Szabadságharcost akartak belőle csinálni.
A tavalyi sorosozásról, illetve az azt követő reakciókról is beszélt Fluor Tomi a 24.hu-nak adott interjújában.
A Petőfi Rádióról elmondta, „háromszor tiltottak le, a második után már elengeded. Nem értettem feltétlenül, hogy mi ez a tiltás, de nem is ez volt a szar, hanem az egész balhé körülötte. De hát meg lett oldva, újra játszanak bennünket.”
A letiltás után az ellenzék szokás szerint az ügyeletes megváltót látta benne. Mint mondta: „Hát utána már tényleg minden volt, tüntetésre akartak hívni szónokolni, és olyan
szabadságharcost csinált belőlem az ellenzék, hogy csak néztem.
Nyilván a kormánypárti média is felfújta ezt, de az ellenzéknek is nagyon kell egy arc, ami nincs, úgyhogy pár hónap leforgása alatt minden voltam.
A saját viszonyát a politikával úgy határozta meg, hogy „kormánypárti sem vagyok, ahogy egyetlen olyan ellenzéki pártot se tudnék mondani, amelyikre nyugodt szívvel húznám az ikszet. Hozzáteszem, hogy nem nagyon állt ki mellettem senki más előadó, aki azt mondta volna, hogy ha ilyen van, akkor bojkottáljuk a Petőfit. Nem vártam volna el, de nálunk tipikusan az történik, hogy ha valaki feláll és megmondja a tutit, akkor mögötte
az ördögszekereket fújja a szél, olyannyira egyedül marad.”
Fluor megfejtette a magyarok vezér utáni vágyát, szerinte „a magyar egy ilyen nép, akinek jelenleg pontosan ki is szolgálják az igényeit: kell egy apaszerep, mert nem nagyon szeretünk mi önállóskodni meg magunktól elintézni a dolgokat, jó nekünk,
ha van valaki, aki után lehet vakon menni.”
Nem kell atomfizikusnak lenni, ahhoz, hogy rájöjjünk, kire gondolt, majd azt is hozzátette: „Egyébként meg nem attól fél az ember, hogy letiltják-e, hanem hogy a fanatizált emberek egyszer odajönnek baseballütővel, mert akkor kaptam ám rendesen a leveleket, hogy mekkora libsi rohadék vagy tudom is én, mi vagyok. Ami a gdanski polgármesterrel történt, mutatja, mennyire veszélyes az, amikor
két tábor ennyire fel van hergelve a másik ellen.”
