„M is az a szent cél, amiért te, személy szerint, Áder János, aláírod egy egyetem kivégzését? Muníció plusz két hónap hörgéshez?
Igen, János, a Szilárd szerencsés. Róla elhisszük, hogy ennyi esze van. Schmitt Pál is megúszta volna egy legyintéssel. Ők nem beszámíthatók, értelmi képességeik megfelelnek a propaganda színvonalának.
Na de te pontosan érted, mi folyik, János. Hogy milyen áldozatokat fizettet az országgal a sötét, primitív ellenségkeresés. Igen, eddig is ez ment, csak egyre többe kerül már a gyűlölet fenntartása. Más meg nincs. (…)
De ennek is ára van. Akkor kell megfizetni, amikor tömegek veszik észre, hogy ami történik, az vállalhatatlan. Onnantól mázsás súlya van annak, ha még mindig bevállalod. Akkortól ugyanis cinkos vagy. Eddig is az voltál, csak még soha nem volt ennyire egyértelmű, hogy amiben részt veszel, az bűn.
Voltak mostanában, akik a későn ébredés terhét választották a folytatólagos elkövetés helyett. Nők például, akiknek volt ehhez tökük. Kiállni, aztán kilépni, és szót emelni a maradék tekintélyükkel, személyes integritásukkal, gerincükkel, hogy ne veszítsék el azt is. Hát neked csak bajszod van, János?”
A teljes cikk: Tóta W. Árpád: Az elnök, aki ott se volt
