Mit jelent az, hogy pszichoszomatikus betegség? Azt, hogy a lelki gondjaink, problémáink testi tünetekben is megmutatkoznak.
Gyermekkorunk során kialakulhat úgynevezett pszichoszomatikus sérülékenység, amely hajlamosabbá tesz a testi tünetek megjelenésére.
Az énhatárok jelentősége
Günther Ammon elmélete szerint a gyermek testhatárai a megfelelő gondozói viselkedés hatására alakulnak ki. Ha ez nem megfelelően történik, akkor az énhatárok elmosódottságának következtében elveszik a saját testbe fektetett bizalom, és nem alakul ki rendes testidentitás. A nárcisztikus hiány megszüntetésére születik valamilyen pszichoszomatikus tünet, amellyel elnyerhetővé válik a szülő figyelme.
Maunder és Hunter modellje nyomán azt mondhatjuk, hogy a kötődési biztonság és a testi önszabályozás csak akkor valósul meg, ha a szülő-gyermek kapcsolat megfelelő.
A pszichoszomatikus sérülékenységgel kapcsolatos tényezők
Az énhatárokon felül az alexitímia, avagy az érzelmek szavakba foglalására való képtelenség, illetve általában az érzelemszabályozással kapcsolatos nehézségek is összefüggésben állnak a pszichoszomatikus betegségek kialakulásával. A pszichoszomatikus sérülékenység kapcsolatban áll a stresszel való megküzdési képességgel, az egyén problémáival, valamint társas támogatottságával is. A pozitív kapcsolatok még az immunrendszert is erősítik!
Alexander modellje egyenesen kijelenti, hogy az érzelmek mindig együtt járnak az autonóm idegrendszer jellemző mintázatával, amely a beidegzett szervekre is hatást gyakorol. Az érzelmek ezért mindig meghatározott testi reakciókkal járnak együtt, míg az elfojtott érzelmek végső soron, a vegetatív beidegződésen keresztül valamilyen szervi diszfunkciót, illetve szöveti, morfológiai változást hoznak létre.
A pszichoszomatikus betegségek közé eredetileg az asztma, a magas vérnyomás, a colitis ulcerosa és a reumatoid artritisz sorolódott, mára azonban a betegségek köre folyamatos bővülést mutat.
A HPA-tengely alul- és túlműködése
A HPA-tengely “programozása” a szülői gondoskodás és viselkedés mentén alakul, később pedig ez a stresszválasz hormonális útja, amely jellemzően több betegségben is – például pajzsmirigy-túlműködés, pánikbetegség, depresszió, függőség, anorexia – túlműködést mutat. Látható, hogy a stresszel való megküzdési képesség milyen nagy mértékben befolyásolja a pszichoszomatikus sérülékenységet is.
Ugyanennek a HPA-tengelynek az alulműködése más krónikus betegségekre jellemző, ha úgy tetszik, itt van a másik oldal, például a pajzsmirigy alulműködés, a mellékvese-elégtelenség, a reumatoid artritisz és az obezitás.
A pszichoszomatikus sérülékenység rendkívül összetett probléma, de a pszichoterápia segítségével egyáltalán nem lehetetlen a gyógyulás útjára lépni.
A régi, ma is problémákat okozó elakadások, fájdalmak vagy sérülések felismerése, megértése és végül elengedése a testi tünetek elmúlásában is alapvető fontosságú.
