Barna Zsuzsa: Miért szavaz még bárki is a Fideszre?

Vélemény.

Még csak úgynevezett baloldalinak vagy liberálisnak sem kell lenni ahhoz, hogy az ember őszintén rácsodálkozzon a Fidesz-szavazók megingathatatlan, eltökélt fanatizmusára.

Hogy lehet, hogy nem veszik észre, nem akarják meglátni a teljesen nyilvánvalót? Hiszen minden napra jut a kormánypártnak egy — gyakran több — olyan húzása, amitől egy széles látókörű, világ dolgaiban tájékozott embernek torkán akad a falat és kinyílik a zsebében a bicska. Hát hogy lehet, hogy nem látja a szomszédod, az anyád, a barátod, a fodrászod, a sor tetszőlegesen folytatható, hogy mi zajlik az országban immár tíz éve?

Ha ilyenek fordulnak meg a fejedben, miközben próbálod szabad szemmel tökéletesen látható, és — szerinted — 70-es intelligenciahányadosnál többel rendelkező ember számára totál világos bizonyítékokkal meggyőzni Fidesz-ügyben azokat a polgártársaidat, akik még mindig rá vannak csavarodva a kormánypártra, akkor bizony tévúton jársz.

Többek közt azért, mert rengeteg széles látókörű, világ dolgaiban tájékozott ember is képes megvadult, őrjöngő Fidesz-trollá válni, ha a napi politika szóba kerül, és itt a hetvenesíkú-elmélet már meg is dőlt.

Szóval: Miért szavaz még bárki is a Fideszre?

Mert hülye — mondod. Igen, nagyon sok nagyon hülye Fidesz-szavazó van, ahogy a többi párt szavazói közt is nagyon sok a nagyon hülye ember, ebből a szempontból a természet roppant demokratikus, egyik pártban/felekezetben/nációban/társadalmi csoportban stb. sem fukarkodik a hülyékkel.

Mivel a világ megismerése számomra a “miért?” kérdéssel kezdődik, sokat töprengek ezen, már csak azért is, mert általam nagyra becsült, tisztelt, elmés és szellemes emberekről is gyakran kiderül vagy eleve tudott, hogy Fidesz-drukkerek, ilyenkor pedig hajlamos vagyok a csodálkozás hibájába esni.

A kormánypárti szavazók népes tábora nem reprezentatív közvélemény-kutatásom és saját tapasztalataim alapján összerakott elméletem szerint a következőkből áll:

A megvehető mélyszegények. Ők azok, akik egy zsák krumpliért vagy egy ezresért behúzzák az ikszet, és én szörnyen dühös tudok lenni, amikor valaki dühös rájuk.

Jellemzően azok a szerencsétlen sorsú emberek tartoznak ebbe a csoportba, akik generációkra visszamenően nyomorognak, és soha, egyetlen kormány alatt sem érezték — mert nem volt rá okuk — azt, hogy jobb lenne a helyzetük. Éppen ezért teljesen természetes, hogy a pillanatnyi nyugalomért, amit az ad, hogy két napig nem kell arra gondolniuk, miből adnak enni a gyereknek, bármelyik jelöltet beikszelik, és az vesse rájuk az első követ, aki az ő helyzetükben nem így tenne.

De bizony, így tennél te is, ha egyébként teljesen mindegy lenne, hogy kire szavazol, mert az elmúlt 30 évben egyetlen miniszterelnök alatt sem javult a helyzeted, viszont tíz kiló krumplival kihúzod valahogy hó végéig és nem döglesz éhen. Ott, ahova a legtöbb városi liberális értelmiségi nem lát le, bizony ezek a prioritások.

Ha tehát valakinek ily módon meg lehet vásárolni a szavazatát,

az egyáltalán nem őt minősíti, hanem a mindenkori kormányt és a szavazatvásárlót.

Vác 2018 novembere (Forrás: Rétvári Bence/Facebook)

Az exjobbikosok. Ezt nem nagyon kell magyarázni. Te is ismersz olyan fideszest, aki régen Jobbik-szavazó volt, aztán amikor a Jobbik kezdett felpuhulni, akkor vagy arra jött rá, hogy Orbán Viktor sokkal tökösebb magyar legény, mint Vona Gábor (aki persze már évekkel ezelőtt eladta azt a szép árpádsávos lelkét a libsiknek), vagy betagozódott valamelyik leszakadt szélsőjobboldali mikropártba.

Itt értelemszerűen az előbbiekről van szó: őket fogta és fogja meg a Fidesz a Magyarságkutató Intézetes hun-kipcsak-ősmagyar vonallal, a brüsszelezős honvédelemmel, az explicit homofóbiával meg a nők visszazavarásával a konyhába.

Az exjobbikus egyik altípusa a “kellemetlen nagybácsi”, akiről itt már írtam Orbán kapcsán.

A rettegők. Végy egy nem létező (vagy akár elhanyagolható mértékben ugyan, de létező, vagy abszolút létező, de a magyarokat nemigen érintő stb.) problémát, fújd fel hatalmasra és rémisztőre, mondd, hogy te majd megoldod, hozz látványos, ám olcsó intézkedéseket, amiket aztán minden alkalommal meglobogtathatsz, valahányszor a szép nagyra fújt lufi ereszteni kezd, és újra pumpálni kell bele egy kis levegőt.

Voilá: gyártottál egy csomó rettegőt, akik a nagy rettegésben mind rád fognak szavazni, mint félelmük tárgyának egyetlen lehetséges távoltartójára.

2015-ben menekültek ezrei kelnek át gyalog szép hazánkon → hozd működésbe a torz kormánymédia-gépezetet és mondd, hogy ezek mind erős, egészséges férfiak, akik nőket erőszakolni és élősködni jöttek → gyárts plakátokat és építs kerítést a határra → üvölts migránsveszélyt akkor is, amikor már úgy kell összefogdosni azt a néhány kósza határmenti menekültet egy rendes MTVA-agyaghoz → ezt nyugodtan csinálhatod egészen addig, amíg másik arctalan ellent nem találsz, amit elővehetsz az állampolgárok megfélemlítésére → kezdd elölről az egészet.

Vagy.

Van a társadalomnak egy kis hányada, akik az LMBTQ-csoportok egyikébe tartoznak, évente egyszer végigmennek közösen az Andrássy úton, szabadidejükben érzékenyítő filmklubokat és különféle fakultatív eseményeket szerveznek, némelyikük gyereket is szeretne, de a legtöbben csak nyugodtan, békében élni → kiáltsd jó hangosan, hogy a b*zilobbi a gyerekeinkre támad, de te majd megvéded őket, mert a család az család → ha esetleg egy-két LMBTQ-ember felteszi a kezét, hogy az ő jogai itt mintha csorbulnának, akkor ordítsd az eddigieknél is hangosabban, hogy b*zilobbi.

A sor folytatható Brüsszellel, Soros Györggyel, Gyurcsány Ferenccel vagy a prikuliccsal:

a rettegő a fenti módszert legügyesebben alkalmazó Fideszre fog szavazni.

A vallásosak. Nem a templomba járó hívőkre gondolok, bár van átfedés. Amire én gondolok, azt Fidesz-vallásnak hívják, és pont úgy épül fel, mint egy szekta.

Mindegy, mennyit magyarázod egy szektásnak, hogy dinoszauruszok meg Cro-Magnon meg evolúció, ha őszerinte a Golyvás Ikszlábú teremtette a világot szárított denevérszarból meg kriptonitból, akkor az úgy van és kész. Nem fogod meggyőzni, de nem is kell.

Mindegy, mennyit magyarázod egy Orbán-hívőnek, hogy Mészáros Lőrinc meg lopás meg lerohadt egészségügy, ő hisz, neki nincs szüksége sem érvekre, sem bizonyítékokra. Ez a hit lényege. Ők egyébként attól tudnak a legjobban bepöccenni, ha az ember feltesz néhány ártatlan kérdést, amelyekkel rávilágít az ellentmondásaikra. Ezt senkinek sem javaslom.

Hogy ez a Fidesz-vallás miért alakult ki bennük, az egy sokösszetevős dolog, külön cikket érdemelne.

A lényeg, hogy teljesen felesleges velük vitatkozni.

Ők azok, akiknek szemük se rebbenne, ha Orbán meg találná koronáztatni magát a Duna jegén, de ha a kormánytagok oroszlánfóka-kölyköket áldoznának a Hősök terén déliverőn kamerák előtt, akkor vagy nem hinnék el (“biztos Soros fotosoppolta oda”), vagy azt mondanák, hogy rendben van.

A Polgárok Háza 3. születésnapja, 2007 augusztusa (forrás: polgarokhaza.hu)

A békaként megfőzött jobboldali értelmiség. Ők váltják ki belőlem a legnagyobb ámulatot. Általában olvasott, tájékozott, világlátott emberek, nem éhenhalós állással (bár sok köztük a középiskolai tanár). Főleg vidékiek. Évekig nem bírtam rájönni, hogy lehet, hogy valaki hétfő délelőtt Dosztojevszkijt elemez úgy, hogy az ember csak a száját tátja, délután meg a legújabb Mészáros-biznisz kapcsán annyit mond, hogy így legalább az országban marad a pénz.

Hogy ezt megértsük, messzire kellene visszamenni az időben, de én most csak a polgári körök szerveződéséig megyek. A 2000-es évek elején volt valami szelíd bája annak, hogy talpig bársonysujtásba öltözött tanárok, színészek, irodalmárok összegyűltek, polgári értékekről diskuráltak, elolvasgatták Wass Albert jobb lektűrjeit, kiosztottak egymásnak néhány plecsnit, tizedjére is megnézték a színházban A gyertyák csonkig égnek-et, majd gondosan dekantált kadarkát szürcsölve megkönnyezték a székely himnuszt.

Komolyra fordítva: ők olyan jobboldali érzelmű emberek, akik tényleg elérzékenyülnek, amikor a himnuszunkat hallják, és tényleg jelent nekik valamit március 15. meg a nemzetiszín lobogó.

Aki a jobboldali fanatizmusban felgyülemlett feszültséget nem levezető, felkokárdázott Szentmihályi Szabó Péter-idézgetést elunva nem csusszant át a polgári körök akolmelegéből a Jobbik ölelő karjaiba, az húsz évvel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy a Fidesz egyszer majd ide jut ideológiában, cinizmusban, pofátlanságban, szégyentelenségben.

A kormánypárt totális erkölcsi lezüllésének folyamata gyors volt ugyan, de fokozatos: így ezek a jobboldali értelmiségiek egyszerűen megfőttek a saját fideszességükben, mint a közmondásos béka a fazékban.

Ami miatt még most is Orbánt éltetik, — mert az intellektus nem múlik el csak úgy, tehát valami kétely csak pislákol hátul a kisagyukban, de ezt gondosan elnyomják — arra van egy kifejezése a pszichológia tudományának, amit úgy hívunk, hogy

a kognitív disszonancia redukciója.

Egy egész világkép, egy akkurátusan felépített identitás omlana össze, ha bevallanák maguknak, hogy ezt alaposan benézték, és az ő valóságos nemzeti érzelmeikkel még mindig a Fideszre szavazni több, mint bűn: hiba.

Az érdekérvényesítők. Rájuk azért nem érdemes sok szót vesztegetni, mert valódi politikai vagy ideológiai meggyőződésük nincsen: ahonnan a hasznot remélik, oda fognak szavazni. Más szóval köpönyegforgatónak is hívjuk őket.

Alcsoportjuk a “megvett gazdagok”, akik bizonyos szempontból ugyanúgy működnek, mint a megvett mélyszegények, csak kicsikét más léptékben játszanak. És mivel számukra ez nem megélhetési kérdés, hanem hatalmi, továbbá a teljesen korláttalan pénzéhség a motorjuk, így az ő megvehetőségük őket magukat pont annyira minősíti, mint azokat, akik megveszik őket.

Ebből az alcsoportból kerülnek ki a strómanok és oligarchák is, de az ő működésmódjuk szintén külön cikket igényelne, már csak azért is, mert a fent említett tulajdonságokhoz gyakran társul náluk a döbbenetes butaság. Nem hiába mondják, hogy a buta stróman a jó stróman.

Fotó: Bankó Gábor/szeged.hu

Aki nem tehet róla, csak tájékozatlan. Persze lehet mondani, hogy az ember igenis tehet a saját tájékozatlanságáról, de tedd a kezed a szívedre: kinek van ideje vagy kedve a napi kemény — nem ritkán 8-12 óra — meló mellett még tájékozódni is?

Ebbe a csoportba sokféle ember tartozik, a kétkezi munkástól az építési vállalkozóig, a hivatalnoktól a paradicsomtermesztőig.

Él, ahogy tud, és tulajdonképpen még neki se lett sohase jobb egyetlen kormány alatt sem.

Ha megkérdezed, mire emlékszik az elmúlt harminc évből, akkor azt fogja válaszolni, hogy arra, hogy végigdolgozta, az érzelmesebbek meg hozzáteszik a gyerekeik születését.

Ez a réteg a Fideszből annyit lát, hogy adnak felújítási támogatást, végre lecserélhetjük a régi kazánt, Erzsike. Jó, hát szar az egészségügy meg az oktatás, de mindig is szar volt, ez a bazinagy kátyú az utcában meg már itt van vagy 20 éve, az MSZP-s polgármester se csináltatta meg.

Őket nem érdekli, hogy Mészáros a negyvenedik közbeszerzést nyeri a héten, vagy hogy Orbán apja túlárazza az építőanyagot. Egyrészt azért, mert ők dolgoznak Mészáros építkezésén meg Orbán Győző bányájában, másrészt meg azért, mert a nap végén örülnek, hogy feltehetik a lábukat a dohányzóasztalra és kipattinthatnak egy sört.

Pont ennyire nem foglalkoznak az LMBTQ-val, nem is láttak még olyat, ha mégis, akkor egy legyintéssel elintézik: „itt b*zulnak, mennének kapálni, majd nem lenne kedvük”, és soha többé nem gondolnak a témára, mert más dolguk van vagy fáradtak.

Megnézik a Tényeket, félálomban még odavetik, hogy k*csög migránsok, és már horkolnak is. Ez utóbbit okkal és joggal. Nem vágynak sokra, csak hogy ki tudják fizetni a rezsit, ne kelljen odafigyelniük arra, hogy mikor akciós a párizsi, meg hogy el tudják vinni a gyerekeket legalább egy évben egyszer a Balatonhoz.

Ők egyébként hajlanak arra, hogy meghallják az észérveket, és sokuknak már az előző ciklusok alatt lehullt a hályog a szeméről, ezt pedig nem is rejtik véka alá. Ha pedig azt látják, hogy a kevés, amire vágynak, egyáltalán nem teljesül, vagy egyre nehezebben megszerezhető, bizony ebből a látszatközönyből egy idő után nagy balhét tudnak csinálni. Egyébként jó sokan vannak.

A felsorolás nem teljes. Kihagytam például azokat, akiknek a kommunisták mindenüket elvették, és emiatt minden baloldali liberális pártot “azokkal” azonosítanak azóta is, pláne, ha egy-két balos politikusról kiderül, hogy valaha KISZ-, netán párttitkár volt (az ilyesmit a Fidesz esetében hajlamosak diszkréten elfelejteni).

Azokról sem szóltam, akiknek már a szülei és a nagyszülei is fideszesek voltak (ők a most elsőszavazó generációba tartoznak), és nem is látnak más utat, mert ebbe nevelődtek bele.

És kimaradtak az út- és identitáskereső fiatalok is, akiknek volt gyerekszobájuk, nagyon szeretnének valahova tartozni, világ életükben eminensek voltak, és boldogulásuk egyetlen útját valamelyik Fidesz-kollégiumban látják megvalósulni, esetleg maguk is politizálni készülnek a jövőben.