Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után az erőmű 30 kilométeres körzetét lezárták, ez az úgynevezett zóna.
A területre emberek sokáig nem tehették be a lábukat – bár az utóbbi időkben már megjelentek a vakmerő turisták és az illegális túrázók a térségben.
A European Journal of Wildlife Research szakmai folyóirat most arról ír:
Michael Byrne, a Columbiai Missouri Egyetem munkatársa csapatával 14 helyi szürke farkasra helyezett fel nyomkövetőt, amellyel sikerült bizonyítani, hogy a farkasok elhagyták a csernobili zónát.
Volt olyan fiatal példány, amelyik a vizsgálat 21 napja alatt 300 kilométerre távolodott el a zónától.
Az állat nyomkövetője később meghibásodott, így nem derült ki, hogy végül visszatért-e az erőmű környékéhez.
A farkasok azért távolodhatnak el a területről, mert
túl nagy a populáció, és így nem jut elég táplálék minden ragadozó számára.
A csernobili zónában élő állatok a sugárzás miatt genetikai elváltozásokon estek át. A mutáns gének valószínűleg nem egészségesek. Ugyanakkor
„Egyik farkas sem világított, mindegyiknek négy lába, két szeme és egy farka van”
– mondta a kutató.
Elképzelhető, hogy a zónából érkező farkasok a környéken élő fajtársaikkal is kapcsolatba lépnek, és így tovább örökítik a mutáns géneket. Igaz, Byrne szerint erre egyelőre nem sikerült bizonyítékokat találni.
A méhek, pillangók és pókok szintén szenvednek az erőmű térségében: az élőlények többsége szennyezett talajba rakja le petéit, ez pedig megnehezíti a szaporodást.
Kapcsolódó cikkünk:
Hátborzongató képek: 31 évvel Csernobil után felkapcsolták a szellemváros fényeit
