és hangos hortyogásba fogna, folytassuk Kálvin soraival. „Isten örök végzései a legkevésbé sem gátolnak minket abban, hogy az ő akarata alatt egyrészt ne segítsünk magunkon s másrészt ne sáfárkodjunk minden dolgaink fölött.”
Egy szó, mint száz: Novák Katalin sem a kifürkészhetetlen sors vagy végzet révén kerül az elnöki székbe, hanem a minden hatalmat gyakorló miniszterelnök nagyon is jól kifürkészhető egyszemélyes akaratából fakadóan.
S jó, ha már most tudja: a kezébe fogott aláíró pennát nem a fátum fogja vezetni majd, hanem ő maga, illetve rajta keresztül az ország végzete, Orbán Viktor.
.
