Sok európai országban mégis erre a bizonytalan stratégiára teszik fel a lapjaikat az illetékesek.
A jelenleg Európában használatos vakcinákból a teljes hatékonyság eléréséhez két dózis szükséges, és az oltások gyártói a második dózis beadásának első dózist követő időpontját is meghatározták.
A járványügyi helyzet azonban sok helyen nagyon súlyos, így egyes országok, az Egyesült Királysággal az élükön abban gondolkodnak, hogy a második dózist csak később adnák be az embereknek, hogy első körben minél több embert tudjanak beoltani.
Ennek célja a járvány gyors terjedésének lelassítása lenne, ugyanakkor a tervezett eljárással kapcsolatban komoly szakmai kételyek merültek fel.
Az Egyesült Királyságban például már decemberben bejelentették, hogy mind a hazai fejlesztésű Astrazeneca, mind a német-amerikai Pfizer-Biontech oltások második dózisát akár három hónappal az elsőt követően adnák be.
A Brit Immunológiai Társaság a „precedens nélküli” helyzetre hivatkozott amikor pragmatikus és rövid távú stratégiának nevezte a második dózisok késleltetett beadását.
Az uniós országokban egyelőre nem lehet az EMA, Európai Gyógyszerügynökség engedélye nélkül elkezdeni ennek a stratégiának az implementálását, ugyanakkor az országok határozottan ebbe az irányba gondolkodnak és az EMA nyilván nem fog az útjukba állni, amennyiben sokan választanák ezt a megoldást.
Dániában a Moderna és a Pfizer-Biontech oltások második dózisát is hat hét után adnák be a javasolt három hét helyett.
Jens Spahn, német egészségügyi miniszter pedig szintén ellenőrizteti a késleltetett második dózis lehetséges kimenetelét.
Németország elsősorban vektor alapú oltásokat rendelt, mint a Sanofi és az Astrazeneca vakcinája, melyekből szintén két dózis kell, de kevés van az mRNS vakcinákból. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság tanácsára inkább a hagyományos oltóanyagokat rendeltek, és ezért van most hiány, különösen az mRNS technológián alapuló oltásokból.
Az Egyesült Államok ezzel szemben sok Pfizer-Biontech kötött le, ezért nekik lényegesen több van, mint az EU-nak, így ott egyelőre nem mutatkozik olyan hiány, mint az unióban.
Utóbbi megoldására a Pfizer elkezdte növelni a gyártási kapacitását és jelenleg éppen megduplázni készülnek az eredeti kapacitásukat, amely azonban korlátozott.
Így az a helyzet állt elő, hogy amely országok hamarabb kötötték le az oltásokat, azokba szállítják azokat először.
A járványügyi probléma azonban elsősorban az idő vonatkozásában súlyos: esélyes, hogy a nyár végére már nem lesz újabb COVID-hullám, de addig is kell tenni valamit.
Így találták ki, hogy késleltessék a második dózist.
A kérdés, hogy ez gond nélkül alkalmazható megoldás, vagy további problémákat okozó veszélyes kísérlet.
Az Egyesült Királyságban a szabályozó hivatal, a Medicine and Healthcare Products Regulatory Agency (Gyógyászati és egészségügyi termékeket szabályozó ügynökség) három hónapos időtartamot javasolt a két dózis között a gyártók javasolt 3-6 hete helyett.
Ez a javaslat persze nem tudományos alapon jött létre, hanem a vészhelyzet kezelésének egyik lehetséges megoldásaként.
Az a probléma az országban, hogy az ott megjelent új vírusmutáció miatt, amely jóval fertőzőbb az eddig ismert variánsoknál, nagy gondot okoz lépést tartania az oltásoknak a természetes fertőződések ütemével.
A virológusok és epidemológusok megosztottak a kérdésben: egyesek úgy gondolják, hogy a második dózis késleltetése teljes őrültség, és semmiképpen nem lehet ezt a módszert választani a járvány megfékezésére, mert nagyon veszélyes.
Mások azt mondják, hogy ez az adott körülmények között egy olyan lehetőség, amellyel lehet dolgozni.
Az első oltás hatékonyságának időtartamáról egyelőre nem jelent meg tanulmány egyik gyártó vakcinájáról sem, de annyi biztos, hogy a hatékonyság összességében eleve alacsonyabb lesz.
Ha ez nem így lenne, a gyártók eleve nem két dózist határoztak volna meg a hatásosság feltételekeént.
Az kritikusok érve az, hogy nincsenek tiszta adatok az első dózis hatékonyságáról; egyes tanulmányokban ezt is, mintegy mellékesen megnézték, de ezekben a tanulmányokban a résztvevők száma túl alacsony volt ahhoz, hogy erről megbízható adatokat lehessen nyerni.
Igazából nem lehet megmondani, hogy egy dózis esetén a hatékonyság a szokásos kilencven százalék felettiről hetven, vagy ötven, vagy akár negyven százalékra esik-e majd vissza.
Emellett kérdés az is, pont az idősebb korosztály esetében, akiknek a leginkább szüksége lenne a védőoltás hatékonyságára, hogyan működne ez a megoldás.
Az idősebb embereknek ugyanis eleve több hatóanyagra van szükségük ahhoz, hogy kialakuljon náluk a megfelelő immunválasz, azaz esélyes, hogy az ő esetükben még kevésbé lesz hatékony a vakcina.
Az epidemológiai érv a második dózis késleltetése ellen pedig az, hogy oltásrezisztens vírusmutációk alakulhatnak ki a „félig oltott” emberek miatt.
Ilyesmit tavaly nyáron lehetett megfigyelni, amikor ugyan nem az oltás, hanem az egyes régiókban kialakult nagyfokú átfertőződést követően jelentek meg új meg új vírusvariánsok.
Ezek az úgynevezett „escape variánsok”, azaz menekülő variánsok: a vírus felépítése pont optimális ahhoz, hogy az olyan embereket, akiknek gyenge, azaz fél immunitása van, megtámadja. Ezek az emberek ilyen esetben tovább és súlyosabban lesznek betegek.
Az új angliai vírusmutációról, amely gyorsabban terjed az eddig elterjedt variánsoknál, például úgy tűnik, hogy „gyenge immunrendszerű” betegből indult útnak, ami ekvivalens az egy dózissal oltott betegek immunrendszerének működésével.
Vagyis
a stratégia ellenzőinek az a félelme, hogy ezzel szelektív vírusvariációkat tenyésztenének, amelyek veszélyesebbek azoknál, amelyek eleve cirkulálnak a világon.
A késleltetett második dózis mellett is vannak ugyan érvek, de ezek nem immunológiaiak, hanem epidemológiaiak: jobb valahogyan oltani, mint sehogyan.
Részkiértékelések alapján, kisebb számú kísérleti adatokkal ugyanis úgy tűnik, hogy a Pfizer-Biontech oltásnál az első oltásnál az emberek 82%-a immúnis lett, a két dózist kapottak 95%-ához képest.
Ez az értékelés azonban csak kis számú kísérleti alany adataiból lett levezetve, így nem lehet bizonyossággal azt megállapítani, hogy ebből levezethető, hogy hatékony lenne egy dózissal oltani.
A Moderna oltásánál az adatok ennél még ellentmondásosabbak: itt az első dózis után 95%-os hatékonyságot állapítottak meg, míg a második dózis után csupán valamivel több, mint 94%-osat.
Ennek az oka azonban az, hogy más tulajdonságokkal rendelkező páciensek voltak az oltott csoportban és más tulajdonságúak (például kor, alapbetegségek) a kontrollcsoportban.
Azaz a Modernánál úgy tűnik, hogy lehetséges, hogy az első dózis is ugyanolyan hatásos, mintha kettőt adnának be.
Az Astrazeneca oltásnál, amelynél sok minden félrement a klinikai tesztelés elején, azaz például rossz adatokat publikáltak, illetve hibásan interpretálták a rendelkezésre állókat, most különösen pontos vizsgálatokat igyekeznek végezni a korábbi fiaskóból okulva.
Megvizsgálták, hogy mi történik, ha 4, 8, vagy akár 12 héttel az első dózis után adják be a másodikat:
ha csak egy dózist adnak, akkor a hatékonyság ennél a vakcinánál 64%-os. Két oltással viszont 62%-ot mutatnak az adatok.
Ebből is arra lehetne következtetni, hogy jobb egy dózist adni, mint kettőt. A jelenség oka azonban az, hogy a statisztikák és az adatok a tünetekkel jelentkező COVID-fertőzéseket vizsgálták.
Minden eddigi kísérletnél azt nézték, hogy mennyire működik az oltóanyag a tünetekkel járó betegségek megelőzésében, és így jutottak a 95, illetve 65%-os hatékonyságot jelző adatokhoz.
Ha azonban nem a tünetekkel járó megbetegedéseket nézzük, hanem a PCR tesztek alakulását, akkor az oltás hatékonysága az Astrazeneca oltás esetében a 65%-ról lement 46%-ra.
Ebből az látszik, hogy nem lehet a fertőzéseket jól megakadályozni, inkább csak a tünetmentes, vagy alig észlelhető tünetekkel járó fertőzések adják ki a védettséget jelző adatok egy részét.
Az oltások célja egyrészt a rizikócsoportok védelme, a másik a nyájimmunitás kialakítása. Az oltási stratégia pedig a két cél esetében egymásnak ellentmondó lehet.
Alexander Kekulé prominens német virológus és epidemológus úgy látja, hogy az idősebb embereknél be kell tartani a második dózis beadásánál a gyártó által javasolt időtartamot, mert náluk magas a halálozási kockázat és a rezisztens törzsek megjelenésének esélye is növekszik.
Ha azonban a teljes lakosságot és a nyájimmunitást tartjuk szem előtt, mint elsődleges szempontot, akkor „egy oltás jobb, mint egy sem”. Kekulé szerint a 70-75 év alattiak akár három hónapot is várhatnak a második dózisra.
Mi történik azonban, ha gyártási vagy szállítási problémák merülnek fel a második dózis esetében is? Az Egyesült királyságban azt tárgyalják, hogy ilyen esetekben másik gyártó oltóanyagát adnák be második dózisként.
Ez Kekulé szerint kísérletnek minősül, és a jelenlegi járványügyi helyzet egyelőre nem indokolja, hogy ilyen radikális eszközökhöz nyúljunk.
Magyarországon egyelőre nem lehet tudni, hogy tervben van-e a második dózisok késleltetése, de annyi biztos, hogy mivel itt is a Pfizer-Biontech vakcinával oltanak, hiány lesz az oltóanyagból.
(kiemelt kép: people.com)
