A kritikus-publicista keményen kiosztotta Stohl „drága a kokó” Andrást.
Mi is beszámoltunk róla: két héttel azután, hogy Stohl András egy nagyinterjúban háborgott a Fidesz-rezsim működése miatt, gond nélkül aláírt a fideszes szennycsatornának.
Először Karafiáth Orsolya mondta el, miért van rosszul Stohl gerinctelenségétől (ha lemaradtál, megtalálod itt!), majd Nagy Bandó András küldött lúdbőrösen tökéletes üzenetet Stohlnak (itt találod!).
Most Puzsér Róbert írta meg véleményét a Magyar Nemzet hasábjain. Kedvcsinálónak idézünk belőle, a teljes cikk itt van.
„Beállva közúti balesetet okozol, cserben hagysz, eljátszod az ellenzéki mártírt, aztán Andy Vajna enyves tenyerébe csapsz, és hazaviszed azokat a milliókat, amelyeket a közösen befizetett adóból a kormány a TV2-be pumpált.
Most adjuk át a szót Stohl Bucinak, aki a hét végén már új barátnőjéről – egy újabb csodás és megismételhetetlen szerelem tárgyáról – nyilatkozik, és azt is elmeséli, hogy Alföldi Róbert, a balliberális kurzus élő lelkiismerete, az ő jó barátja „azt mondta, hogy szerinte nem szerencsés, hogy elmegyek oda dolgozni, de azt is hozzátette, ez kettőnk kapcsolatán semmit nem változtat”.
Nem szerencsés?! Erre a helyzetre, amikor Stohl segget csinál a szájából, amikor úgy veszik meg, mint egy amfetaminfüggő pr0stit a kocsisoron, amikor szembeköpi azt a balliberális művészvilágot, amelynek tagjai még az erkölcsi vákuum legmélyén is támogatták – erre a helyzetre hogy lehet azt mondani, hogy nem szerencsés?!
Ez a kommentárja Alföldi Róbertnek, a hazai liberális értelmiség lelki vezetőjének?! Mondja azt, hogy mindenki pénzből él, te is, Bucikám – nincs ezzel semmi baj. Vagy mondja azt, hogy András, ez elfogadhatatlan! Csak azt ne mondja, hogy ez nem szerencsés!
Zoknihoz szandált venni nem szerencsés, halhoz vörösbort rendelni nem szerencsés, ha azonban erkölcsi kérdésekről van szó, az nem szerencse, hanem emberi minőség kérdése. (…)
Stohl Buci inkább elmondja a sok prolinak, hogy neki másfél milliót meg kell keresnie minden hónapban, és akkor van nullán, ugyanis ennyi a rezsije. Hisz van itt devizaadósság, gyerektartás, bizonyára autólízing, vagy épp a vadásztársaság tagdíja.
Ezzel a hencegéssel már senkinek sincs baja: úgy élek, mint ti hatszor – vagy inkább tucatszor. Érzi is a szegény proli, hogy ez a Buci már akkora nagy ember, hogy nincs joga ítélkezni fölötte. Sebaj, ott a szalámis Bakács.”
Puzsér Róbert
